tag:blogger.com,1999:blog-19176507745458198422024-03-12T16:59:19.174-07:00Every step I take another mistake to you Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.comBlogger18125tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-41835761566941287222019-12-05T03:31:00.000-08:002019-12-05T03:31:12.665-08:00XVII. - Dreaming towers<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Dreaming towers</span></div>
<div style="text-align: center;">
Álmodó tornyok</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://s3-ap-southeast-1.amazonaws.com/seenitcdn/385555980512725897.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="594" data-original-width="320" height="320" src="https://s3-ap-southeast-1.amazonaws.com/seenitcdn/385555980512725897.jpg" width="172" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=iJiI58nmO9c" target="_blank">Mom</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">De semmi jó nem tart örökké. Minden csoda
három napig tart. Vagy addig se, nekem csak egy éjszakám volt kiélvezni.
Reggel, amikor felébredtem sehol se találtam Jamest, csak egy cetlit a kihűlt
helyén. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black;">Aut!
Te vagy a legjobb és köszönöm a tegnapi éjszakát, de az én sok rosszam csak
tönkre tesz mindkettőnket. Elég, ha csak engem. Jobbat érdemelsz. – James<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Fájt az üzenete, és az is, hogy újra
elhagyott. Nem hittem, hogy képes lennék még több fájdalmat elviselni, amit ő
okoz. Muszáj lesz, erősnek lenne, nem hagyhatom, hogy úgy játsszon az
érzéseimmel, a testemmel, mintha csak egy játékbaba lennék, akinek semmi se
számít. Ugyan, rúgjunk bele még egyet, Autumn-nek úgy se, úgy is mindegy neki.
Az anyja elhagyta, az apja elfordult tőle, a legjobb barátnőjének más lett az
első helyen. Nem bírtam ezt mind elviselni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Összeszorítottam a számat és kihúztam az
ágy alól a nagy guruló bőröndöt. Minden féle ruhákat dobáltam bele, nem
érdekelt passzoltak e egymáshoz, nem izgatott, hogy mennyire slampos ruhák.
Csak pakoltam, néha kicsit agresszívabban néha sírással küszködve, de nem adtam
esélyt. Nem érdemelte meg az a rohadék, hogy még egy könnycseppet ejtek érte,
így is túl sok volt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black;">Aut,
egyszerűen fantasztikus vagy – búgta, amikor ott voltam alatta és csak fekete
csipkés fehérneműem volt rajtam. Védtelennek kellett volna éreznem magam,
sebezhetőnek, de nem boldog voltam és egyszerűen azt éreztem, hogy mindenem meg
van, amit akartam, mert ő ott volt nekem. Lassan haladva puha csókokkal
hintette be egész testem, miközben megszabadított az utolsó két ruhadarabomtól
is. Ő is lélegzetelállítóan festett a fekete Calvin Klein alsónadrágjában.
Tökéletesen rásimult a formás fenekére, amibe kedvemre markoltam bele, ami
miatt egy morgást váltottam ki. Követelőzően és éhesen falta az ajkaimat,
nyelve a számat ostromolta, amíg be nem engedtem majd felejthetetlen, erotikus
táncra hívta nyelvemet. Éreztem, sőt tudtam, hogy ő irányít mindent, egyszerűen
elengedtem a kormányt, és nem éreztem, hogy félnem kéne, hogy egyszer nem én
kontrolálom az eseményeket. Valljuk be kocsonyává, pocsolyává, bármivé is
olvadtam, de totálisan el voltam olvadva tőle. Erősen kapaszkodtam bele, amikor
fájt, de egy kis idő után kellemes bizsergető érzés járt át. Ekkor tudtam
biztosra, hogy elvesztem és övé a szívem. <o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Az emlékektől csak még dühösebb lettem.
Neki adtam a szívem és a testem ő mit csinált. Megköszönte és lelépett, de
előtte jó erősen rátaposott, majd szétdörzsölte a padlón, amitől millió darabra
tört szét. A szív darabkákat, még a szigetelőszalag se hozza rendbe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Beültem apu gyönyörűen fényezett kék
Hondába és meg se álltam, amíg anyukámig. Meg sem álltam, amíg meg nem láttam
az Üdvözüljük Oxfordban táblát. A kicsit több, mint két órás autó alatt volt
rengeteg időm gondolkozni természetesen Jamesen. Nem hittem el azt a sok
szarságot, amit összehord magáról, hogy ő rossz, vele csak a baj van. Én látom
benne a jót, a kedvességet, a becsületességet, a szeretni valót és ezt nem
tudja fel fogni, hogy valaki képes őt szeretni. Egy piros lámpánál volt annyi időm,
hogy összekapcsoljam a telefonomat az autó rádiójával, így nyugodtan tudtam
vezetni és fel hívni anyut. Régen hívtam, szerintem tudta, hogy baj van, mert
azonnal felvette. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Hogy van az én kis Őszi Rózsám?
–csicseregte azon a meglepően magas hangján, amit én annyira szerettem és
hiányoltam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Szükségem van rád, anyu. Nem tudom, hogy
mit kéne tennem – csuklott el a hangom. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Ajj-ajj, mi történt mesélj? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Mindjárt ott vagyok, egy sarok – mondtam
és befordultam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Kint várlak, nyugodj meg én kicsi Őszi
Rózsám, mindent megoldunk – csitítgatott, én meg kinyomtam. Ott várt a kertes
házuk tornácán. A tökéletes nő, aki az anyukám volt. Bármit csinált ő volt
nekem a legfontosabb, ahogy én is neki. Nem adta fel, üzeneteket küldött,
felhívott, hangüzenetet hagyott, még a FaceBook-ra is felregisztrált, hogy
kapcsolatba tudjon velem lépni. Mindent elkövetett, hogy tartsa velem a
kapcsolatot, mindent megtett, hogy jó anyuka maradjon, akkor is, ha távol él
majdnem felnőtt lányától. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Alig parkoltam le, húztam be a kéziféket,
amikor ő feltépte az ajtót és szabályosan kikapott a kocsiból és körém fonta
ölelő karjait. Megcsapott a finom, drága parfümjének vaníliás illatát és egyből
éreztem, hogy otthon vagyok. Egészen eddig tartani tudtam magam és nem sírtam,
de most hogy itt állók az Álmodó tornyok városában, anyukám új házánál eltört
valami bennem és patakokban kezdett el folyni a könnyem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Gyere be, ez nem tartozik a
szomszédokra. Hé, Mrs. Archer látom ám magát, jobban tenné, ha saját dolgával
foglalkozna! – kiált át anyám a szemben élő öreg hölgynek, aki szemlátomást
nagyon is élvezte az ingyen műsort. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Leültünk a kanapéra, minden félével
kínált, de én csak egyszerűen beszéltem. Meséltem neki Jamesről, a pókerről,
hogy vigyázott rám, hogy megmentett, hogy mi történt Ceciliával, hogy
megismerkedtem Lukekal, aztán, hogy szakítottunk. James megmentett, Mr. Mcvey
haláláról és, hogy ez mekkora éket vert közénk, hogy nem engedett közel magához
legalább két hónapig nem is láttam, aztán újévkor felbukkan és megtörténik
minden, amire vágytam, aztán mégis nagy pofára esés. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- És aztán hagyj egy hülye levelet! El
tudod ezt hinni? – fakadtam ki anyunak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Oh, kicsi Őszi Rózsám – sóhajtott. – Úgy
hiszem, Jamest jobban megijeszti ez az érzés, mint téged. Hagyj neki időt és
teret. Hidd el vissza fog jönni – simogatta meg a hajam. Anyu szavai és a
csokis keksz, amit sütött megnyugtatott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Körbe jártuk az egész várost, és úgy
éreztem feltöltődök a kultúrával, ami körül vesz. Benéztünk a Bodleian
Könyvtárba, utána Ashmolean Múzeumban, ami az első egyetemi múzeum. A nap
zárásaként pedig bejártuk a Rose Lane botanikus kertet.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagyon régen volt, hogy ennyi időt
eltöltöttem anyuval és be kellett vallanom nagyon hiányzott. A viccek, amiket
csak mi értettünk. A furcsa elképzeléseink a világról. Szükségem volt rá, és
úgy éreztem neki is rám. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Pár nap elteltével haza felé vettem az
utamat, miután jó erősen megszorongattam anyukámat, miközben a fülembe
suttogta: Ahol egy ajtó bezáródik, ott kinyílik egy ablak. Igen, a bölcs
irodalom professzor. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Igen apa vigyáztam a fényezésre. Igen
apa nem húztam meg. Igen apa nem mentem neki a pattkának. – sóhajtottam. – Igen
apa, nem vertem fel egy kavicsot se, de mindjárt megbizonyosodhatsz a saját
szemeddel, most gurulok be a garázsba – nyomtam ki a telefont. Igen tipikus
kocsis apa, nem is érdekli, hogy elugrottam Oxforba, vagy, hogy éppen több
napig nem jöttem haza, csak annyi volt a baj, hogy az ő kicsikéjét vittem
magammal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">- Szerencséd kisasszony, hogy nincs semmi
baja. Később még számolunk! – fenyegetőzött, de tudtam, hogy semmi nem lesz
belőle. – Most pedig add ide azt a rongyot – és ezzel neki látott az amúgy is
csillogó autó fényesítésének. – Áh és kislányom, jött neked valami csomag
Dorotha az asztalodra rakta – dobott felém egy mosolyt és újra elmerült az
autójában. Kettesével szettem a lépcsőfokokat, reménykedtem benne, hogy bármi
is az. Az a valami Jamestől származik. Lehet ez egy jel, hogy számunkra nincs
vége. Hogy becsuktuk az ajtót és magunk mögött hagyjuk a rengeteg sok rosszat
és kinyitjuk közösen az ablakot, a közösnek és a jónak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy
hosszúkás fehér doboz körbe tekerve piros szalaggal, aminek a tetejére egy
hatalmas masnit kötöttek pihent az asztalomon. Mellette pedig hatalmas csokor
fehér gerbera, ami az egyik kedvenc virágom. Ezt pedig csak kevesen tudják. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Nem tudtam magammal bírni, a gyermeki énem
átvette a hatalmat a testem felett és neki is estem a doboz felbontásával. Egy
gyönyörű selyemruha volt benne. A felső része kellemes krém-bézs árnyalat
kombinációja volt, amit egy finom virág mintával díszitettek. A szoknya része
sötétkék színben pompázott és a virágminta itt is folytatódott. Azonnal bele
szerettem és magamhoz öleltem a finom anyagot. Pár pillanat alatt lekaptam
magamról béna szabadidős sportruhát és már bele is bújtam az ajándékba.
Tökéletesen illet rám a megfelelő helyeken simult a testemre és emelte ki
idomaimat. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a ruhába, ekkor vettem észre, hogy
a csokorhoz egy kis kártyát is mellékeltek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black;">Szia
Szépségem! Nagyon sajnálom a veszekedést, azóta is csak te jársz a fejembe.
Nélküled elveszett ember vagyok, kérlek, adj egy esélyt, hogy helyre hozhassam.
Foglaltattam asztalt a Ledbury-be este nyolcra pénteken. Hétre itt vagyok
érted, ha úgy gondolod, hogy tudsz adni egy második esélyt, ha képes vagy
megbocsátani, akkor kérlek, gyere le. Ha nem azt is megértem és megpróbállak
örökre kitörölni az emlékezetemből. – Luke<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Nem tudtam, hogy sírjak vagy mosolyogjak.
Egy édes srác, akivel jól szórakoztam és igazán kedveltem itt rágja a
küszöbömet és az az egyetlen vágya, hogy visszakaphasson engem és én mégis
csalódottságot érzek, hogy nem Jamestől kaptam ajándékot. De ahogy eszembe jut,
hogy James milyen csúnyán elbánt velem és törte össze a szívemet többször is és
tudom, hogy soha nem lesz közös jövőnk. Ezért hát elfelejtem őt és a gyönyörű
kék szemét és a bonyolultságát. Csak is Luke tökéletesen kidolgozott testére
gondolok, smaragdzölden csillogó szemére és hogy vele mennyire egyszerű és
könnyű az élet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black;">Várjunk csak, holnap péntek?! <o:p></o:p></span></div>
<br />Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-88202358943203787232019-12-05T03:30:00.004-08:002019-12-05T03:30:51.000-08:00XVI.- New Year Magic<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">New Year Magic</span></div>
<div style="text-align: center;">
Új évi varázslat</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i1.wp.com/itspatriciaprieto.files.wordpress.com/2011/01/1648802285_6871041142.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="626" data-original-width="416" height="320" src="https://i1.wp.com/itspatriciaprieto.files.wordpress.com/2011/01/1648802285_6871041142.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=wPnhaGWBnys" target="_blank">Auld Lang Syne</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Sok mindent el lehet mondani Joseph
McVey-ról. Sikeres üzletember, hatalmas birodalom – fél Greenforest és London
egy része az ő kezében volt. Talán ez miatt is illik rá a kontrollmániás szó
igazán, mindent az ellenőrzése alatt akart tartani, és ez igazán jól is ment
neki. Kivéve a fiát. James volt az ő fekete foltja a tökéletes, magazinba illő
életének. James kicsapongó életet élt, nem egyszer kapták rajta miközben
elszívott egy füves cigit, vagy a pohár fenekére nézett. Emellett még élte a
rock sztárok életét. A nő ügyekről s a hatalmas pókerjátszmákról ne is
beszéljünk. Na meg a titkos férfi klubokról, aminek a tagja volt. Talán ezek
voltak az apai szeretet hiányának? Minden bizonnyal. Mert tényleg sok mindent
el lehet mondani az idősebbik McVey-rő, de hogy szívből, őszinte szeretettel
tekintet a fiára biztos nem. Köze lehetett annak, hogy a felesége meghalt
miután James öt éves volt egy autóbalesettben ő pedig egyedül maradt egy
hiperaktív kék szemű kisfiúval.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Joseph az elején próbálta szeretni Jamest
és nem az anyját, az ő egykori nagy szerelmét látni benne. A legkiválóbb
dadákat és tanárokat fogadta fel a kisfiú neveltetésére, és szabadidejében az
üzleti életbe is próbálta beavatni, hogy majd valaki vigye tovább a lenyűgöző,
hatalmas multi milliárdos céget. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">De Jamest valahogy nem kötötte le igazán.
Gitározni tanult és szolfézs órákat vett – persze titokban. Mert már az abban
az időben is megvolt a magához való hírneve. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Talán ez az egyetlen közös pont bennünk
Jamessel – nem érezzük magunkat elég jónak, az apánknak, hogy nem felelünk meg
a családi névhez tartozó ranghoz. Csak kettőnk közül ő meg se próbált az elit
tagja lenni, méltó lenni rá. Míg én minden rohadt erőmmel azért küzdöttem.
Igenis egy Rosenberg vagyok! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Joseph McVey volt az hiszem az első férfi,
akitől megijedtem. A tekintély parancsoló aurája, az egyenes testtartása, a
mély karcos hangja. Minden meg volt benne, hogy egy kislány megrettenjen. Nem
sokat voltam a McVey rezidencián játszani, vagy egyéb ilyen puccos eseményen,
amire már akkor is elrángattak a szüleim, ha tehettem nem mentem a közelébe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">De ez az ember, aki sikeres volt az üzleti
világban, annyira sikertelen volt a családi életben, még ő se érdemelte ez.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Apám
meghalt.</span></i><span style="color: black; font-size: 13.5pt;"> Ez a két szó
elvágta az addigi jókedvet, humort és fülledt erotikát. Rá se ismertem Jamesre,
mintha egy robottá változott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Részvétem – ez volt az első szó, amit
kitudtam nyögni hosszas hallgatás után. Azonnal karomba zártam a srácot, aki
összezuhant a karjaimban. Tudtam, hogy időre van szüksége, amit én meg is
adtam. Nyugtató dolgokat duruzsoltam a fülébe, miközben kezemmel hátát
cirógattam. Sokkal erősebb érzelem hullám járhatta át, mint engem, amikor
apámért mentünk a kórházba. Akkor ott volt nekem támaszként, most pedig én
voltam az ő mentsvára. Nem sírt, ahhoz túlságosan erős és büszke férfi volt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Nem tudom mennyi idő telt, miután
kiszakadtunk a transzból, de némán megbeszéltük, hogy visszaindulunk
Greenforest-be. Monoton mentünk le a lifttel és sétáltunk a parkolóban
megkeresve az ismerős Range Rovert. Az út kellemetlen csönddel volt teli,
feszélyezve éreztem magam és nem tudtam mi egyebet tehetnék annál, hogy a kezem
a combján pihen és időről-időre megszorítom csak, hogy érezze, vele vagyok és
rám számíthat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Azt hittem köztünk most tényleg
megváltozott minden és talán elkezdhetünk együtt valamit, valami közöset. De
pofára kellett esnem. Megint. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">James csak leparkolt a kovácsoltvas kapunk
előtt és tovább hajtott. Tudtam, hogy nehéz lehet neki és megértettem, még ha
kicsit fájt is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Azóta nem is láttam McVeyt, és ennek már
jó két hónapja Azóta se híre se hamva. Információ morzsákat, azért elkaptam a
srácoktól, hogy éppen Kubában van, aztán meg Karib-tengeren süteti a hasát és
egyéb ilyen országokat járja. Miközben én itthon vártam őt. Hiába. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Greenforest-ben leesett az első hó, amit a
kisebb gyerekek nagy öröm ujjongassál fogadtak, míg a felnőttek szitkozódva. Közéjük
tartoztam én is az idő változása csak jobban rá mutatott az idő múlására. James
távozására, hiányára. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Tavaly ilyenkor épp az egész lakást
átalakítottam, és undorító ünnepivé változtattam. Mindenhol arany és piros
díszek, amik zöld girlandon függtek. Kisebb rénszarvas csorda állt a bejárati
ajtónál, amit fatörzsből készített valaki én pedig megvettem. Minden asztalon
kisebb koszorú, vagy valamilyen más ünnepi dísztárgy volt, aminek a
gondolatától most fordult egyet a gyomrom. Ha ez nem lenne elég, tipikus
karácsony illat lengte be az egész lakást. A gyertya lángja, még egy fajta
romantikus, meghitt hangulatot varázsolt. A télapó kuckója se ég ekkora ünnepi
hangulatban, mint a Rosenberg ház eddig. Az egészet pedig megkoronázta a
nappaliban álló hatalmas fenyőfa, ami szintén piros-arany kombinációval lett
feldíszítve. Minden évben más milyen színekkel dekoráltam. Tavaly lila-ezüst,
az előtt rózsaszín-fehér. Apa kertbe kirakta a béna égőket a házra és az
integető mikulást. Arra várt, hogy idén is újra rá pörgők a karácsonyra, de
idén elmaradt, inkább a szobámban ültem és ő nem kérdezett semmit. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Nem utálom, ezt az ünnepet félre értés ne
essék csak éppen nincs itt az a személy, akivel a legszívesebben megosztanám. A
szívem bele sajdult, amikor arra gondolok, hogy James egyedül van ezen az
ünnepen, ami a családról és a szeretetről szól és ő mindkettőnek a hiányában
szenved. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Újra a telefonomért nyúlok, és újra megpróbálkozom
egy hívással. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Itt
James, most rohadtul nem érek rá. Próbáld később. Vagy a sípszó után mondjad. </span></i><span style="color: black; font-size: 13.5pt;">– az üzenetrögzítő sípja megszólalt
belőlem pedig ömleni kezdett a szöveg. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- James nem tudom hol vagy éppen, azt se
milyen állapotban. Csak azt akartam, hogy tudd, rám számíthatsz és kérlek,
gyere haza nagyon sok mindenről kell beszélnünk. Én sz..szeretnélek látni –
képtelen voltam kimondani. – Nagyon is –egy könnycsepp gördült le az arcomon,
de dühösen letöröltem és a telefont is kinyomtam. Egymással ellent mondó
érzések kavarogtak bennem. Fájt, hogy elhagyott, és nem reagál se a hívásaimra,
se az sms-eimre. Közben megértettem, és mérhetetlen szeretet – amit még
magamnak se vallottam be mekkora -, amit iránta éreztem. Reméltem, hogy
megtudja, amit iránta érzek és begyógyítja az összes sebét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Gyorsan lementek az ünnepek a rengetek
evéssel és rokonlátogatással. Mindenki megjegyezte milyen csinos vagyok, és apa
mindig büszkélkedett, hogy milyen okos is és hogy az egyetem után dolgozni
foguk a cégünknél. Könyvekkel, szépségápolási termékekkel és más ajándékokkal
halmoztak el a családtagjaim. Apa családjában hagyomány szerint a nők kézzel
készített ajándékot adnak a szeretteiknek. Nekem nem volt ehhez elég
ügyességem, úgy érzem ez a készség ugrott egy generációt és engem kihagyott,
majd csúnyán beégett. De én mindent beleadtam, de láttam nagynéném arcát,
amikor a kézzel készített képkeret-, amit egy öt éves tehetségesebben készített
volna el, mint én – megremegett az ajka a felkészülni kívánt nevetéstől, de
hogy ne érezze magát kellemetlenül én voltam az első, aki hangosan röhögött,
majd követte mindenki. Béna vagyok és büszkén vállalom! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">A két ünnep között dobott nekem egy
csontot, még ha egy kicsikét is a föld felett jártam. Egy kis ajándék doboz
volt, a kedvenc süteményem Franciaországból, a legújabb táska Olaszországból és
két jegy a Fülöp-szigetek spa hoteljébe, ahova nagyon elszerettem volna menni.
Ez a gyönyörű meglepetés csomagon kívül, várt egy csokor gyönyörű tulipán innen
a városi virágüzletből. Kaptam mellé egy borítékot is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Megkaptam
az összes üzenetedet és köszönöm. Ezzel a megkésett karácsonyi ajándékkal
kedveskedem neked. – James <o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Örültem, mint majom a farkának. Örült
vagyok? Soha nem tagadtam. Ez az apró gesztus biztosított róla, hogy az erőlködésem
nem hiába való és ugyanúgy folytattam a mindennapos üzenet küldés. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Ma volt az egytelen nap, amikor James fel
is vette a telefont, nem és nem üzenetrögzítőre kapcsolt. Az elején
kellemetlenül feszengtem és többször is kínos csönd állt be, de megtaláltam a
hangomat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Mit csinálsz? – hangja hangosan
recsegett a kihangosított telefonból. – Légszíves tegyél a füledhez, utálom
magam vissza hallani – dörrent rám. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Jól van, jól van. Nyugi már csak
felhúztam a ruhámat – de azért se kapcsoltam ki a hangosított csak lejjebb
állítottam a hangerőt, remélhetőleg így már nem visszhangzott. – Készülődőm a
szokásos buliba. Kim és a srácok értem jönnek, körbe sétálok, mindenkinek
megmutatom az arcom és váltok, két szót aztán taxival haza jövök és szar filmeket
a Tv-ben – a végére elnevettem magam. – Éljen a társasági élet! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Ugyan Aut! Rúgj be és..-de eszébe jutott
az emlék és megváltoztatta a véleményét. – Mi lenne, ha el se mennél? – hangja
sokkal puhábban csengett, az eddigi kemény, feszélyzettől. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Már megígértem, és ha már negyed órája
melózom a szemsminkemen, akkor elmegyek – és folytattam az árnyékolást. – És
milyen.. öö pontosan hol is vagy most?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Kaliforniában süttettem a hasam
–nevetett. – Pont most hozza a csinos pincérnő a koktélom le kell raknom Aut!
Majd valamikor beszélünk – és kinyomott. A szívemet pedig körbe tekerte
szögesdróttal a féltékenység, és torkomat vasmarokkal szorította. Nem
engedhettem meg magamnak, hogy sírjak ez a tökéletes smink nem mehet kárba! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Kettőt dudáltak, én pedig beleléptem
pántos magassarkú cipőmbe és a krémszínű csipkés szoknya meglibbent. A kocsiban
mindenkit üdvözöltem és már robogtunk is tovább a hotelbe, ahol idén is
megrendezik idén 15 éve az Új Évi Jótékonysági bált. Tele van felfuvalkodott
nagyképű emberekkel, akik szeretik hangoztatni mennyi pénzük van – még ha nem
is az övé, hanem a szüleié – és, hogy hol nyaraltak, hol fognak tovább tanulni.
Természetesen borostyán ligás egyetemen, ahova anyuci és apuci juttatja majd
be, mert a ő már elszívta a fél életét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Soha nem hittem az új évi csodába, hogy
szilveszterkor a kívánságok valóra válnak. Ilyenkor az ember esélyt kap, hogy
valami jó történjen vele és csak az ő dolga, hogy él vele. Ezekben a
zagyvaságokban soha nem hittem, de amikor kiszálltam az autóból és megláttam
tökéletesen vasalt, drága öltönyében, ami a legjobb helyeken feszült rajta.
Piszkos szőke haja minden irányba állt és arcán ott volt az a tipikus pimasz
félmosoly, amit úgy éreztem csak az enyém. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Lassan lépkedtem felé, muszáj volt magamba
innom gyönyörű férfi látványát. Éreztem, ahogy a szikrák csak úgy pattognak
közöttünk és vonzottak minket. Olyanok voltunk, mint a mágnesek, ha jó felünkre
estünk az nap vonzottuk egymást, de voltak rosszabb napok, amikor csak úgy
taszítottuk és löktük el egymást. Azt kívántam ebbe a pillanatban örökké
élhessek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Aut gyönyörű vagy – sóhajtott és fülem
mögé tűrte a hajtincsemet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- James, nem azt mondtad, hogy
Kaliforniába vagy és egy épp pincér lányokkal hetyegsz? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Nem hetyegtem senkivel, éppen szállt le
a gépem. Nem ronthattam el a meglepetést! – karját derekam köré fonta és
közelebb húzott magához. A kellemes részeink összeértek. – Meglepődtél? –
kérdezte szinte a számba. Nem is várt választ, egyből lecsapott az ajkaimra és
követelőzve falta őket. Ujjaim becsusszantak és marokra fogta puha tincseit,
amit picit meghúztam, amitől belemosolygott a csókunkba. Még közelebb húztam
magamhoz, nem volt belőle elég. Olyan régen láttam és annyira vágytam erre és
még többre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Muszáj ezt most abba hagynunk – lihegett
és kérdő tekintetemre elnevette magát. – Táncolni szeretnék veled és utána haza
vinni és olyan estében részesíteni, amit soha nem felejtesz el – karon ragadott
és együtt léptünk be a terembe. A karjába kapaszkodtam miközben sétáltunk le a
hosszú lépcsőn, a végén pedig ott várt ránk a fotós, aki elkészítette számomra
a legkedvesebb és legtökéletesebb fényképet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Imádtam vele táncolni, ahogy tartott az
erős karjában. Belenéztem a gyönyörű kék szemébe és láttam a fájdalmat, amit az
apja elvesztése okozott. Láttam rajta a fáradságot, a kialvatlanságot, nem
tudta még fel dolgozni a történteket. A gyász, amit a szeretteink elvesztése
okoz, soha nem lesz könnyű és soha nem fog megszűnni, csak könnyebb lesz.
Ugyanúgy a hétköznapjaink része lesz az a kis szomorúság, mint az étkezés, vagy
a fürdés. De ezek után is itt van előttem a srác, aki két hónapon át zaklattam
a szeretettemmel és most van az a pillanat, hogy szeressem. Most tényleg esélyt
adott az élet, egy új évi esélyt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Muszáj volt ajkamat újra az övére
tapasztanom, miközben finoman dülöngéltünk a zene ritmusára. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Nem akarom, hogy ez az este véget érjen –
suttogta bele a számba, mielőtt még egy tüzes csókban forrtunk össze. Én se
akartam, soha, soha, de soha! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Na, jól van, azért már, ami sok az sok!
– kiabálta Kim és szabályosan kikapott James karjai közül. – Értem őrülten
szeretitek egymást, meg mind ilyen, de szükségem van a barátnőmre egy kicsit –
azzal a mozdulattal elhúzott a sráctól, akivel most mindennél jobban akartam
lenni. Lestoppoltam a lábammal, már amennyire magassarkúban tudtam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Ha jó pofizunk ő is jön – mondtam és
ujjaimat Jamesére kulcsoltam. Nem tudom ki döbbent rajta meg jobban a szöszke
srác, vagy a szőke ciklon. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Felőlem – forgatta meg a szemét és
Bradbe karolt. Így négyesben haladtunk körbe az egész termen, mindenkivel
váltottunk egy kedves szót, és érdeklődtünk róla, mert hát ilyenkor ez a
szokás, még ha igazából marhára nem is érdekel, ahogy feltehetőleg őt se, hogy
veled mi van. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Szaftos pletykának adtunk táptalajt azzal,
hogy mindenhova kéz a kézben mentünk, vagy egymást átkaroltuk esetleg csókokot
váltottunk. Engem nem is érdekelt, szerettem őt, még akkor is ha rengeteg
fájdalmat okozott akkor is őt akartam és magasról tettem a többiek véleményére.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Több mint három órája forogtunk körbe a
terembe és én már kezdtem unni, meg a cipő is törte a lábam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Mi lenne ha lelépnénk? – suttogtam James
fülébe és rávigyorogtam. Nem válaszolt csak felállt és kivezetett a tömegből. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Tudtam, hogy ma meg fog történni az amire
vágytam. És az ő volt. Meztelenül, az ágyamban. Tudtam, hogy senki nincs
otthon, így nyugodt szívvel löktem be a kovácsolt kert kapuk hátam mögött
Jamessel. Ahogy belétünk a kemény tölgyfa ajtón, annak lökött. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">- Csókolj meg, de úgy hogy érezzem – adta ki
a parancsot, amit én jól tanított kislányként el is végeztem. Nem volt semmi
lassúság, semmi finomkodás csak a vad vágy, ami rázta mind kettőnk testét. Az
éhség a másik testért. <o:p></o:p></span></div>
<br />Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-21632561456722019132019-12-05T03:30:00.003-08:002019-12-05T03:30:36.129-08:00XV. Perfect<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Perfect</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Tökéletes</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://images4.fanpop.com/image/forum/98000/98153_1313283945245_full.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://images4.fanpop.com/image/forum/98000/98153_1313283945245_full.jpg" data-original-height="582" data-original-width="500" height="320" width="274" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=w7JRWHCKkIY" target="_blank">Just give me a reason</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Apa pár nap után haza jöhetett a kórházból és újra az én erős
páncélozott lovagom lett. Néha amikor azt hitte nem látom fájdalmában eltorzult
az arca és összeszorította a fogát, majd bevett egy fájdalomcsillapítót.</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Visszacsöppent az életem a
normális kerékvágásba. Reggel elmentem suliba, utána hazajöttem és tanultam és
ez ment napokig. Nem beszéltem azóta se Jamessel, se Luke-kal. Ők nem kerestek
nekem pedig szükségem volt erre a szünetre ezen a kibaszott érzelmi
hullámvasúton. Amikor Jasemmel voltam pár pillanat alatt feljutottam a
legtetejére, de olyan hirtelen le is zuhantam a mélybe. Míg Luke-kal kellemes
boldogságban voltam és élveztem, ahogy haladunk előre egyenesen. Semmi
kilengés, semmi hirtelenség, csak a biztonság, és nekem erre volt szükségem.
Egy biztos útra, egy biztos pontra, amire számíthattam. És még se ezt akartam..
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Az iskola volt a mentőövem, amibe kapaszkodtam, hogy ne vesszek
el. Most is magyar órán ültem, majd mentem matekre, utána testnevelésre, utolsó
óraként pedig egy gazdasági órára ültem be. Az ajtón kilépve megcsapott a
hideg, ami a csontomig hatolt és erősen jelezte, hogy közeleg a tél. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Ott állt Luke és rám várt. Most is lélegzetállítóan nézett ki és a
térdeim megremegtek, de csak a hidegre fogtam. Most is megcsodáltam, milyen
szép férfi is. Barna haja megint kocos volt, mintha hónapok óta nem látott
volna fésűt, és annyira vonzották az ember kezét, hogy túrjon bele. A szemei
vakítottak, mint mindig. És rám várt. Az után is hogy ott hagytam egy másik
sráccal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Tettem felé egy pár lépést, mikor valaki megfogta a kezem és
megrántott. Maga felé fordított és ekkor láttam meg Jamest az a nap óta. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Ne menj el vele! – kért. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Miért? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Te is tudod jól – mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- James ki kell mondanod, hogy miért. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Én..- de nem fejezte be és elengedte a kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Sejtettem – elléptem tőle és folytattam utamat Luke felé.
Megparancsoltam magamnak, hogy nem engedek a sírásnak, nem engedem, hogy a
könnyek lecsorduljanak az arcomról, újra, miatta. Mosolyt, vagy valami olyasmit
erőltetettem magamra és a srác ölelésébe bújtam. Ellenkezés nélkül felültem a
járműre, és hagytam hadd vigyen oda ahova akar, Jamesnél minél távolabb. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A jól eső érzés járja testemet, majd megállunk a kávézó előtt,
ahol először randiztunk. A mi kávézonk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Megint megcsap a helyiség jellegzetes szaga, és beülünk a bokszba.
A bokszunkba. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Eltelt pár szívdobanásnyi idő, amikor néma csendbe burkoloztunk,
majd megtörte a csendet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Nekem ez nem megy – adta ki magából. Ezzel a négyszóval pedig
bennem egy világot döntött össze. Ő volt a biztos pontom, az álló vízem, az
egyenes utam, ahol nem volt semmi probléma. Ahol mindent értettem. Ahol tudtam
mi a következő szint, ahol tudtam mit kell tennem. Biztonságos volt, kényelmes
és komfortos. Ez volt a kapcsolatunk. De nekem ez jó volt! Nekem erre volt
szükségem! De a legjobban az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ez </i>szó
bántott a legjobban. Nem tudta normálisan megfogalmazni, vagy mi? Ezer szót
mondhatott volna a mutató névmás helyett. Kapcsolat, románc.. bármi jobb lett
volna ennél. – Basszus még csak azt se tudom mi ez köztünk! – Au, ez még jobban
fájt. – Randiztunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat, aztán lelépsz egy
másik sráccal! Ez nekem így nagyon nem oké.. Nem tudom, hogy a ti gazdag,
elkényeztetett világotokban, hogy megy ez, de az én világomba, egy csaj egy sráccal
randizik.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Nekem meg ebből lett elegem – a hangom folyamatosan emelkedett,
nem érdekelt, hogy az a pár ember, aki a kajáldába volt élvezettel figyeli a
veszekedésünket. Műsoros étkezés, a legjobb. – Honnan veszed ehhez a
bátorságok, hogy elkényeztetettnek nevezzél? A szüleim a gazdagok, nem én.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Ja. Autumn – még egy áááu. Mindig szépségemnek hívott, először
hallottam tőle a rendes nevemet. – Láttam, hogyan húztad a szádat, hogy más
koriját kellett felvenned. Egy elkényeztetett picsa vagy – az én kezem meg
hangosan csattant az arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Te meg egy szemét disznó! – és kiviharoztam az étkezdéből. A
könnyen utat próbáltak fúrni maguknak, de nem hagytam. Egyenletesen kellett
lélegeznem! Igen erre volt szükségem.. és rá. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Nem gondolkoztam, az ujjaim önálló életre keltek és automatikusan
tárcsázták a srácot. Alig egy csörgés után felvette. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Baj van? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Csak gyere értem és vigyél el – majd elmondtam, hogy pontosan
hol is vagyok és alig 10 perc múlva be is gördül az annyira ismerős Range
Rover. Az anyósülésre bepattantam és becsatoltam magam. A srác gázt adott és
elindultunk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Órákig csak kocsikáztunk a városban és vonzáskörzetében, néma
csöndben. Én a gondolataimba merültem, ahogy figyeltem a mellettünk elsuhanó
tájat. James pedig azt várta, hogy én szólaljak meg először, de egy idő után ő
törte meg a hallgatást. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Sajnálom a Cecilia ügyet. Annyiszor el akartam mondani Aut, de
te nem hagytad! Pedig ha tudnád az igazat! – sóhajtott fel. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Akkor mond el, mert nekem rohadtul elegem van a titkokból.
Legalább jól volt?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Felhorkant. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Aut, ez te se gondolod komolyan – és felkanyarodott az
autópályára. Nem kérdeztem a sráctól semmit, megbíztam benne. Nem válaszoltam,
újabb csend telepedett ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Pontosan három órát ültünk még a kocsiban, amikor a srác megállt
egy hatalmas hotel előtt. Említettem már, hogy a McVey-élethez szorosan
kapcsolódik a hatalmas, a luxus és drága szavak? Mert ez így van. Bármire
jellemző ez a három melléknév külön-külön, de leginkább egybe az érdekelte
Joseph McVey-t és fiát is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Apám nem olyan régen vásárolta – magyarázta, miközben kiszállt
az autóból. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy indultunk a hatalmas épület felé.
Amíg a srác egy igen dekoratív magas, szőke hajú nővel beszélgetett a
recepciónál, csöndben vártam. Volt időm a hatalmas előcsarnokot megcsodálni.
Nem tudom mekkora lehetett a belmagassága, de ha nem volt több, mint tíz méter,
akkor egy centi se. A bézs és a bordó színek domináltak – a falak, a bútorok és
még a falon lévő festményeket is ezekhez válogatták. Az egész aulában mégis a
hatalmas üvegcsillárok kapták a főszerepet. Gyönyörűen ragyogták be a
helyiséget a kora esti időben. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">James meleg kezének érintése rántott vissza a szemlélődésből. A
lifttel mentünk fel a mi emeltünkre, ahogy az út nagyrésze ez is csöndesen
telt. Mindketten saját gondolatainkba menekültünk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- És hallottál valami izgalmas pletykát? – kérdezte, amikor már a
szobában egymással szemben ültünk és falatoztuk a saját fagyinkat. Megtört a
jég és megeredt a nyelvem. Baromira könnyebb volt más problémáiról beszélni,
mint az enyémről! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Will Sumser és Abby White az öltözőben szexeltek, de ez még
semmi Mr. Petterson rájuk nyitott. Akkor Lucy, aki Connorral ment a bálba, most
Tristannal jár és Naomi meg Connorral, szóval ők így párt cseréltek. Jenny
felvarratta az orrát és a legfrissebb hír James Mcvey-nak van szíve – a végére
elnevettem magam. Jó volt kibeszélni másokat, még akkor is ha ez egy gonosz
dolog. Minden ember csinálja, nem értem mit szégyenkeznek és botránkoznak meg
az emberek rajta. A felnőttek a munkatársaikat, főnöküket, szomszédjaikat
beszélik ki a barátaikkal, párjukkal. Mi az osztálytársainkat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Azért ezt ne reklámozd, mert oda lesz az imidzsem – nevetett és
lökött rajtam egyet a vállával, aminek hatására hátra dőltem a fagyi pedig ki
esett a kezemből. A fiúval farkas szemet néztünk, összekapcsolódtunk. Éreztem a
sok fájdalmat, amit az apja okoz neki, hogy nem veszi ember számba se, éreztem
azt a mérhetetlenül hatalmas önvádat, azok miatt, amit elkövetett ellenem és
mások ellen. Éreztem a félelmet, a kétségbeesést, amiért azt gondolja, ő nem
lesz jó senkinek és nem méltó senki igazi szeretetére. És csak remélni merem,
hogy érezte a bennem lévő megbocsátást iránta, a bennem lévő szeretetet, amiért
elfogadom őt olyannak, amilyen. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Egyre közelebb jött, ajkainkat alig pár miniméter választotta el,
amikor megtörtént az, amire mind ketten nagyon régóta vágytunk. Az ajkunk
összeért és nyelvünk bizalmas, meghitt táncba kezdett. Éreztem a csokis
fagyijának az ízét. A szikrák pattogtak közöttünk, és a világ megszűnt létezni.
James és Aut, Aut és James, csak ő és én. Mi. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A kezem a hajába csúszott és még közelebb húztam magamhoz, ha ez
egyáltalán lehetséges lett volna. Ez nem olyan volt, mint amikor a szobámba
csak a játék kedvéért csináltuk, és nem olyan volt, mint az Őszi Bál után,
amikor csak a nyers, erős, mély vonzalom és vad szenvedély vezérelt minket. Most
voltak érzelmek is, még ha kimondhatatlanok is voltak. Tudtam, hogy össze fogja
újra törni a szívem. Tudtam, hogy nem lehetünk együtt. Tudtam, az összes rohadt
dolgod, de mégis akartam. Mert itt és most az enyém volt. Csak is az enyém. És
ez tökéletes volt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">De ezt a tökéletes buborékot kirobbantotta James telefonjának
csörgése. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Brad most nagyon nem alkalmas később visszahívlak – szólt bele a
telefonba James. Nem hallottam mit mond a másik fél a telefon végén, de James
arca megkeményedett és nyakán kidagadt egy ér. Szeme mégis fájdalomról
árulkodott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Apám meghalt. </span><span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: x-large;"></span>Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-25452890671242456742019-12-05T03:30:00.002-08:002019-12-05T03:30:23.585-08:00XIV. - Accident<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Accident</span></div>
<div style="text-align: center;">
Balesett</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/originals/fd/c5/13/fdc5130ad56d8f062b40018ee8e1dfa9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="512" data-original-width="341" height="320" src="https://i.pinimg.com/originals/fd/c5/13/fdc5130ad56d8f062b40018ee8e1dfa9.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Mz78acjokUo" target="_blank">Need you now</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A tökéletes randi után sajnos nehezen jött álom a szememre, ezért
hulla fáradt voltam reggel. Magamra aggattam pár ruhadarabot, amit zöld
kabátommal elrejtettem. Reggelizni nem is volt időm, citromsárga magassarkúmban
szedtem a lábam a kocsihoz, amiben kellemes meleg fogadott. Köszöntöttük
egymást Kimmel, majd elindultunk a szokásos helyünkre a kávézóba. Furcsa
emlékeket idézett kevesebb, mint egy hete itt találkoztunk Ceciliával, ahol
kitárgyaltuk Jamest. Most miközben elvettem a papír poharat csakis Luke-ról
tudtam áradozni. Muszáj volt minden kis részletet elmesélnem neki, addig nem
hagyott nyugodni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Autumn, ez fantasztikus! Olyan jó végre boldognak látni! – Igen
boldog vagyok! Fantasztikus érzés. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A suliban próbáltam kikerülni McVey-t bármennyire is akart velem
beszélni. Akárhányszor szembe jött velem a folyosón, én vágtam egy hátraarcot
és elmenekültem a legközelebbi női mosdóba. Folyamatosan hívott és üzeneteket
írt, de egyikre se reagáltam, egy idő után pedig blokkoltam. Túl fájdalmas volt
látni őt mindennap alig vártam, hogy vissza menjenek koncertezni. Amikor csak
megláttám, eszembe jutott, ahogy Cecilia volt rajta és csókolgatta. Ő pedig
élvezte! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Nem akartam ezzel az érzéssel foglalkozni, csak amit Luke keltett
boldogságban akartam lubickolni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Szokásos dupla matek után, átcsörtettem a kémia laborba, ahol
McVey várt a helyemen. Mély levegő, kemény vagy Rosenberg meg tudod csinálni
mondtam magamnak, majd leültem mellé. Szigorúan csak a füzetemet néztem, és
írtam, amit a tanár mondott, de az óra vége felé egy papír fecnit tolt elém.
Macskakaparását nehezen, de el tudtam olvasni. Pár pillanatig elgondolkoztam,
hogy válaszolok rá, de kicsöngettek. Én pedig összegyűrtem és kidobtam az ajtó
mellett lévő kukába, elég látványosan ahhoz, hogy James észre vegye. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A nap hátralévő része gyorsan elrepült és már barátnőmmel kart
karba öltve, nevetve mentünk ki az épületből, amikor ott állt ő. Testét egy
kopott farmerba, és feszes bőrkabátba csomagolta, lazán neki dőlt a motorjának.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Hé, szépségem már azt hitte soha jössz – kiabált nekem oda. Én
kővé dermedtem a látványtól, barátnőmnek kellett megráznia, hogy felébredjek a
révületből. Éreztem, ahogy a diákok engem bámulnak, de egy pillantást a
többinél is jobban éreztem, szinte égette a tarkómat. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Éppen, hogy arrébb fordítottam a tekintetem,
amikor rátaláltam gyönyörű kék szemére, amiben fájdalom csillant és valami apró
könyörgés is. Erőszakkal kellett elfordítanom a tekintetem, és Luke-hoz
sétáltam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Én fel nem szállok erre az izére! – jelentettem ki. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Oh, de hogy nem fel fogsz rá szállni, szépségem! – nevetett és
fejemre húzta a bukósisakot. Állam alatt bekapcsolta a csatot, majd
elmosolyodott. – Nagyon jól áll – kacsintott és kezét nyújtotta, hogy segítsen
felülni. Nem volt időm ellenkezni és már fent is voltunk mindketten. Szorosan
átkaroltam derekát a járgány pedig hatalmas berregéssel elhagyta a suli
parkolóját. Szalomoztunk az autók között, mindegyik mellett hamar elsuhantunk.
Élveztem, ahogy a szél belekapkodott a hajamba vagy, ahogy kabátomat rázta.
Felszabadító érzés volt! Egy-egy élesebb kanyarban jobban szorítottam a
derekát, amire ő felnevetett, vagyis szerintem, nem hallottam biztosan. A
gyorsaság miatt a szervezetem csak úgy pumpálta az adrenalint, ami szívemet
megszaporázta és jól eső érzés rázta egész testem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fogalmam se volt hova megyünk, tudtam, hogy
már régen elhagytuk Greenforestet, de őszintén szólva nem is nagyon érdekelt.
Egy nagy csarnok mellett az erdőnél parkolt le. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Most fogsz megölni, és elásni? – dünnyögtem a sisak alatt, mert
nem tudtam kicsatolni. Mint egy gyermek az államat felé fordítottam, és vártam,
hogy kikapcsolja. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Áhh, pontosan el találtad a tervem – kacagott fel. – Tetszett a
motorozás? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Még soha nem csináltam, de klassz volt – öleltem át a derekát,
miközben a járműnek dőltünk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Örülök, hogy én lehettem az első – és lusta csókot nyomott
ajkaimra. – Gyere – fogta meg a kezemet és a csarnok felé. Amikor beléptünk
egyből tudtam, hogy milyen hely is ez és azonnal vissza is akartam indulni a
motorhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Nem! Nem és nem! Nem fogok jégkocsolyázni! – jelentettem ki
ellentmondást nem tűrően. Soha nem voltam jégen és nem is állt szándékomba ezt
megszegni, de csak húzott magával egészen a bérelt korikig. Lábaimat
lestoppoltam, és nem mozdultam, hiába éreztem, hogy tőből kitépi a karomat. Több
se kellett a nálam kétszer magasabb és háromszor szélesebb izom kolosszusnak és
egy laza mozdulattal ölébe kapott. Úgy cipelt, mintha pihe könnyű lennék, meg
se erőltette magát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Hányas lábat van szépségem? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- 36. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Jó akkor kérnénk egy kis gyerek méretet és egy férfinak valót –
kacsintott a lányra, mire a hölgy pironkodva átnyújtotta a két pár cipőt,
mintha kicsit erősebben kapaszkodtam volna az engem ölelő srácba és a szememmel
üzentem a lánynak, hogy én is itt vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Elhúztam a számat, hogy mások lábán járt és beleizzadt korit
húzzam a lábamra, én mégis csak egy Rosenberg voltam és nem szorultam rá, hogy
más levetett cuccait hordjam. Nem akartam felvenni, amit Luke tiltakozásnak
értelmezett. Féltérdre ereszkedett előttem és lábamra húzta. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Mostantól Hamupipőkének kéne szólítanom téged – húzta meg a
fűzőjét. – De maradok a szépségemnél – kezemnél fogva felrántott és homlokát az
enyémnek döntötte, a tekintetünk pedig összekapcsolódott, én pedig elmerültem a
ragyogó zöld szemekben. – Készen állsz? – suttogta lassan. Épp válaszoltam
volna, amikor megcsörrent a telefonom. Ösztönös rutin volt, amiért érte nyúltam
és a fülemhez szorítottam, még ha láttam is a srác csalódott arcát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Igen? – szóltam bele. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Hol vagy Aut? Baj van. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- McVey? – döbbentem le. – Mit akarsz? – jól pofán csaptam magamat
belülről, inkább ki kellene nyomnom, de akkor a következőt mondta: Apád
kórházban van. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Körülöttem megszűnt a világ. Nem érzékeltem a külvilágot, csak a
szívem egyre hevesebb dobogását érzékeltem, ami készült kitörni mellkasomból.
Lábaim elgyengültek, amik amúgy sem nyújtottak egy stabil támaszt, hiszen egy
vékony fémen egyensúlyoztam. Muszáj volt leülnöm.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Agyamat elrohanták az emlékek, és egyszerűen felrobbantották
elmémet. Közös képek, amiket anyával nézegettünk a fotóalbumban. Apa maga kissé
pocakos alkatával is anya fölé magasodik és erősen tartja. Egy büszke,
magabiztos férfi. Apa a kezében tart. Apával egy esküvőn táncolok. Apa és én,
ahogy a Stanfordi fő kapu előtt állunk. Aztán jöttek a mostani élmények, apa
nem jött haza ma se. Apán megéreztem az alkohol szagot, de nem mertem kérdőre
vonni. Anya elhagyása mindkettőnket mélyen megviselt, és az erős, magabiztos
férfi megtört. A vállait már nem húzta ki, állát nem emelte olyan magasra, és
nem is járt olyan peckesen. Testtartása begörnyedt, állát is lehorgasztotta,
hogy senki se láthassa tekintetében azt a mély fájdalmat, amit felesége
elvesztése okozott. Aztán eltűnt minden szeszes ital a házból. Kezdett haza
jönni, későn, de haza jött. Újra el kezdtünk együtt élni, és nem csak egymás
mellett tengtünk, mint két idegen. Leült mellém a kanapéra egyik este, nem
mondott semmit. Nem is kellett, tudtam, éreztem. Szorosan odabújtam hozzá.
Utána kezdtünk nevetni, újra eljárkálni vacsorákra, rendezvényekre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A félelem vasmarka szorította át torkomat és nem eresztette el,
ott volt velem, míg bediktáltam címet Jamesnek és, amíg Luke-kal vártam a
kocsit. Az ismerős Range Rover állt meg. A szöszke, nyurga srác öles léptekkel
szedte felém a lábát és nem érdekelt, hogy mi most épp haragban vagyunk, vagy
nem akarom látni, a karjába omlottam. Ekkor engedtem meg igazán, hogy elernyedjek,
és ne annyira koncentráljak arra, hogy milyen stabilan is állok a földön.
Elengedtem a gyeplőt, könnyeim utat találtak magának, hangos hüppögésekkel tört
fel belőlem a sírás. A srác szürke pulcsiját teljesen összekentem fekete szempillaspirálommal,
de tudtam, hogy ez nem érdekli őt. Kicsit eltolt magától, engem meg elöntött a
pánik, de csak letörölte arcomra száradt festéket, és beültetett a kocsiba. Nem
foglalkoztam azzal a sráccal, akivel voltam, mert nem rá volt szükségem. Hanem
Jamesre, most már másodjára. Mindig neki volt szüksége rám, hogy kihúzzam
egy-egy gázosabb szituból. Most pedig fordult a kocka. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Tudtam, hogy szándékosan gyorsabban megy a kelleténél, nem
udvariasan vezetett – nem engedett át egy gyalogost sem – és azt is, hogy több
piros lámpán is áthajtottunk, de ezt miattam tette. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Egyre azon járt a fejem, hogy elvesztem apát is és egyedül
maradok. Nincsen olyan rokonom, akihez szívesen mennék, és aki itt lenne a
közelben, hogy a St.Louis-ban fejezhessem be a tanulmányaimat. Anyához nem
akartam menni, még ha magamban nagyon mélyen tudtam, hogy megbocsátottam neki,
és megértettem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A kórházban is James beszélt helyettem, mire megtudtuk, hogy a 8
emeleten található. Autóbalesete volt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Tudtam, hogy azt a rohadt kocsi fogja sírba vinni! Imádta azt a
rohadt autót gyorsan vezetni! A francba, a kibaszott, kurva életbe! – kiabáltam
a liftben és erősen belevágtam a fém oldalába, apró horpadást okozva. James
magához rántotta a kezem és apró csókot nyomott rá. Egy pillanatra vad vágy
gyulladt a belsőmben, de hamar el is tűnt. Nem volt itt az ideje. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Az ajtó kinyílt, én meg kitörtem. Végig szaladtam a folyosón,
fellöktem néhány ápolót, de rohadtul nem érdekelt. Jamesnek kellett visszafognia.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Megfogta a kezem, amivel maga mellett tartott. Ujjainkat
összefűzte, mintha apró szikrák pattogtak volna körülöttünk. Hüvelykujjával
finoman apró köröket rajzolt a kézfejemmel. Csak erre tudtam figyelni egy
szívdobbányi időre, de aztán beúszott az orromba a tipikus kórház szag, fertőtlenítő
és valami más keveréke, amivel kiszakadtam a révületből. Egy ajtó előtt
stoppoltunk le, de csak egy pillanatra és kezem máris a kilincsre kulcsolódott és
belöktem a nyílászárót. És megláttam őt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Apa a fehér ágyon feküdt állig betakarva, és különböző csövek
voltak bekövetve. Az ablak redőnye fel volt húzva, így tökéletesen beragyogta
az egész szobát. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A monitor monoton
sípolása volt az egyetlen hang a szobában. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Leültem mellé, a paplan alatt megkerestem a kezét és szorosan ujjai
kulcsoltam enyéimet, majd egy megpusziltam kissé ráncos kézfejét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Ekkor szakadt fel bennem valami, valami rohadt mélyről és újra
folyni kezdtek a könnyeim megállíthatatlanul, szemfestékem csíkokat rajzolt az
arcomra, de nem érdekelt. Sírtam, szinte nyüszítettem, mint egy kis gyerek.
Féltem, sőt rettegtem, de kibaszottul! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Kopogás zavarta meg gyermek viselkedésemet, amit alig hallottam
meg két hüppögés között. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Miss Rosenberg – szólított meg egy fehér köpenyes alacsony
férfi, akinek névtáblájáról olvastam le nevét – Dr. Bishop. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">James egy macska gyorsaságával állt fel a szoba sarkában lévő
székről, és már mellettem is állt. Az orvos apró mosolyra húzta a száját és
megszorította a vállamat. – Minden rendben van. Volt egy komolyabb agyrázkódása,
egy bordára meglepett, de az édesapja egy nagyon erős, küzdő férfi és túl fogja
élni. Ne sírjon kedvesem! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">James mellé álltam és csak most láttam mennyire is alacsony,
kopaszodó szemüveges férfi. Még én is a 160 centimmel és magassarkúmmal felé
magasodtam. A srác átölelte a derekamat és kinyújtotta az orvos felé a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Köszönjük doktor úr – mondta és megrázta a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Szóra se érdemes Mr McVey – ez egy aprócska város volt, és a McVey
név igazán ismert volt, meg se lepődtem, hogy ismerte az orvos Jamest. – Minden
jót, viszont látásra! – köszönt el és már távozott is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Megnyugtató volt hallani, hogy nincsen komolyabb sérülése, de
akkor is nagyon féltem és egész testem rázkódott. James szoros ölelésébe vont
és pár pillanatig csak úgy álltunk ott. </span><span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: x-large;"></span>Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-12510312756430159302019-12-05T03:30:00.001-08:002019-12-05T03:30:12.639-08:00XIII. - Party <div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Party</span></div>
<div style="text-align: center;">
Buli</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="267" data-original-width="189" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTDdd7K7k7o4VTZWm_scuF0PwitbEkBJAITkiTuZiaHeXlAPVoZ9A" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=yd8jh9QYfEs" target="_blank">Don't stop the music</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Még egy rész, ami úgy kezdődik, hogy megfogadtam elkerülöm James McVey-t örökre. Most tényleg be akarom tartani, annyiszor törte össze a szívemet, nem hagyhatom, hogy egy srác ennyire elvegye az eszemet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">A barátnőmet sírva hívtam fel, aki nem kérdezett semmit, csak jött, ahogy az egy barátnőtől el várja az ember. Hozott nekem rengeteg jégkrémet és csokoládét, a sütit pedig intravénásan kapom mondta. Muszáj volt elmesélnem neki az egészet, ami onnan kezdődött, hogy James megfürdetett engem, ha akkor nem ragaszkodom úgy hozzá, nem kötődnek ennyire hozzá, és most nem fájna baromira a szívem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- A számító picsa! – csapott az ágyamra Kim, és kifejtette, hogy milyen módszerekkel végezné ki a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Nem csak ő a hibás. James egy utolsó szemét disznó volt, elhitette velem, hogy számítok neki. Jaj aggódom érted, jaj nem akarom, hogy valami bajod essen, jaj ne haragudj rám, jaj nem teszek többet ilyet csak bocsáss meg, jaj kedves szavakat mondok azt átbaszlak a palánkon – adtam ki magamból a haragom. – Többet nem akarom látni! – kiabáltam. Nem tudom kit akartam jobban meggyőzni saját magamat, vagy a mellettem ülő lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Neked most egy jó kiadós bulizás kell! Nem-nem, nincs apelláta. Felveszed azt a vadítóan dögös, falatnyi fekete csodát, ami csak éppen takarja a melledet. Egy- kettő – és már neki is indult, hogy megkeresse az előbb említett ruhadarabot. Ellenkezni akartam, mondani, hogy inkább itthon tele eszem magam és tanulok egy kicsit, ami eltereli a figyelmemet, de nem tettem. Túlságosan csalódott és összetört voltam ahhoz, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Azt akartam, hogy fájjon neki, hogy lásson mással és ugyanúgy törjön össze a szíve – ami ezek után nem hiszem, hogy létezik. Mit is mondanak, édes a bosszú és még nem is hizlal? Pontosan ezt akartam, ezért követtem minden utasítását barátnőmnek. Hagytam, hogy barbibabaként használjon. A hajamat, sminkemet készítette el, ő öltöztetett fel és nemes egyszerűséggel belökött a taxiba, amit hívtunk.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Soha nem voltam még bulizni Greenforest bulinegyedében, ezért minden újdonságként hatott rám. Megdöbbentett a sok ember – sose hittem volna, hogy egyáltalán laknak ennyien ebben a városban -, akik jó barátként üdvözölték az embereket. Senki nem volt szomjas, akik az utcákat járták, mindegyikük kezében volt valamilyen alkoholos ital. A különböző szórakozó helyekről mindenféle színes fény töltötte be az utcát. A kocsmák és egyéb buli helyekről kiszivárgó zenék kavalkádja csapta meg a fülemet, és indította meg csípőmet a mozgásban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Ugye, hogy nem is rossz? – lökött meg barátnőm nevetve. A következő bár előtt karon ragadott és berántott. A pulthoz nyomakodtunk és kért nekünk italt. Elém tolta a martinit, miközben felcsusszantam a bárszékre. Az italomat hamar lehúztam és kértem még egyet, amire megkaptam a barátnőm már sehol se volt. Nyújtottam a nyakamt hátha meglátom a szőke hajzugatagát. Egy idő után meg is akadt a szememen rajta, miközben vadul táncolt a DJ-pult előtt. A másodikat, harmadik ital követte, utána még egy és még egy. A pultos látta rajtam, hogy nem igazán szoktam hozzá ehhez a mennyiséghez, már csak kólát tölt elém a gin helyett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Hozok még valamit – mondta és már el is tűnt az ajtón, de előtte még szólt a társának, hogy kicsit tartsa a frontot nélküle. Hamar visszajött egy kis tál sós mogyoróval. – Tessék, ez felszívja azt a töménytelen mennyiséget, amit ma bevedeltél –rakta elém.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Kösz – mondtam és már neki is álltam falni a sós nassolni valót. Nem érdekelt, hogy kipattogok tőle, valamiért baromira jól esett. – Nagyon rendes srác vagy te – böktem felé a kis pálcával, amit még az italomhoz kaptam. Hangosan felvetett kijelentésemet. Szexi, öblös, mély nevetése volt, ami mást is arra késztetett, ezért is kuncogtam fel vele.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Hogy hívnak szépség? – kérdezte, miközben a bárpultot törölgette le. A fehér inge alatt kirajzolódtak tökéletes izmai, átlátszott egy tetoválás, ami mellkasa felé folytatódott, és valamiféle késztetéstét éreztem, hogy letéphessem róla és megtudjam, mit ábrázol.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Autumn – válaszoltam lelkesen. – És téged szépfiú?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Ah, ez szívem ütött. Azt hiszem, minden vagyok csak nem egy selyemfiú – most fedeztem fel a szája sarkában lévő piercinget, ami csak még rossz fiúsabbá tette.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Ott a pont, de még mindig nem tudom a neved – ekkor vetődött újra mellém barátnőm, aki annyira kitáncolta magát, hogy most már ideje lenne haza menni. Tiltakozni akartam, meg akartam ismerni a piszkos szőke hajú, magas, ragyogó zöld szemű srácot, aki kiszolgált.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Hívok nektek egy taxit – ajánlotta fel. Én hevesen ráztam a fejem, amitől csak megszédültem. Próbáltam Kimnek elmagyarázni, hogy ilyen közel vagyok, hogy legalább a telefonszámát és a nevét megszerezzem, de a kezem és a nyelvem is összegabalyodott, így nem értett semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Öt perc és itt vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Köszi – mondta a barátnőm. Utolsó pillantásokat vetettem rá, amikor ajkairól egy szót tudtam leolvasni: Luke, de már is kint voltam az utcán. Barátnőmbe kapaszkodva támogatott a kocsihoz.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">A Nap már kezdett feljönni, eltűntek az emberek az utcáról. Nem is tudtam, fel se fogtam, hogy ilyen sokáig voltunk bent.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Amikor már hálóruhában az ágyamban feküdtem eszembe jutott robosztus alkata, akiben el tudnék veszni aprócska termettemmel. Látszott rajta, hogy komolyabban foglalkozik izmaival. Rendszeresen edzhetett, odafigyeléssel. Barna kócos fürjei olyan selymesnek tűntek, az ember vágyat érez, hogy beletúrjon. A szeme rikító, ragyogó zöldje, akár a frissen vágott fű tavasszal. Az ember elmerülne benne, nézné óráig, festékkel próbálná kikeverni, de soha nem adná pontosan vissza. Volt benne egy apró fekete pötty, amit csak akkor vettem észre, amikor huzamosabb ideig néztem. Olyan érzés volt, mintha a tekintetével bele látna a lelkembe, meztelennek éreztem magam. Mintha az összes kis titkomra tudomást szerezne, tudná milyen nyomorultul érzem magam. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehetne, ha megcsókolna és enyhén borostás arca az én puha orcámhoz érne. Milyen érzés lehet ha ajkaimhoz ér piercingje?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Meg akartam őt ismerni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Muszáj volt másnap este is elmennem, de sokkal visszafogottabb ruhában. Izgultam, hogy megismer e, hogy milyen érzés lesz látni őt újra, de minden idegességem elmúlt, amikor megláttam őt. és tekintetünk összefonódott. Figyelte, ahogy magabiztosan megközelítettem a pultot, és odaültem, ahova tegnap is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">- Szia szépség! – meg se kérdezte mit kérek a tegnapi gines italomat csúsztatta elém. Emlékezett rá mit ittam, ami furcsa melegséggel töltötte el fallal körülvett szívemet. – Pár óra és végzek, azt megvárod? – válaszol csak bólintottam és az italomat kortyolgattam. Sokkal jobban figyeltem a mennyiségre, mint tegnap. Tegnap felejteni akartam, ma emlékeket gyűjteni. Fejével intett, hogy hátul találkozzunk. Kint az utcán szorosan fogtam a kabátomat a hideg ellen védekezve. A hatalmas épületet megkerülve egy sikátorba jutottam, aminek az egyik falán egy barna fa ajtó volt, amin pár pillanat múlva kilépett a srác, az én lábam pedig megremegett. – Nem vagy éhes? – kérdezte és ujjait az enyémbe fűzte, amin meglepődtem. Nem igazán jártam senkivel se az utcán kézen fogva, most még is jó érzés volt keze melege az enyémen. Ruganyos, laza járásának tempóját nem volt könnyű fel venni, de egy idő után összehangoltuk az én aprócska lépéseimet, az ő hatalmasával.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Egy lepukkant éjjel-nappal nyitva tartó gyors büfé ajtaját lökte be, ami hangos csilingeléssel jelezte érkezésünket. Az üveg ablak melletti kis asztalhoz ültünk le egymással szembe. A helyiség nem épp olyan volt amihez hozzá szoktam, sehol egy arany, vagy ezüst tányár, vagy pohár, egy kristálycsillár se volt. Inkább minden műanyag volt, és régi. A lámpák sárgák voltak a zsírtól, ami rátapadt. Az egészet ez a szag lepte el. Nem volt ismerős környezet, mégis remekül feloldottam benne. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kértünk két kávét és csak beszélgettünk egész este. Annyit nevettem, hogy már fájt a hasam. A kantin csak a mi hangunk töltötte be ezen a késő esti éjszakán. Sokkal jobban megismertem. Megtudtam, hogy testépítéssel foglalkozik nappal az egyik közeli konditerembe személyedző, egy csak egy másodállás, amivel el tudja magát tartani, és tudjon segíteni a családjának. A kishúga betegeskedik, amiért késztetést éreztem, hogy felajánlom, hogy kitöltök egy csekket, de tolakodónak gondoltam. Nem akartam, hogy apa kicsi, elkényeztetett lányának tartson, még ha tudta is, hogy a szüleimnek van pénze. Elmeséltem neki, hogy a St.Louis-ba járok, de jövőre a Stanfordon szeretném folytatni a tanulmányaimat. Én inkább csak biztos témákról beszéltem, mint a barátaim, suliról. Nem akartam, hogy anyukámról kérdezzen – éreztem, hogy nem vagyok őszinte, de nem kell mindent az első randin megosztani, hogy ez egy randi. Egyáltalán ez egy randi?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: black;">Amikor leparkoltunk a házunk előtt és elkísért a kapuhoz tudtam, hogy ez egy randi volt. Szeme az ajkamat, majd a szemet és újra a számat nézte. Egy lépéssel közelebb lépet, egyel én is. Nem tudom, hogy végül melyikünk csókolta meg a másikat, de nem is számított. Finom, gyengéd, és lassú csók volt. Nem túl követelőző, nem akartuk lenyelni a másikat, csak megismerni. Ujjaim felcsusztak selymes hajába, mire ő derekamba markolt és halk morgás hagyta el száját.</span></div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-61988252804175732082019-12-05T03:30:00.000-08:002019-12-05T03:30:01.333-08:00XII. Cecilia is back?<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Cecilia is back?</span></div>
<div style="text-align: center;">
Visszajött Cecilia?<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/736x/64/c1/f0/64c1f0fa72248cc7ed08c610dee75283--winter-looks-winter-wear.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="475" height="320" src="https://i.pinimg.com/736x/64/c1/f0/64c1f0fa72248cc7ed08c610dee75283--winter-looks-winter-wear.jpg" width="189" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=SvAQAeLa-jY" target="_blank">Big girls don't cry</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">James volt az én ments várom, ő volt az, aki megnyugtatott
éjszaka, amikor rémálmom volt. Azon az estén, amikor elhozott a birtokukra a
kapcsolatunk olyan mélységbe ment, amit már kárt lett volna tagadni. Én mindig
is tudtam, hogy érezek iránta valamit, de azt is tudtam, hogy ő neki annyira
más az életvitele, hogy nem tudnánk együtt lenni, főleg miután visszautasított.
Utána jött ez a pókeres-ügy, utána sunyi módon elérte, hogy a bált vele töltsem
el. Most pedig itt fekszünk az ágyban egymáshoz bújva és egyikünk se akar ki
kelni az ágyból. Megfordultam, és kisé fel is könyököltem, hogy az arcom egy
vonalban legyen az övével. Orrát az enyémnek dörzsölte, ami kicsalt belőlem egy
aprócska nevetést. Egy burokban voltunk ketten, ahol nem bánthatott minket
semmi. De sajnos ki kellett jönni ebből a buborékból a rút való világból, és
haza kellett mennem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Otthon óriási lecseszés helyett, semmilyen leszidást nem kaptam.
Szerintem apa észre se vette, hogy nem voltam otthon napokig. Csak egy üzenet
várt a rögzítőn. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">„Szia Autumn, itt Cecilia, sajnálom, hogy csak most jelentkezem,
de nagyon lefoglalt a fotózás. Kedden a városban leszek, ha akarod, megihatunk
egy kávét és válaszolhatok a kérdéseidre. Sziaa”. Basszus teljesen el is
felejtettem, hogy írtam a lánynak, mert segíteni akartam Jamesnek, hogy
lezárhassa a múltat. De nem hittem, hogy ennyire megváltoztatja a helyzetet, de
kezdjük az elején. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Megbeszéltük, hogy kedden találkozunk a fő utón lévő kávéházban.
Izgultam, hiszem kíváncsi voltam a válaszokra. Nem vacakoltam annyit a ruhámmal
csak egy lila ruhámat, meg hozzá illő sálat. A szürke kabátomat és fekte
csizmámat lábámra húztam, majd útnak indultam. Már majdnem odaértem a
megbeszélt helyre, amikor is megcsörrent a telefonom, meg se néztem ki hív csak
beleszóltam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Minden oké? – kérdezte. Aggódó hangja megmosolyogtatott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Igen, minden rendben James. Ne aggódj már.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Mit csinálsz? – kérdezősködött tovább. A Carteres incidens oda
nagyon odafigyel rám és szinte mindenhova követ. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Veszek magamnak kávét, meg kicsit vásárolgatok!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Okés, egy perc és ott vagyok! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- McVey, te komolyan vásárolni akarsz jönni velem? – aggódtam,
hogy megláthat Ceciliával, amitől biztos nem repkedne örömébe.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Jó-jó, ott a pont, akkor hívj, ha végeztél és érted megyek! –
jelentette ki ellent mondás nem tűrő hangon. Időm se volt válaszolni, mert
kinyomott. Igazán kedves. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Hamar megláttam a szőkeséget a kávézóban. Most is gyönyörűen
nézett ki. Magas, modell alkat, hatalmas szőke hajzuhataga körbe ölelte
mesterien faragott arcát. Mosolya két füléig ért, és amikor meghallottam
gyereknevetését, nekem is mosolyognom kellett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Szia Autumn – pattant fel és két arcomra egy puszit nyomott.
Annyira meglepődtem a gesztuson, hogy viszonozni se tudtam. Mindig is
megdöbbentett Cecilia közvetlensége, hogy bárkivel megtalálja a közös hangot,
pont mint az anyám. Lehet, mert már mindketten távol élnek Greenforesttől és
őket nem szippantotta be. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Szia – nyögtem ki és rendeltem magamnak egy gyümölcsös teát
mézzel. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Szóval James-ről akartál beszélni, mit tett az a szerencsétlen? –
hangja komoly volt, de szemében megjelentek a mosolyráncok, amik arról árulkodnak,
boldogsággal tölti el a fiú említése.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Igen. – kevertem meg gőzölgő italomat, amit pár perce rakott
elém a pincér. – Tudod, amióta elmentél, nem önmaga. Nem alszik, és még a
megszokottnál is többet iszik. Elvesztette az önkontrolt, annyira hogy
felrakott egy póker meccsen. Persze Carter megnyert, amitól
lelkiismeret-furdalása volt satöbbi, satöbbi. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Úristen és jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Persze, megoldottuk a dolgot. – Nem akartam neki elmesélni a
teljes sztorit, mert semmi köze nem volt hozzá. Itt a srácról volt szó. –
Tudom, hogy te vagy az egyetlen személy, aki képes rá hatni – erre csak egy
nagyot horkantott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, én vagyok az a lány, aki megtudja
változtatni Jamest – mire kérdőn a szemöldökömet húztam fel. – Ne legyél naiv
Atumn, nem hiába mentem el. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Cecilia nem értem, hogy miről beszélsz. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Mindegy, megígérem, hogy beszélek vele, de most mennem kell –
hirtelen felpattant, megint adott két puszit az arcomra és sietősen távozott,
engem pedig itt hagyott a gondolataimmal. Nem értettem kire céloz a lány,
pörgettem a lány ismerőseit a srácnak, de senki nem jutott eszembe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Eszembe jutott viszont a pillanat, amikor Cartertől hozzájuk vitt.
Annyi lányság, kedvesség, finomság volt benne. El se hittem, hogy ilyenre is
képes. Nem használta ki a helyzetet, csak csodálattal nézett. Az egész testem
beleremegett, amikor végig csókolt. Amikor megmosdatott pedig elolvastam.
Biztonságban éreztem magam vele, amikor ott aludt mellettem és szorosan ölelt.
Nem volt szükségem akkor semmi másra a világon csak rá, és úgy éreztem ő is ezt
gondolja. Azóta is folyamatosan aggódik értem, hívogat és kísérget mindenhova.
Nem győzi hangoztatni, hogy neki a legfontosabb, hogy biztonságban legyek és
ezerszer megígérte, hogy többet nem kever ilyen helyzetbe és vagy egy milliószor
bocsánatot kért. Énpedig be kell valljam az igazat; megbocsátottam neki. Ez az
incidensnek volt köszönhető, hogy még közelebb éreztem magamtól és talán most
megfordult a fejemben, hogy tényleg lehetne valami több. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Kiittam a poharam tartalmát és elindultam a legközelebbi plázába,
hogy körbe nézzek. Venni akartam egy fehérneműt, direkt James számára, mert
reménykedtem, hogy most már végre megtörténik, amire mindketten vágyunk. Az
üzleteket párszor végig jártam végül csak egy magassarkúval, egy fekete csipkés
fehérnemű szettel és Jamesnek egy új pólóinggel hagytam el a vásárlóközpontot.
Egyből hívtam is a srácot, de nem vette fel, amit furcsáltam, hiszen megígértette
velem, hogy hívom és jön értem. Fogtam magamnak egy taxit és egészen a McVey
tulajdonában lévő hotelhez kértem a fuvart. A bejárati ajtót udvariasan
kinyitotta nekem Mr. Evans, aki mosolyogva köszönt: Jó napot, Autumn
kisasszony! Szintén vidáman üdvözölt a recepciós hölgy Mrs. Blake. Annyiszor
megfordultam itt az elmúlt években, de az utolsó hetekben gyakori vendég
voltam. Jól ismertek és kedvesen fogadtak. A liften megnyomtam a megfelelő
gombot, ami egyből a James lakosztálynál állt meg. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">Hangos cuppogások és nyögések fogadtak, a földön pedig ruhák jelezték
az utat egészen James szobájáig. Egyből megismertem a srác ruháit, és sajnos a nőhöz
tartozó ruhákat is, hiszen ma láttam. A szívem hevesen vert, de éreztem, hogy
bármelyik pillanatban feladja a szolgálatot és több ezer darabra törik szét. Bármennyire
fájt is, de látnom kellett. A látvány még a képzeltnél is jobban fájt, annyira,
hogy a kezembe lévő szatyrok hatalmas csattanással a földre érkeztek, amivel
magamra hívtam a pár figyelmét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Oh, szia Atumn. Látod, most beszélgetek el vele, megtennéd, hogy
elmész, csajszi? – kacsintott rám Cecilia. Nem zavartatta magát, hiszen ő
semmit se tudott arról, hogy mi alakult ki köztünk a sráccal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #999999;">- Aut.. – ennyit tudott kinyögni a srác, mire én sarkon fordultam
és imádkoztam, hogy minél hamarabb becsukódjon az ajtót. Én annyira idióta
vagyok, megint megbíztam McVey-ba és én megint csalódtam! Elegem van belőle,
annyiszor törte össze a szívemet, hogy már teljesen darabokra tört. Egy szellem
szív lebegett mellkasomba, ami éppen be tudta tölteni a funkcióját. Fallal
vette körbe magát, és megkérte az agyamat – szinte könyörgött neki, hogy többet
ne essen szerelembe. Tudtam, hogy a farka vitte, csak nem értettem miért
érdemeltem ki ennyi szenvedést az élettől, a sráctól. Úgy éreztem, hogy <i>teszek egy lépést az egy újabb hiba felé. <span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-15398528055116139222019-12-05T03:29:00.002-08:002019-12-05T03:29:49.584-08:00XI. She needs me<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">She needs me</span></div>
<div style="text-align: center;">
Szüksége van rám. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://images1.fanpop.com/images/photos/2600000/Blair-Waldorf-blair-waldorf-2648980-427-500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://images1.fanpop.com/images/photos/2600000/Blair-Waldorf-blair-waldorf-2648980-427-500.jpg" data-original-height="500" data-original-width="427" height="320" width="273" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=JVQspfgTpBg" target="_blank">In my blood</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Több hete, hogy nem láttam Jamest. Nem
járt suliba se, és minden eseményt, amire mindkettőnket meghívtak nem jött el.
Egyszerűen kitörölte magát az életemből, ahogy kértem nem láttam. Brad se kért
segítséget, ami vele kapcsolatos. A másik felemnek viszont nagyon hiányzott,
ezért jól estek az információ morzsák, amiket Kimtől kaptam. Brad szerint
elutazott a családi magánbirtokra és hatalmas partikat ad. Legalább jó tudni,
hogy semmit se változott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A még jobb hír, hogy Carterről se
hallottam semmit, szóval sikerült Jamesnek valami mással megvesztegetni, ami
miatt lemondott rólam, vagy egyszerűen vár. Ki várja az az időt, amikor neki a
legnagyobb szüksége lesz rám, és akkor fogja behajtani a tartozását. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A mai nap se különbözött az elmúlt
többitől, reggel Kimmel jöttem suliba. Megálltunk a kávézónál és megvásároltuk
a reggeli koffein adagunkat. Az órák csiga lassan teltek, közeledett a félévi
zárás, így mindenki nagy hajrában égett. Minden tanár beadandót kért, vagy előadást,
vagy dolgozatot íratott, a lényeg a jegyszerzésben volt. Louis került engem a
suliban, amit nem is bántam, mert tudnám megmagyarázni James miért koptatta le,
vagyis de azt még se mondhatom, hogy ő akart helyetted megdugni. Az túl őszinte
és nyers válasz lenne. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy volt, hogy ma
moziba megyünk a barátnőmmel és vásárolgatunk egy kicsit, meg ebédelünk, de
soha nem érkeztem meg a megbeszélt időpontra, a helyszínre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Utolsó óra után a többi diák közt
manővereztem, hogy mi előbb elhagyhassam az épületet. Megéreztem, valami
hideget és keményet a hátamnak nyomódni. A sikítás belém fagyott, amikor
meghallottam a hangot a fülemnél.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Nem kiáltasz segítségért, együtt
elsétálunk az autóhoz – adta ki az utasítást. – Megértetted? – nyomta erősebben
a pisztolyt a gerincemhez. – Nem hallom? – tépte meg a hajam, ami rohadtul
fájt. Égtek a hajtőveim, és a könnyek szúrták a szemem, a szám kiszáradt, de
valahogy kipréseltem magamból egy igent. Követtem, amit mondott, nem akartam még
nagyobb bajba keveredni, mint amiben voltam. Az autóba egyenese belöktek és
bezárták az ajtót, de előtte elvették a telefonom és a kezeimet megkötözték.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Az adrenalin átjárta a testemet, de most
nem a jó értelemben. Féltem, egész testemben reszkettem, nem akartam tudni,
hogy mi vár rám. Az autó alatt néma csend volt, nem szólt a rádió se, és az
elől ülő két férfi se társalgott. Egy örökké valóság után, hatalmas fékezett a
járgány. Amikor kiszálltunk már sötét volt és fogalmam se volt, hogy hol
vagyunk. Találgatni tudtam, de valami farmféleségen lehettünk, ahogy a hatalmas
házba belépve a hosszú folyosó végén jobb oldalsó ajtót kinyitotta Carter és
egyenesen belelökött, majd rám vágta az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Egyedül voltam a sötétben, féltem és ekkor
volt az a pillanat, hogy engedtem, hogy a könnyeim útat nyerjenek maguknak.
Sírtam akár egy kislány, aki nem kapta meg a kedvenc játékát. Anyukámért
kiáltottam, azt akartam, hogy otthon lehessem és ő átöleljen. Simogassa a hátam
és megnyugtató szavakat suttogjon a fülembe. Nem vallattom be apának soha se,
de nagyon hiányzott. Egyszerűen tökéletes nő volt, magabiztos, rettentően erős
és szervezett. Soha nem késett el sehonnan, mindig tökéletesen az alkalomhoz
illően volt felöltözve, soha se volt hivalkodó. Mégis vonzotta az emberek
tekintetét, a kisugárzása mindenkit megfogott. Két percet töltött valaki anyu
társaságában és máris elengedte magát, megtalálta mindenkivel a közös hangot. Soha
nem mondtam el senkinek az igazi okát, hogy miért ment el, túlságosan fájt
bevallani, hogy egy másik férfi miatt hagyta ott apát, mert apa nem tudta
megadni neki az az egy dolgot, amire ő annyira vágyott, egy kisbabát. Tudom,
hogy sokáig próbálkoztak, és ezen veszekedtek éjszakánként. Anya apát
hibáztatta, hogy meddő. Apa meg végkimerülésében mondta, hogy ha menni
akar, akkor menjen, mert ő nem tud nemzeni neki egy gyermeket, pedig tudom,
hogy apa is ugyanúgy szeretett volna egy fiút, aki tovább viszi a vállalkozást.
Szerette volna, ha valaki tovább viszi a Rosenberg nevet. Sokat sírtam
éjszakánként, hogy én már nem vagyok nekik jó, és magamat marcangoltam. Ekkor
döntöttem úgy, hogy tanulok és megmutatom, hogy igenis méltó vagyok a névre,
amit apámtól kaptam. Igenis alkalmas vagyok egy vállalat elvezetésére, igenis
vagyok olyan jó, mit egy fiú. Ez volt az a dolog, ami erről menekültem, hogy
soha nem leszek jó a szüleimnek. <o:p></o:p></span><br />
<span style="color: #999999;">Most mégis anyukámat akarom, hogy itt legyen, amikor ő szúrta a legnagyobbat a szívembe, azzal, hogy elhagyott.</span><br />
<span style="color: #999999;">Próbálttam kizárni az ehhez kapcsolodó emléket, de útat törtek az agyamba. </span><br />
<span style="color: #999999;">Péntek este volt a szüleim kiabálásától rengett a hatalmas házunk, amit régen a szeretett tőltött meg. Most már csak a tehetetlenség, a mélységes fájdalom árad belőle. Muszáj volt szabadulnom a fojtogató érzéstől, a gomboctól a torkomba. Muszáj volt kikapcsolnom az agyamat. Elmentem buliba Kimmel, egy akkor nagyon felkapott szórakozóhelyre a városon kivűl. A szüleim észre se vették, amikor távoztam. A helyet megtöltötték a velünk egykorúak, de voltak jóval idősebbek is - ők voltak többségben. Egymás után csúsztak le az alkoholos, színes italok a torkomon. A zene dübörgött az ereimbe, és rohadt jól éreztem magam. Arcomon bárgyú vigyor volt ült, amikor egy jóval idősebb srác lépett oda hozzám. Az elején semmi gond nem volt, táncoltunk és élveztük , ahogy a testünk egymás simul. Annyira elvesztem benne, hogy simán hagytam, hogy kivezessen és a sikártorba vezessen. Csókoloztunk, egymás nyakát csókolgattuk, harapdáltuk. Fantasztikus ézés volt! Itt fordult utána minden rosszra. Benyúlt a bugyimba és megsimogatott. Az egész testem megdermedt, próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta. Kiáltoztam, de a hangos zene ami bentről jött elnyomott mindent. Tehetetlen voltam. A könnyeim patakokban fojtak, miközben ő egyre erőszakosabb lett. Ha akkor nem vágodik ki mellettünk az ajtó és nem lép ki rajta egy srác, aki megmentett nem tudom mi történt volna. Innentől pedig felgyorsultak az események, a srác aki megmentett behúzott egyet az engem tapizó pedig földre esett. A megmentőm felsegített a földről, taxiba ültünk és haza vitt. Többször is megköszöntem és kértem, hadd háláljam meg, de nem engedte.</span><br />
<span style="color: #999999;">A mai napig nem tudom, hogy James honnan tudja ezt az esetet. </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A könnyeim elfogytak és már csak a sírás
rázta egész testemet csendben, miközben a hideg kőpadlón ültem, térdeimet felhúztam és
átkulcsoltam a karommal és hintázni kezdtem. A szag szúrta az orromat, ezért a
pólóba temettem, így nyomott el az álom.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Másnap csak arra ébredtem, hogy egy széken
ülők megkötözve és a vakú bántja a szemem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #999999;">James
<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Az az este óta kerültem Autot és baromira hiányzott, de ő kért rá
és én nem tehettem mást, mint eljöttem ide a családi birtokra. Muszáj volt
elterelnem a figyelmemet különben minden gondolatom ő lett volna. Kellett a
hangos zene, a pia és a csajok, hogy eltereljem a figyelem. Minden egyes alkalommal,
amikor a csajjal az ágyik jutottunk a testét, a fehérneműjét, a csókját Autéhoz. Sajnos az alattam lévő lány soha nem tudta felül múlni azt a
mosolyt, azt a vad csókot. Semelyiknek nem volt olyan jó illata, mint a lány
vattacukor illatának. Gyönyörűen formás lábait mindig eszembe jutottak éjszakánként, mintha egy szobrász faragta volna ki őket. A telefonom csipogása
rántott vissza a való világba. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Az üzenet Cartertől jött, ami nem állt másból: Tartozás
kiegyenlítve és egy kép volt hozzá csatolva, amin Aut volt egy székhez kötözve.
A haja egy nagy kóc volt, a szemei fel voltak dagadva a sírástól. A kezemben lévő
mobiltelefon majdnem összeroppant az erőtől, amivel szorítottam. A mérhetetlen
düh átjárta az ereimet és csak az gondoltam, hogy a saját kezemmel fogom
megölni Cartert, ha bármi baja esik a lánynak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">Fel-alá járkáltam az udvaron, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, aki
hamarosan ki törni készült. Körülöttem nyüzsgött a személyzet a tegnapi buli
maradványait takarították el. Nem tudtam mit tehetnék, ezért felhívtam az
egyetlen személyt, akire számíthattam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A srác pár csengés után fel is vette. Elregéltem neki az egészet,
a póker játszmát a tétet, és hogy most Atumn Carternél van.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Gyere vissza Greenforestba és együtt kiötlünk valamit – ezzel le
rakta. Gondoltam összehívja az egész bandát, szóval kocsiba pattantam és meg se
álltam, amig nem érkeztem Brad házához. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Akkora egy fasz vagy James McVey – Kim tenyere hatalmasat
csattant arcomon, amit meg is értettem. – Ha bármi baja lesz, kiheréllek és
megöllek és a golyóidat a seggedbe nyomom fel – fenyegetőzött a szőke ciklon, a
pasija alig bírta vissza fogni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Kicsim, most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Autumn-ot.
Utána majd leszámolunk Jamessel. Van valami tipped, hogy hol lehet? – nemlegesen
megráztam a fejemet. Amikor Tristan felkiáltott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- A régi farmon vannak a város szélén, az idióták elfelejtették
kikapcsolni a telefont, én meg lekövettem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Egy hős vagy haver! – veregetem meg a vállát és kocsiba
pattantam, nem is vártam meg a többieket egyenesen a farmhoz hajtottam. Ez az
én ügyem volt, nekem kellett elintéznem, de a visszapillantó tükörből láttam,
hogy a többiek is jönnek utánam. Kicsit messzebb parkoltunk le, hogy ne
vegyenek észre minket. A tervünk nem volt nagy szám, de hatásos lehet. A
meglepetés erejével rájuk törünk, amíg mi lefoglaljuk, az embereket Kim
megkeresi Aut-ot. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">A háznak az ajtaját egyszerűen berúgtam és elkezdtem csépelni az
embereket, akik felém jöttek. Nem törődtem azzal, hogy mennyivel nagyobb,
mennyivel sportosabb az ellenfél nálam, csak ütöttem. Hajtott a vágy, az adrenalin,
hogy megmetsem a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- James itt van – kiáltotta Kim, én pedig a hang irányában
szaladtam. A szőke lány a csomóval szenvedett, amit én eltéptem és karomba
kaptam a lányt, szaladtam vele a kocsiig. Tudtam, hogy Carter nem fog
megállítani, hiszen így is közel áll a börtönhöz, ha most mi köpünk a zsaruknak
az emberrablás komoly vád. A lány remegett a kezembe, szorosan kapaszkodott
belém.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Ne aggódj Aut vigyázni fogok rád – csókoltam meg a homlokát és
bekötöttem az övvel. Muszáj volt egy kis időt vele töltenem, ezért magamhoz
vittem a birtokra, amire most már csak magunk leszünk. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Hol vagyunk James? – kérdezte nagyon halkan, a karomba
csimpaszkodva. A derekét átöleltem és úgy tereltem be a házba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Nálam. Itt biztonságos, ezt a helyet Carter nem ismeri –
nyugtattam meg. Nagyon hallasan haladtunk, így inkább felkaptam a kezembe és
úgy vittem fel a fürdőszobába. – Hadd mosdassalak meg, kérlek – válaszként bólintott.
Finoman kigomboltam az ingjét, majd a farmerja gombát. Letoltam róla a nadrágot
és végig simítottam tökéletes lábán. Teste minden egyes pontjára egy csókot nyomtam,
ami belőle egy sóhajt váltott ki. Nem akartam tőle semmit, csak tudatni vele,
hogy most is gyönyörű. Miközben megszabadítottam minden ruhadarabtól a kád meg
telt meleg vízzel és habbal. Segítettem neki beülni a kádba, majd egy vizes
szivaccsal ledörzsöltem róla az összes piszkot. A lány nem szólt semmit,
annyira sokkos állapotban volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Kérlek, gyere be hozzám – nem tudtam ellenállni neki. Idióta
lettem volna nemet mondani neki, tudtam, hogy most csak a testi kontaktusra van
szükséges, hogy egy meleg bőr érjen bőréhez a hideg kőpadló helyett. Nem
teketóriáztam sokat a ruháimmal és máris bent voltam mellette. Hátát az én
mellkasomhoz döntötte, és csukott szemmel pihent, miközben kezét simogattam. A
víz lassacskán kihűlt, de mi nem mozdultunk még egy ideig, amikor már láttam,
hogy Aut szája megremeg, kivettem és meleg törölközőbe csavartam. Ráadtam az
egyik pólómat, amíg én öltöztem bebújt a takaró alá, szemével követte minden
mozdulatomat, ahogy kihúzom a fiókót, ahogy felveszem az alsógatyámat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Itt maradjak? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #999999;">- Kérlek – hangja nagyon halk volt, alig hallottam meg, de
elhelyezkedtem mellette. Karomat átvettem derekán, és közelebb húztam magamhoz,
fejemet nyaka hajlatába fúrtam és hallgattam, ahogy szuszogása egyenletessé nem
válik. </span><o:p></o:p></div>
<br />Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-34300059554415470092019-12-05T03:29:00.001-08:002019-12-05T03:29:38.844-08:00X. Fall Prom <div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Fall Prom</span></div>
<div style="text-align: center;">
Őszi Bál</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://cdn.glamour.es/uploads/images/thumbs/201239/do_t_gossip_girl_409478464_650x.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://cdn.glamour.es/uploads/images/thumbs/201239/do_t_gossip_girl_409478464_650x.jpg" data-original-height="800" data-original-width="533" height="320" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=YK_NzBAvnEI" target="_blank">Can we dance</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Az egész hét az Őszi Bálnak a lázában
telt. A folyosó tele volt szaladgáló emberekkel, akik mindenféle kellékekkel a
kezükben elsuhantak melletted. Ilyenkor
mindenki nagyon fontos személynek érzi magát, aki egy kicsit is hozzá tesz a
dologhoz. Ha csak Anabel utasítását is követte, hogy hozz még színes papírt,
akkor is nagymenőnek érezte magát, miközben csak egy lotifuti volt. Régen Kim
szervezte ezeket a megmozdulásokat, de amióta barátja leköti a figyelmét és
neki más fontos dolgai akadtak rábízta Anabelre, aki ettől csak még nagyobbnak
képzelte magát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A könyveimet pakoltam be a szekrényemből,
miközben megéreztem, hogy valaki neki dőlt a mellette lévőnek és a haja
kikandikált az ajtón, így egyből tudtam, hogy ki az.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mit szeretnél Louis? – kérdeztem tőle,
miközben becsuktam a nyílászárót és én is lazán neki dőltem. Most már
végzőskénz könnyebb beszélnem vele, de amikor rám emelte zöld szemét torkomon
akadt a hang egy pillanatra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Csak tudni akarom, hogy milyen színű
ruha lesz rajtad, hogy hozzá illő nyakkendő legyen rajtam, hogy mindenki tudja
hozzám tartozol – búgta mély hangon és közelebb jött, az orrunk már majdnem
összeért. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- A ruha és a szín is meglepetés – és
összedörzsöltem az orrunkat. – Legyen fekete az menni fog hozzá. Szia! –
elléptem tőle és egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem a McVey-éval, aki
a folyosó túloldaláról figyelt. Ha pillantással ölni lehetne, én már az örök
vadász mezőkön lennék. Lazán megvontam a vállam és tovább mentem. Muszáj volt
beszélnem Kimmel és megkérni vigyen el a plázába.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Persze egyből beleegyezett, hogy elvisz.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Hű, büszke vagyok rád csajszi! Mondtam,
hogy nem olyan rossz egy de Willrs fiú. Gazdag, jóképű és elegánsak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Nem tudom, honnan volt bátorságom
megdörzsölni az orrát. Nem volt sok? – méltatlankodtam. Felállta a lelátón és
fel-alá kezdtem el járkálni, amitől hamar megőrjíttettem legjobb barátnőmet és
visszarántott maga mellé. Az ebédidőt, amíg jó idő van, mindig kint töltjük a
lelátón, mert itt magunk vagyunk, ilyenkor még Kim is képes szakítani időt a
hagyományunkra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Nem! Sőt nagyon is szexi volt – mondta,
pedig ott se volt, de nem firtattam tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Suli után persze elmentünk a ruhámért, ami
egyszerűen csodálatosan állt, csak hogy idézzem Kimet és a varrónőt is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Leveszed a lábaról az a fiút – füttyentett
a barátnőm, amire csúnyán néztem rá. Szememmel üzentem neki, hogy viselkedjen,
de azért én is elégedetten vigyorogtam a tükörben lévő másomra. Remélem,
tényleg leveszem a lábáról Louis-t és végre nekem is lesz egy normális barátom,
akinek megfoghatom a kezét az utcán, akivel elmerülök a csókolózásba, mire az
öregek megrovóan szitkozódnak ránk és segít elfelejteni a dolgokat Jamessel.
Szükségem volt, hogy valaki feltétel nélkül szeressen, valaki, akivel
megoszthatom az érzéseimet, félelmeimet, vágyyaimat és titkaimat. Aki ott van
mellettem a nehéz időben és tudok rá számítani. Aki teljes mellszélességgel
kiáll mellettem és megvéd ó, ha a szükség úgy kívánja. Aki nem csak a szépen
kisminkelt arcomat szereti, amikör gyönyörűen fel vagyok öltözve, hanem aki
karikás szemekkel, kócos hajjal gyűrött ruhában vagyok. Aki tűzbe tenné értem a
kezét. Otthon kiakasztottam a ruhát egy vállfára és eldugtam a szekrényembe,
nehogy bárki is meglássa, mintha az én kis titkom lenne. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Elérkezett a sokak számára várt pénteki
nap, vagyis a bál napja, de előtte még végig kell szenvedni egy sulis napot.
Péneken is dupla matekkal kezdtem és agyamat ellepték mindenféle alakzatok,
területszámítás, hasonlóság és ilyen dolgok, amiktől más sírva rohant el köztük
a barátnőm is. Mindig megkaptam, hogy idióta vagyok, amiért a kelleténél több
matek órára járok, de mindig megvédtem magam és az egyetemmel érveltem, és
ilyenkor általában nem folytattuk tovább. Megértette mindig is, hogy
szorgalmasabb vagyok, mint ő, és inkább tanulok, és ezért lemondok pár marha klassz
– vagyis szerinte – bulit. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Utána következett a kémia. Eleinte tök
nyugisan sétáltam be a terembe, de megálltam, amikor megláttam a teremben
James-t és Louis-t is. Mindketten engem figyeltek és érkezésemre mindketten
felpattantak. Túl késő lenne szaladni? Talán. Gáz lenne, ha csak sarkon
fordulnék és majd a tanárral jönnék vissza? Abszolút. Attól függetlenül
megcsináljam? Megcsináltam, és a tanár után estem be a terembe, így nem volt
ideje egyik srácnak se beszélni velem. De mondtam már, hogy az égiek nagyon
viccesnek gondolják magukat, ugyanis miután elhelyezkedtem Mr. Haggerty
bejelentette, hogy ma közös munka lesz. Direkt nem padtársak, de még csak nem
is névsor szerint rendezte a párokat, hanem pedig random módon. Jól értesült az
iskolai pletykákról, hogy éppen ki-kit utál, ki a lusta ki a szorgalmas, és
direkt így pakolgatta az embereket. Amikor az én padomhoz ért megütögette az
üres helyet és annyit mondott, hogy James McVey, aki hatalmas öntelt mosolyával
oda ült mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Csak a feladatra koncentrálunk, fontos,
hogy jó jegyet kapjak – vágtam rá, majd a papírba merültem. Megéreztem meleg
lehelettét fülemnél, ezért felé fordultam, hogy lecsesszem és megkérjem, menjen
már arrébb, és lehetőleg többet ne lépjen bele az intim szférámba. Ahogy
összeért az orrunk megállt a világ, tekintetünk összekapcsolódott és nem
éreztem semmi mást, csak a köztünk lévő vibrálást. Mély, ősi ösztön vezérelt,
hogy csókoljam meg, de ellent álltam a késztetésnek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Aut, csak egy lapot kaptunk, mi lenne ha
megosztanád velem is, ha már ennyire fontos ez az idióta tantárgy és az idióta
jegye – törte meg a varázst gúnyos hanghordozásával. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Halottam ám Mr. McVey mit gondol, de ha
ennyire nem tetszik, ami itt folyik kívül tágasabb! – ordította le a tanár a
srác fejét, amit meg is értettem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Bocs – toltam középre a lapot és már
együtt olvastuk a sorokat. Próbáltam megoldani, de egyszerűen ne tudtam, hogy
akkor most mit öntünk mihez, és hogy számolunk, és mit számolunk, a
tudatlanságom és kétségbeesésem kiülhetett az arcomra, mert a mellettem ülő
srác elnevette magát és egy profi kémikus módjára öntötte az oldatokat közben
pedig folyamatosan jegyzetelt valamit. Kérdés nélkül elvette a kék számológépem
és a ceruzája végébe püfölte be az adatokat. Amikor nem volt szüksége az
íróeszközre füle mögé csúsztatta, amikor pedig gondolkozott aranyosan kidugta a
nyelvét. Csak megbabonázva tanulmányoztam őt, mint egy megoldhatatlannak tűnő
egyenletet. Megannyi ismeretlen van benne, amit nem is ért az ember. Az egyik
pillanatban meggondolatlan és felrak egy póker játszám, másikban gondoskodó,
kedves és aranyos, a harmadikban pedig egy újabb oldalát mutatja. Senki nem
nézné ki a zenész macsó srácból, hogy profik módjára titrál. Az érzem bár
rájöttem már egy két x-ra, z-re és y-ra, még mindig ott van egy rakat változó,
ami miatt nem jövök rá a megoldásra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A hajón eldöntöttem, hogy segíteni fogok
neki Ceciliával kapcsolatban, szerintem ez is egy fontos változó ebben a
képletben. És én nem szeretem, ha egy feladatnak nincs megoldása.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Hé, te nem segítesz? – húzta fel az
egyik szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Jaj, de. Bocs, elbambultam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Azt vettem észre – nevetett. – Ugye, nem
a de Willrs gyereken gondolkozol ennyit? – komorodott el az arca. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mi van McVey féltékeny vagy? – cukkoltam.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Ugyan szívi, nincs okom féltékenynek
lennem, hiszen bármikor megkaphatlak – ez után szólalt meg a csengő és puszit
nyomott az arcomra, majd elindult az ajtó fejé, de félúton visszafordult és rám
nézett. – Ugye elpakolsz partner? – kacsintott rám, mire a csoport fele rám
nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A többi óra gyorsan eltelt és semmi
különleges nem történt velem, csak írtam a füzetembe, de gyakran elkalandozott
a figyelmem és Jamesen járt a fejem. Nem tudtam összpontosítani, a jegyzeteim
kuszák lettek, tudtam, hogy ezért később még nagyon le fogom magam szidni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Barátnőmmel együtt készülődtünk nálam,
ugyanis a fiúk együtt fognak értünk jönni egy nagy limóval, mivel meg kell adni
a módját, vagy mi. Kim gyönyörű haját kibontva hagyta csak az alját sütötte be,
míg sminkje kihangsúlyozta a szemét. Addig én a hajamat banán kontyba
csavartam, míg az en szem sminkem nem volt annyira hangsúlyos, addig a vörös
rúzsom és ruhám igen. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Elképesztően nézünk – mosolyogtunk a
tükörbe barátnőmmel és nem maradhattak el a fotozkódások sem. Mindenféle hülye
fejes képet csináltunk, de csináltunk normális mosolygósat is. Megbeszéltük,
hogy nem rakjuk ki, nehogy a fiúk is meglássák, hogy nézünk ki. Szeretnénk
élőben látni, amikor ledöbben az álluk a kinézetünktől. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Az ablakból láttuk, hogy a házunk elé egy
hatalmas kocsi érkezett, egyből tudtuk, hogy ez nekünk szól, úgy hogy
lesiettünk. Apa nem volt itthon, szóval én kissé lemaradtam barátnőmtől, mert
be kellett zárnom és a riasztó kódját is be kellett ütnöm, amivel kicsit elment
az idő, mert egyszerűen nem fogadta el a kódot és mindig el kezdett szirénázni,
már azon aggódtam, hogy feljelentenek csendháborításért. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Segíthetek Aut? – mivel egyetlen ember
van a világon, aki így hív és mivel annyira jól ismerem a hangot, nem ijedtem
meg, csak megadóan bólintottam. Tudtam, hogy sokkal jobban ért ezekhez, és azt
hiszem ez az apukája cégének az egyik modellje. Mögém lépett, megéreztem teste
melegét, ami az enyémet is felperzselte, egy pillanatig el is felejtettem
levegőt venni. A fülemben csak a hevesen dobogó szívemet hallottam, így nem
értettem mit mondott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Sikerült. Ne késs el a randidról –
mondta és kézen fogva húzott az autóhoz, de megállt egy pillanatra, aminek
következtében a karjába estem. Ő erősen tartott és mélyen a szembe nézve
mondta. – Egyszerűen észbontóan nézel ki, azokat a lábakat többször kéne
mutogatni kicsi Aut – és nyomott egy csókot a homlokomra. Bent a Tristan, aki
Naomi-val érkezett, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Connor, akinek a
párja Lucy volt és persze Brad és Kim, akik már most egymás szájában voltak,
mint mindig. Az ő szerelmük kissé heves és erotikus, de hát ez van. Nem volt
több lány a kocsiba, így kérdőn Jamesre néztem, aki csak egy vállrándítással
válaszolta, hogy kísérő nélkül érkezett, de láttam a kis sunyi mosolyt a szája
szélén, ami nem kecsegtetett semmi jóval. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Louissal megbeszéltük, hogy a suli előtt
találkozunk, de nem érkezett tőle semmilyen üzenetet, amikor már a suli előtt
álltam 10 perce. Kezdtem aggódni, hogy valami baja történt, ezért felhívtam, de
csak az üzenetrögzítője szólt, hogy a sípszó után hagyjak üzenetet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Gyere be Aut, mert megfázol – szólalt meg
a hátam mögött James. Újra és újra összegabalyodunk, ami már a sors fintora.
Nem válaszoltam, csak csöndben és csalódottan becaplattam az iskolába. Meg kel
mondanom, hogy Anabel kitett magáért, mert egyszerűen gyönyörű volt a terem. A
terem az ősz minden színében pompázott, volt sárga, barna és piros levelek és
lufik is ezekben a színekben pompáztak. Az asztalokon szépen kivasalt fehér
terítő volt, az asztaldísz pedig egy kis őszi gyümölcskosárka volt. A terembe
nem volt rendes világítás inkább a gyertyák adták a fényt, de nem igaziak,
hanem ledes izzós műanyagok voltak a biztonság kedvéért. Ha csak egy részeg
diák – aki piát csempészet be – neki esik az egyiknek, borul az összes és
felgyullad az egész terembe. Sokan hálásak lennének, mert elmaradnának a
testnevelés órák. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A kabátom leadtam a ruhatárban ezzel
felfedve a ruhám többi részét is. James hangosan füttyentet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Nem tudja meg miről maradt le –
mosolyog, amitől kétzer olyan gyorsan ver a szívem. – Táncolunk? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Persze. – Nem tudom milyen érzékkel bír
James, de az eddigi pörgős számokat felváltotta egy lágy, lassú zene. A nyaka
köré fontam a kezem, míg ő a csípömbe markolt bele. Egymás szemébe nézve dülöngéltünk
a zene ritmusára. Teljesen elfelejtettem, hogy felültettek és élveztem, hogy
James egyedül jött, mert így minden figyelme rám fokuszált. A zene megváltozott
és újra egy gyors szám kezdődött, de nem hagytuk a parkettetet, hanem komolyan
megmozgattuk a testünket. Nevettünk egymás mozgásán, és közben próbáltuk
lepipálni a másikat. Több számot is végig ugráltunk, kontyomból szinte teljesen
kiszabadult a hajam, de nem érdekelt, egyszerű mozdulattal kirántottam belőle a
csatot és tovább mozogtam. James haja is izzadtan tapadt a homlokához, de
valahogy őt sem érdekelte, hogy tönkre ment a tökéletesen beállított haja.
Velem táncolt, velem nevetett, velem engedte el magát. Egy újabb betű került az
egyenletbe, de most nem foglalkoztam vele. Közel hajolt a fülemhez, hogy
halljam, amit mondani akart.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Nem lépünk le? – egyszerű kérdés volt,
ami megannyi lehetőséget rejtett magába. A számat rágcsálva tépelődtem, hogy
vajon jó ötlete, az tekinte az ajkaimra téved és onnantól már könyörögve
nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- De – és kezébe csúsztattam az enyémet.
James elkérte a kabátjainkat és hívott egy taxit, én addig a női mosdóban
szedtem magam kicsit rendben. A hajam kész szénaboglya volt, meg se próbáltam
kibogozni csak a csattal feltűztem. A sminkemet megigazítottam és már kint is
voltam. A srác úriember módjára feladta rám a kabátot, és még az ajtót is kinyitotta
előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">A hotel liftjében már egymásnak estünk,
heves csókcsatákat vívtunk. Nem bírtunk betelni a másik ízével. Követelőzően
csókoltuk egymást, mint egy kisfiú az édességet. A nyelvünkkel fedeztük fel a
másik száját. Lábával belökte a szobája ajtaját és úy nézett rám, mint egy
ajándékra, amit most fog kicsomagolni. Nem teketóriázott, csak a két vállamnál
fogva letolta a ruhát, én pedig kiléptem belőle. Egy hangos morgás hagyta el a
száját, amikor meglátta a piros ruha, még pirosabb és csipkésebb fehérneműt
rejt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- És ezt de Willrs-nek szántad? Még jó,
hogy gyorsabb voltam – a nyakamt kezdte el csókolgatni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Hogy érted azt, hogy gyorsabb voltam? –
vádló tekintetemet nem bírta sokáig.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mondjuk úgy, hogy én intéztem el, hogy
ne jöjjön el a bálra – hangosan csattant e tenyerem az arcán, ami belevágott az
otthoni csendbe. – Bassza meg Aut, én csak magamnak akarlak! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Ezt most basztad el – a ruhámat
visszavettem, és magassarkú cipőmmel a liftben még egyszer mélyen a szemébe
néztem. A kék szeme tele volt fájdalommal, de nem érdekelt, muszáj volt egy
utolsót szúrnom a srácba. – Többé nem akarlak látni. </span><span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-41277101830112154722019-12-05T03:29:00.000-08:002019-12-05T03:29:25.055-08:00IX. - Attraction<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Attraction</span></div>
<div style="text-align: center;">
Vonzás</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://www.eladokiadohajok.hu/kepek/hird/nagy/dsc00994webre1_1368473463.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://www.eladokiadohajok.hu/kepek/hird/nagy/dsc00994webre1_1368473463.jpg" data-original-height="428" data-original-width="640" height="214" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?time_continue=38&v=qaYfJRgl2TM" target="_blank">Collide</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Na, hogy tetszik? –lépett mellém Mcvey,
miközben meghúzta az egyik hajtincsemet, ami a sapka alól kilógott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mi van visszamentél az óvodába? –
céloztam a gyermek versikére és a háj húzogatásra, amit ő csak egy nevetéssel
válaszolt és rám emelte kíváncsi tekintetét. Tényleg érdekelte a véleményem,
hogy mit gondolok erről az egészről, így hát őszintén válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Fantasztikus, egyszerűen csodálatos –
mosolyogtam és újra belemerültem a látványba. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Tudod te is az voltál vasárnap este –
suttogta a fülembe, és ekkor jöttem rá, hogy ez az egész azért van, hogy
lenyűgözőn és könnyedén le tudja dumálni rólam a bugyit, de ezt a játékot
ketten játszák. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Igazán? – fordultam szembe vele és
karjaim a nyaka köré fontam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Igazán – suttogta a szexi, mély, morgós
hangján, amitől azt hittem meghalok, de játszottam tovább a nehezen kaphatót. –
És bármit megtennék, hogy folytassuk azt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Ekkor felgyorsultak az események, mert az
ég egy hatalmasat dörrent, majd a semmiből el kezdett esni az eső. A hajó
sokkal erősebben rázkódott, és egy pillanatra egy villám világosította meg a
horizontot. A ruhám tiszta víz lett, a hajam is csapzottan ragadt rá a fejemre.
James még vizes hajjal is remekül festett, és ahogy az eső cseppek folytak le
az ajkán, minden vágyam volt lecsókolni, de nem volt hozzá elég bátorságom, így
csak néztem őt. A sokkból, amit a vihar okozott ő ocsúdott fel előbb, karon
ragadott és berángatott a kabinetben, amiben a barátaink voltak. Legszívesebben
megszabadultam volna az összes ruhámtól, ami kényelmetlenül tapadt a testemre
és kegyetlenül kezdett el viszketni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Szárítkozz meg a fürdőszobában és
találsz ott ruhákat, igaz hogy az enyém, de jobb lesz, mint a semmi – mondta
James. – A beszélgetést pedig még folytatjuk – dörmögte a fülembe miközben
elhaladt mellettem. Kimék értetlenül néztek ránk, én csak pironkodva befutottam
a fürdőbe. Nem is lepődtem meg, hogy több pipere cucc van a helyiségben, mint
az enyémbe. Tele volt mindenféle hajas cuccal, mint zselé, lakk, kondicionáló
és ezek a termékek töméntelen mennyiségben. Különböző márka és erősség. Nem is
csodálkozom, hogy ennyire el van szállva magától, sokkal rosszabb, mint egy
lány. Én például felöltözők – jó igen ezzel nekem is vannak néha problémáim, de
azért hamar dűlőre szoktam jutni – egy gyors smink és már készen is állok a
napra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Megszabadultam nedves ruháimtól, amiket
alaposan kicsavartam a mosdókagylóba, majd kiterítettem a törölközőszárítóra.
Beálltam a zuhanykabinba és élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik egész
testemen. Láttam Kim értetlenkedőpillantását, innen tudtam, hogy pontosan
látta, amikor átkaroltam, illetve amikor a fülembe duruzsolt James. Tudom, hogy
valami féle magyarázatot várt volna a viselkedésemre. Tudom, hogy leszidott
volna, hogy ne legyek idióta és ne higgyek a srácnak, nem emlékszem honnan
kellett felszednie. Én ezzel mind tisztában vagyok, egyszerűen most játszani
akarok. Megízleltem milyen rossznak lenni és rákaptam. Tökéletességet vártak el
tőlem, mert én azt akartam, hogy ez legyen az elvárás, a százhúsz százalék. Most
mégis csak azt akartam, hogy folytathassuk a vasárnap estét. A gondolataimból
az ajtó dörömbölés szakított ki, kapcsoltam, hogy elég régóta áztathatom magam,
de annyira átfáztam az a pár pillanat is. James ruhái hatalmasok voltak rám, és
nem az a cuki oversized póló volt, hanem szabályosan ellepett és már azt se
látszott, hogy lány vagyok. A nadrágszárait vagy hatszor hajtottam vissza és
már olyan pufi lett a bokámnál, hogy kezdte elszorítani a vérkeringésemet. Ezenkívül
az övön egy új, a többitől kilométertávolságba vájtam egy lyukat, hogy a
derekamnál is tartson. Na, szépségversenyt nem is, de udvari bohóc versenyt
biztosan. A fürdőből kilépve csak azt láttam, hogy James mereven beszélgett a
kapitánnyal, de mintha megérezte volna jelenlétem, vagy inkább meghallotta az
ajtót, de az első romantikusabb volt -, felém nézett, és vigyorgott. Igen, elég
nevetséges látványt nyújthattam az a srác előtt, akit el akartam csábítani, azt
hiszem, ezt még tanulnom kell. Talán van egy iskola, ahol tanítják ezt, vagy
vegyek egy könyvet? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel
kezdjem? – kérdezte. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- A rosszal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Akkora vihar tombol kint, hogy nem
tudunk elindulni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mi? Apu meg fog ölni, ha nem érek haza –
Ami nem igaz, szerintem észre se venné, de azért szeretek a saját ágyamban
aludni az éjszaka. – És mi a jó hír? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Velem aludhatsz egy szobában, egy ágyban
– vigyorgott rám perverzül. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Álmodik a nyomor. Alszol a földön, én
meg az ágyban. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- De ez az én hajóm, én alszok az ágyban! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Hogy lehetsz ekkora seggfej McVey, miért
nem vagy udvarias és engeded át nekem az ágy használati jogát? – kiabáltam
vele. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mert sokkal jobban élveznénk, ha közösen
lennénk abban a kibaszott ágyban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Tudod mit, Előbb szúrom ki a szemem,
minthogy veled aludjak egy ágyban. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Ez vicces múltkor még nagyon szívesen
voltál rajtam…<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Miről beszél, Autumn? – csatlakozott be
a beszélgetésbe a döbbent Kim. Basszus teljesen elfelejtettem, hogy ők is itt
vannak, annyira belemerültem a sráccal való vitába. Láttam rajta az
érthetetlenséget, a döbbenetet és természetesen a kételyt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Semmiről – vágtam rá gyorsan. Túl
gyorsan, és ez barátnőmnek is szemet szúrt, de nem firtatta. Nem az a beledugom
az orromat mindenbe, mert én jobban tudom, hogy mit kéne csinálnod az életeddel
fajta ember, de ha egyszer megkéred, hogy mégis mit gondol, ott borul a bili és
minden szar a nyakadba zúdul. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #999999;">~.~<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Kim és Brad elvonult a szobába, hogy
kicsit kettesben legyenek, nyilvánvaló volt, mit terveztek csinálni, de senki
sem firtatta. Még James is megállta, hogy valami perverz viccet süssön el. Mi
egyszerűen ültünk egymással szemben és nem szóltunk egymáshoz. Néha
belekortyolt a borostyán színű italába, talán whisky volt. Nem kérdeztem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Legszívesebben én is lehúztam volna egy
martinit, de inkább csak egy narancslevet kortyolgattam el, miközben egy
hatalmas ásítást nyomtam el magamban. Közelget az az idő, amikor egyszerűen nem
bírom tovább és elaszom, erre rásegített még a hajónak a rángatózása. Alább
hagyott a vihar is, de az olyan messzire lökött minket a partról, hogy tényleg
csak kora reggel érünk vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Álmos vagy?- kérdezte lágy hangon,
amitől a szívem kihagyott egy ütemet és elfelejtettem, mennyire bunkó
ember.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem válaszoltam csak erőtlenül
bólintottam és laposan pislogtam, amikor megéreztem egyik kezét a
térdhajlatomnál, míg a másik a hátamon simított felfelé és megállt a
lapockámnál. Az ölébe kapott és elcipelt a másik szoba ágyába. A teste melege
átjárta az én hideg végtagjaimat, és mindegyikbe élet költözött.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Gyere Aut ma kivételesen engem érhetett
a megtiszteltetés, hogy betakarhatlak és nem fogom elhalasztani – duruzsolta a
fülembe negédes hangon és én pedig csak arra vágytam, hogy a meleg takaró alatt
legyek és mint egy kisbaba összegömbölyödhessek. Nem értettem, hogy ez neki
miért megtisztelés és miért olyan különleges, de túl fáradt voltam, hogy
gondolkodjak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Finoman fektetett le a pihe-puha ágyra és
gondosan, az államig betakart a takaróval, akkor is hiányoltam teste melegét.
Ösztönösen visszarántottam a fiút, nem érdekeltek a következmények. Ismertem
Jamest annyira, hogy tudtam nem fog kihasználni egy alvó lányt, nem meg
egyszerűen szükségem volt rá, érezni akartam, azt hogy mellettem legyen.
Megdöbbentette, ahogy ujjaim a pulcsiját markolták meg és rángatták vissza, de
szerencsére nem kérdezett semmit, csak befeküdt mellém és a hajamat simogatta.
Nem tudom, hogy ennyi lányság, finomság is lakozik benne, hogy nem csak a
zenész macsó, nagyágyú nőcsábasz, hanem igenis van egy kedves oldala, amit nagy
ritkán látni enged, kevés embernek és ma én lettem az a személy, aki
megtapasztalhatta, milyen is a James McVey- féle kedvesség. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Egyenletes szuszogás hallatszott mellőlem reggel,
amikor felébredtem. Pár pillanat múlva elözönlöttek az emlékek, a gyönyörű táj,
ahogy ott állok a hajó orrában Jamessel és kacérkodok, aztán elkezd szakadni az
eső. Este James becipel az ágyba és én szavak megkérem, hogy aludjon mellettem,
és most ő horkol mellettem. Nem tudom miért – jó pontosan tudom miért -, de
boldogsággal tölt, hogy mellettem aludt és nem egy bárban itta halálra magát.
Tudom, hogy ennek az ivás dolognak köze van Ceciliához és meg fogom tudni mi
az. Segíteni akarok rajta, azt akarom, hogy térjen vissza az a nagyképű májer
srác, aki volt. Akinek nem volt tele a szeme ennyi fájdalommal és
csalódottsággal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Takarodj el innen – kiáltotta James
álmába. – Nem akarlak látni – mondta tovább. – Cecilia – hirtelen kipattantak a
szemei és felült. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Hé, minden oké? – simítottam meg enyhén
borostás arcát. A kis szőrszálak, enyhén csikizték a tenyeremet és próbáltam
eltekinteni a ténytől, hogy pontosan beleillik a tenyerembe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Igen, minden csak innom kell valamit –
el akart indulni a konyhába, de én visszarántottam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- McVey még csak reggel 9 van – mutattam
az elektronikus ébresztőórára az éjjeli szekrényen. – Inkább derítsük, ki mikor
érünk haza, dolgom van. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Jaj persze a de Willrs féle randira fel
kell készülnöd – cukkolt tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- És ha igen talán zavar? – vágtam hozzá
durcásan. Bármennyire nehezemre esett bevallani, vártam a bált. Kim egész héten
erről beszélt, hogy milyen jól fogjuk magunkat érezni, mennyit nevetünk majd és
táncolunk. Kimnek megint sikerült elültetnie a bogarat a fülembe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Ugyan már bébi, igazából nem vele akarsz
lenni – két lépéssel átszelte köztünk a távolságot és az ajtónak szorított,
miközben kezét megtámasztotta az arcom két oldalán. Leheletén még éreztem a
tegnapi ital bűzét, ahogy valami mentolossal keveredett. Megakartam ízlelni a
száját, de nem mertem megcsókolni, inkább álltam a szempárbajt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Mégis kivel? Veled? Ne nevettess –
közöltem vele gúnyosan és kisurrantam a keze alatt és bevágtam az ajtót magam
mögött, amin lecsúsztam és mélyeket lélegeztem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Szép jó reggelt hölgyem – üdvözölt a
hajó kapitánya. – Jól tetszik lenni hölgyem? – kérdezte, miközben furcsa
szemmel nézett rám. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Egy kicsit rosszul érzem magam,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>lehet előjött a tengeri betegség tudja, hogy
van ez – vontam vállat. – Pontosan mikor érünk a partra? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">- Pár óra, hölgyen – mondta és visszament
a fülkéjébe. Írtam apunak egy sms-t, hogy jöjjön értem, mert nem akartam
McVey-al egy autóban ülni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Csak akkor nyugodtam meg, amikor becsuktam
magam mögött a szobám ajtaját és végre magam lehettem a gondolataimmal. Amik
csak úgy cikáztak a fejemben, gyorsabban, mint a Harry Potterben az aranycikez.
Pontosan mit művelek Jamessel, pontosan mit érek a fiú iránt, akkor hogy lehet
hogy Louis de Willrssel megyek a bálba és várom is? Egyik kérdésre se tudtam
válaszolni, csak megfájdult a fejem. Bonuszként ott van, hogy Carter bármikor
eljöhet értem, hogy behajtsa McVey-on a tartozását. Féltem, hogy mit tervez
velem, hogy mit takar, hogy eljátszik velem. Tudom, hogy a szadizmusáról híres,
és minden izmom megfeszül, ha arra gondolok, hogy lovagló ostorral csapkod
miközben mindenféle obcén szavakat kiabál. Legvadabb álmaimban sem akartam
belépni Carter játszószobájába, nem hogy a részese lenni. De hát ezt is a kócos
hajú srácnak köszönhetem és ilyenkor valahogy mindig a rossz oldalra billen a
mérleg és az érzéseim haraggá alakulnak, és azt kívánom bárcsak nem ismerném. De
aztán eszembe jut, ahogy ágyba tett, ahogy simogattam a hajam és duruzsolt a
fülembe, újra megbillen csak most a másik oldala és pillangók repkednek a
hasamba. Ez a megörülés első jelei, igaz? Nem tudom eldönteni, hogy szeretem e
vagy nem. Vonz és taszít egyszerre. </span><span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-62324109328638344672018-04-13T07:24:00.000-07:002018-04-13T07:24:10.904-07:00VIII.- Played by two <div style="margin: 0cm; text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://www4.pictures.zimbio.com/pc/Chace+Crawford+Blake+Lively+Leighton+Meester+6Etn-Lc378Wm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://www4.pictures.zimbio.com/pc/Chace+Crawford+Blake+Lively+Leighton+Meester+6Etn-Lc378Wm.jpg" data-original-height="240" data-original-width="360" height="213" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=LOZuxwVk7TU" target="_blank">Toxic</a></td></tr>
</tbody></table>
<a href="http://www4.pictures.zimbio.com/pc/Chace+Crawford+Blake+Lively+Leighton+Meester+6Etn-Lc378Wm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="http://www4.pictures.zimbio.com/pc/Chace+Crawford+Blake+Lively+Leighton+Meester+6Etn-Lc378Wm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a>
<a href="http://www4.pictures.zimbio.com/pc/Chace+Crawford+Blake+Lively+Leighton+Meester+6Etn-Lc378Wm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Played by two </span></div>
<div style="text-align: center;">
Ezt ketten játszák</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Éreztem, ahogy kissé megemeli a csípőjét,
ezért rámosolyogtam. Közel hajoltam, mire ő azt hitte egy újabb csókot kap, de
helyette csak annyit mondtam:<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Elég szenvedély szorult belém. -
ezzel pedig megtörtem a varázslatos pillanatot. Legördültem róla és ott hagytam
a szobámban. A fürdőben nekem is össze kellett szednem magam, hideg vizet
fröcsköltem az arcomra, hogy megnyugodjak. Hallottam, ahogy becsapja maga után
a szobám ajtaját és levágtat a lépcsőn, így már vissza merészkedtem a
szobámba. Bebújtam a takaró alá, próbáltam elaludni tényleg, de újra és újra
lejátszódott a fejemben a jelenet, majd valamikor hajnalban elnyomott az álom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Másnap reggel az ébresztő csörgésére
keltem és egy jól irányzott mozdulattal levertem a telefonom, így még tovább
tartott, hogy kinyomja. A napomat most is a fürdőszobában kezdtem, ahol fogat
mostam és megfésülködtem. Majd kezdődhetett a mit vegyek fel végül előadás, de kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat készen álltam az indulásra. Meg is
hallottam a dudálást, ami bizonyára Kimtől jött, hogy ideje lenne kiszambáznom
a házból. Még magamra kaptam a kabátom és nyakam köré tekertem a sálat, már
kiléptem az ajtón, amikor bevillant. James. Hol a fenében van? Kifele menet se
láttam a kocsiját, szóval betudtam annak, hogy még este a kis játékom után
lelépett, hogy levezesse szexuális fezsültségeit más lányokon. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Szia drága, akkor ma suli után megvárlak
és indulunk vásárolni - trillázta Kimmy, miközben beindította az autót. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- De tudod ugye, hogy ma rohadt későn
végzek? - Nem tudtam barátnőm mennyire van tisztában az órarendemmel, de a
hétfő a leghúzosabb napom. Ma van vagy négy matek órám, és ezen írom azt a
hatalmas felmérőt, amire annyit készültem, szóval remélem, tényleg nem fogok
rajta elhasalni, mert abba belehalnék, és viszlát Stanfrod. Jó nem ilyen
tragikus a helyzet, mert tényleg meg lehetne oldani, úgy ahogy James mondta, de
én nem akarom. Nem azért akarom kapni, mert Rosenberg vagyok, hanem azért mert
kiérdemeltem családi név és vagyon ide vagy oda. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Majd addig eszek vagy valami, ne aggódj
- mondta és már meg is érkeztünk a sulihoz. Reggel nem volt időm kávét inni és
most Kimmel se álltunk meg egy boltnál sem, ahol kapható, így súlyos megvonási
tünetek kezdtek rajtam jelentkezni, vagyis ásítoztam és bármit mondtak azt
támadásnak vettem. Éppen egy gólya jött nekem, aki nagyon vihogott valamin a
barátnőjével én meg szabályosan letorkoltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Úgy látom valaki nem kapta meg a kávé
adagját - nevetett James, aki akkor lépett oda a társaságunkhoz. - Tessék itt
az enyém - nyomta a kezembe az ismerős papír poharat. Megforgattam és láttam,
hogy egy női név és egy telefonszám van ráfirkálva filctollal, mellette pedig
csupa szívecske meg xoxo üzenetek. Undorodva húztam el a számat, de azért
belekortyoltam a koffeines italba. Kicsit keserű volt, én még egy kis cukrot
kértem volna bele a pincér lánykától, de hát ajándéklónak ne nézd a fogát
mondja a mondás. James teljesen lazán viselkedett, mintha semmi se történt
volna nálunk tegnap este. Lehet neki nem is jelentett semmit, csak élvezte a
pillanatot és bármennyire fájt bevallanom, de sértette az önérzetem. Azt hittem
ennél jobban sikerült, majd a nyakamba veti magát és könyörög, hogy folytassuk
én meg egyszerűen átgázolok rajta, ahogy ő is tette velem annak idején. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Igen két évvel ezelőtt még majd meghaltam
volna egy olyan pillanatért, mint a tegnapi. Teljesen és visszafordíthatatlanul
beleestem a macsó, laza és bunkó srácba, de ő persze nemes egyszerűséggel pofán
nevetett és ott hagyott, amikor beismertem neki. Közölte, hogy neki most a
karrierje a fontos, és hogy mennyi csajt dönthet meg ezt egy barátnő
megfosztaná ettől az élménytől és nem, hogy nem lehetek olyan önző. Mondanom se
kell, hogy ez a Louis-eset után volt, szóval tökéletesen taccsra tette az
önérzetemet. Kimnek kellett felkaparnia kiskanállal és összetennie a
darabjaira hullott szívemet. Nagyon jól végezte a barátnőm a munkáját, mivel
egy teljesen új én köszönt vissza a tükörből. A hajam kissé rövidebb lett és
valahogy sokkal magabiztosabbnak tűntem. Azóta is tartom magam és nem hagyom,
hogy bármi is kizökkenthessen ebből. Ekkor döntöttem el, hogy nekem is jár egy
olyan tündérmese, mint a szüleimnek - csak jobb befejezéssel. Gyönyörű egyetemi
évek, andalgások a parkban, vad házibulik, közös tanulás és múzeum látogatások.
Erre pedig megéri várni, többé nem firtattam Jamest, nem követeltem ki
Louistól, hogy szeressen, sőt egy férfitől se - amit tapasztalatlanságom is
bizonyít. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Sajnos most nem kettőt pislogtam és már az
utolsó órámon ültem, hanem keservesen lassan telt az idő, néha azt éreztem
egyenesen megállt, de a matek felmérő után mosolyogva léptem a barátnőmhöz, aki
a kocsijának dőlve várt rám, és már nagyon fel volt spannolva a csajos
délutántól. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Bevetettük magunkat a pláza fotócellás
ajtaján és kezdetét vette a vásárlós délután. Emeletről emeletre, boltról
boltra jártuk végig a hatalmas épületet, de nem találtunk semmi megfelelőt. Nem
volt a méretünkben, nem passzolt a szemünk színéhez, nem ilyen színben
képzeltük el, túl sok vagy éppen túl kevés fodor, vagy kő. Túl egyszerű, túl
kihívő, túl feltűnő, vagy túl slampos, szóval ezermillió probléma volt, miért
ne az a ruha. Egyiknél se éreztük, hogy „Oh, igen. EZ A TÖKÉLETES RUHA” ez az
érzés nélkül nem vásárolunk semmit, ez alapszabály, főleg ha egy báli ruháról
van szó, amiben szépnek, sőt csodálatosnak kell érezned magad benne, hogy azt
érezd bárki vehetett fel szűkebbet, rövidebbet te akkor is jobban nézel ki. Mert egy
ruha azonkívül hogy jól áll, még megfelelő kisugárzást és magabiztosságot
kölcsönözz. Ez egy igazi báli ruha szerepe, így igen eléggé válogatósak
voltunk. Nem mintha szeretnék menni, de egyrészt ruhát imádok vásárolni, ezt
anyukámtól örököltem. Másrészt Kimmy ragaszkodik hozzá, és ha valamit
elhatározz, annak úgy is kell lennie, nem is értem Brad hogyan bírja elviselni.
Harmadrészt valamilyen oknál fogva zavarja Jamest a gondolat, hogy elmegyek,
főleg az a tény, hogy Louissal megyek. Apropó Louis akárhányszor szembe jött
velem a folyóson mindig rám mosolygot és kacsintott egyet, én meg újra elolvadtam
a zöld szemétől. Aztán valahogy eszembe jutott James mélykék írisze és valahogy
azt éreztem új kedvenc színem van. A pillangók a gyomromban újra ébredezni
kezdtek, amiket évekig eltemettem magamban és csak a csókjára vágytam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Föld hívja Autumnot…Hahó- legyezgette a
szemem előtt Kim a kezét. Mikor újra ráfokuszáltam láttam, hogy egy gyönyörű
arany ruhát tart a kezében, ami egyszerűen tökéletes. Megfelelő mennyiségű
fodor és flitter, karcsúsított, ami biztosan kihangsúlyozza Kimmy alakját,
ezért bátorítóan rámosolyogtam és pillantásommal üzentem rajta, próbáld fel.
Nem is várt tovább, szerintem ő is alig várta, hogy felvehesse azt a csodát.
Ahogy azt megjósoltam tökéletesen áltt rajta, mintha rávarták volna. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Ez velünk jön haza – mondtam
ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, ő csak beleegyezően mosolyogva bólintott és
visszament átöltözni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Kölcsön adod hozzá azt a pár cipőt, amit
együtt vettünk a nyáron. Tudod, azt a citromsárgás arany csillogó cipőd.. Ajj
nem tudom jobban körül írni, de tudod, melyikre gondolok. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Persze, csak szedd, már össze magad még
be szeretnék ugrani a Victoria’s Secret-be is. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Hmm… kinek veszed a szexi fehérneműket?
– húzogatta a barátnőm a szemét, miközben kifizette a ruhát. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Magamnak, mondtam már. Magabiztosnak
érzem magam tőle – és már löktem is be az üzletbe. Nem vásároltam semmi különlegességet
csak egy fekete kombinét, és egy piros fehérnemű szettet, mert elterveztem,
hogy az én tökéletes báli ruhám bizony piros lesz, amit tudtam is hol fogok
megvenni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Az aranyos kis üzletbe belépve finom virág
illat csapta meg az orromat és egy kedves idősödő asszony lépett oda hozzám.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Mindketten szeretnétek ruhát?
–mosolygott ránk melegen, de nem csak a szájával, hanem a szemével is, a kedves idősebb asszony egész arca ragyogott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Csak én – emeltem fel bénán a kezemet.
Az asszony, azonnal követelte, hogy álljak fel az erre ki alakított részre a
tükörrel szembe. Láttam, ahogy mérőszalagot ragadott és minden féle méretet
vett tőlem és gondosan lejegyeztte a rongyossá forgatott kis kockás füzetébe. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Meg vagyunk aranyoskám, már csak annyit
szeretnék megkérdezni milyen hosszú szoknyát, szeretnél és milyen színűt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Pirosat – vágtam rá gondolkodás nélkül.
– És körülbelül eddig szeretném, hogy érjen – mutattam a térdemre. Majd még megosztottam vele elképzeléseket és egy képet is, amit a pinteresten találtam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Rendben aranyoskám a jövő hét folyamán
jöhet érte. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra!
– köszöntünk el barátnőmmel, mire ő egyszerűen annyit mondott:<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Megakarod ölni de Willrs-t, vagy mi?<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Csak bebizonyítani, hogy mit veszett el
– nevettem fel és, kiléptünk az egyre melegedő időbe. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
A hét hamar eltelt, James minden este
átjött, de nem esett szó a múlt hét szombati incidensről. Nem tudtam eldönteni,
hogy ennek örüljek vagy ne. Általában semleges témákról beszélgettünk, ettünk
együtt, de semmi több nem történt. Én a szobámban tanultam, ő pedig a
vendégszobában csinált valamit, amiről szerintem mind jobb, ha nem tudok De
apu haza jött, így megszabadultam a kínos pillanatoktól, bár nagyon vonakodva
akart távozni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Holnap hajókázás – köszönt el, és már be
is csukta maga mögött a vaskaput. A világom kissé megváltozott, amióta James
komolyabb szerepet tölt be. Eddig haverok voltunk, én kihúztam őt a csávából, ő
nem hálálkodott, és ez ismétlődött, de azóta valami megváltozott a mi
megszokott világukban. Suliban mindig odajön a társaságunkhoz és nem csajozik, jó
figyelembe nem vesz, de már haladás, nem? Meg folyamatosan programokat
szervezz, ahogy ez a hajókázás is ma. Nem tudom, hogy komolyan vegyem, vagy
csak viccelt. Inkább úgy döntöttem nem hagyom magam átverni és pizsamában
nyugodtan reggeliztem és a TV-t néztem, amikor csöngettek. Dorotha még itt
volt, ezért ő nyitott ajtót.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Jó reggelt Mr. McVey, a kisasszony a
konyhában reggelizik – hallottam meg Dorotha hangját és a jól ismert srácért,
aki megköszönte az útba igazítást. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Még nem vagy kész? – döbbent le, amikor
meglátott. – Jó van öt perced, amíg Brad és Kim ideér, különben lemaradsz és
tudod mit szoktak mondani a gyerekek: ha lemaradsz, kimaradsz – mondta nevetve.
<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Te is nagyon gyerek vagy – vágtam a
fejéhez és felrobogtam a lépcsőn. Attól függetlenül, hogy kicsit melegedett az idő - a vérasszonyok nyara, vagy valami hasonlót mondott mindig anya - a hajókázáshoz nem volt megfelelő idő, de amit James fejébe
vesz, annak úgy is kell lennie. Úgy érzem, túl sok keményfejű barátom van. Kim,
James, Brad, és én is ezt a tábort erősítem. Magamra rángattam egy csomó vastag
cuccot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Nem Szibériába megyünk – nevetett ki
James, amikor mellé értem és egy puszit nyomott a hajamba. Igen, egy puszit, ami annyira ledöbbentett, hogy lefagytam és az érzésem szerintem az arcomra is kiült és csak néztem a
srácra. – Na, gyere már Bradék itt vannak – azzal karon ragadott és kihúzott a
házból. Bevágottunk hátsó ülésekre Jamessel és elindultunk. Kim megkereste a
szememet a visszapillantó tükörbe és egy „Most mi mit csinálunk?” Én pedig
üzentem egy „Fogalmam sincs”-et, mert tényleg így volt. Most James egy dupla
randit szervezett, vagy mi van? <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Egy másfél órát kocsikáztunk, míg Bradley
behúzta a kéziféket a kikötői parkolóban. Egyszerre pattantunk ki az autóból és
szippantottunk meg a semmivel össze nem téveszthető vízparti illatot, ahogy
jósoltam itt azért hűvösebb volt, mint a belvárosban, ezért elégedetten húztam
össze a kabátomat, miközben barátnőm fogai összekoccantak, de hát jött a hős
szerelmes, aki egy öleléssel felmelegítette, én meg csak sóhajtottam egyet. A
megfelelő dokkhoz sétáltunk, onnan pedig hajóra szálltunk. Mondanom se kell,
hogy McVey-ék nem ismerik a kicsi, aranyos szót, csak a nagy, és luxus szavakat
és ezzel mindent elmondtam a hajóról. A kapitány beindította a motort és csak
szeltük a habokat. Barátnőmék a meleg kabinban kerestek menedéket a metsző
hideg ellen, de én kint maradtam és gyönyörködtem a tájban, ahogy a behemót
hajó szeli a vizet, ahogy a gyér napsütés megcsillan a víztükrön, egyszerűen
lélegzetelállító volt. A hajó kellemes ringása ellazította megfeszített
izmaimat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Na, hogy tetszik? –lépett mellém Mcvey,
miközben meghúzta az egyik hajtincsemet, ami a sapka alól kilógott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Mi van visszamentél az óvodába? –
céloztam a gyermek versikére és a haj húzogatásra, amit ő csak egy nevetéssel
válaszolt és rám emelte kíváncsi tekintetét. Tényleg érdekelte a véleményem,
hogy mit gondolok erről az egészről, így hát őszintén válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Fantasztikus, egyszerűen csodálatos –
mosolyogtam és újra belemerültem a látványba. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Tudod te is az voltál vasárnap este –
suttogta a fülembe, és ekkor jöttem rá, hogy ez az egész azért van, hogy lenyűgözőn
és könnyedén le tudja dumálni rólam a bugyit, de ezt a játékot ketten játszák. </div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-81243177843173562172018-04-06T06:22:00.000-07:002018-04-06T06:22:02.392-07:00VII. - Passion<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Passion</span></div>
<div style="text-align: center;">
Szenvedély</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-sV3TZr8GLDs/Wq6dkRwEuCI/AAAAAAAAEsY/EqPX7a96vgAVkp_pUP5gNXJnjfz425qzgCLcBGAs/s1600/78e0011b1d82a4a4fe0b038aca0284f2--gossip-girl-blair-gossip-girls.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="546" data-original-width="419" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-sV3TZr8GLDs/Wq6dkRwEuCI/AAAAAAAAEsY/EqPX7a96vgAVkp_pUP5gNXJnjfz425qzgCLcBGAs/s320/78e0011b1d82a4a4fe0b038aca0284f2--gossip-girl-blair-gossip-girls.jpg" width="245" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=xe_iCkFsQKE" target="_blank">Earned it</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de
nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ezt te mégis honnan veszed? Tudod jól, hogy nem
fogok elmenni erre a hülye eseményre, előbb vájnám ki mind a két szemem
kanállal, de Kim nem enged, és mindenféle alakkal próbál összehozni, hogy
elmenjek és hát utolsó lehetőség az Louis. – erre az egészre csak elmosolyodott
és mintha kismegnyugvást láttam volna átsuhanni az arcán. – Amúgy is, miért
érdekel téged, ha ott leszek. Hidd el már megszoktam, hogy csajokkal enyelegsz.
Tényleg, miért nem egy bárban vagy és iszod le magad a sárgaföldig? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mert most oké minden – válaszolta tömören. Nem tudom
mire gondolt, hogy most oké. A barátnője elhagyta, a karrierjét szüneteltetnie
kell, az apja semmibe veszi és ezen kívül velem kell töltenie a napját – s mint
tudjuk, én nem vagyok egy olyan izgalmas ember, aki iránt érdeklődne James. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ezt az előbbi kirohanását se értettem, én kibaszott mi
vagyok. Unalmas? Gyáva? Ártatlan? Szép? Lenyűgöző? Nem értettem már semmit és
rohadtul bosszantott. Azt kívántam bárcsak vége lenne ennek az egésznek és újra
a normális életemet élhetném James McVey. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A nap délutáni része érdemtelenül telt, én tanultam és
készülődtem holnapra. Este, amikor már hálóruhában ültem az ágyamon és a matek
füzetemet lapozgattam, hogy a holnapi tesztem biztosan jól sikerüljön,
benyitott James minden féle kopogás nélkül. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Lazán odasétált az ágyamhoz és elég közel leült a
meztelen lábamhoz, miközben szemét rajtam tartotta és pimaszul vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mit csinálsz, Aut? – kérdezte, de szerintem ez a pár
nap alatt már milliószor. Valószínűleg ennyire unatkozott és beszélgetést kezdeményezzen
állandóan. Megvontam a vállamat és felemeltem a könyvet, amit a kezembe
tartottam. – Rájöttem mi bajod, mi az oka annak, hogy elbújsz a világ elől. –
csak felhúztam a szemöldökömet felvontam, vártam a választ. – Szemernyi szenvedély
sem szorult beléd – mondta ki. Bennem meg felment a pumpa, nem tudom mi bántott
jobban, hogy egész hétvégén megjegyzéseket tett az életvitelemre, vagy, hogy be
kellett ismernem tényleg nem igazán mutattam ki bennem mennyi tűz is van. Pedig
aztán van ám bőven. Emlékszem a heves vitáimra, amiknél olyan hevesen lobogott
a szememben a láng, vagy amikor egy romantikus könyvet olvasok és elönt a vágy,
hogy nekem is ilyen kapcsolatom legyen. <o:p></o:p><br />
Mindketten tudtuk, hogy nem ez az igazi oka. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Valahogy McVey tudta ténylegesen elérni, hogy igazán
dühbe jöjjek és olyan érzelmek, mint a harag, dac, bizonyítási vágy előtérbe
kerüljenek visszafogott, csöndes énemmel szemben. Úgy éreztem meg kell neki
mutatnom, hogy több vagyok annál, mint amit ő gondol rólam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Nemes egyszerűen meztelen lábamat felhúztam és
véletlenül úgy intéztem, hogy ezt a mozdulatsort James érezze. Továbbra is a
szembe nézett és meglepettséget láttam átsuhanni az arcán, de aztán rendezte vonásait, mint egy igazi pókerjátokos. Csak a lejjobb megfigyelők vehették észre, az apró változást a szemében, a döbbenten szét vállt ajakat. Leraktam a könyvet,
amit a kezemben tartottam és közelebb csusztam hozzá, miközben figyeltem arra,
hogy megfelelően mozduljon el a hálóruhám és épp csak egy minimálisan fedje fel
a bőrömét, de ez Jamesnek is szemet szúrt, ami miatt egy hatalmasat nyelt, az ádamcsútkája fel-alá mozgott. A
szám már a fülénél volt és egy aprócska puszit nyomtam arra a bizonyos pontra,
majd a fülébe suttogtam:<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kezdődhet a játék? Tudom mennyire szeretsz játszani.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ezek után ő sem maradt nyugton és egy határozott
mozdulattal kezébe fogta mind a két csuklómat és kifeszített az ágyon. A
combjával ketté választotta a lábaimat és odafészkelte magát, majd belefúrta
kék tekintetét az enyémbe. Belsőmet furcsa melegség járta át, égtem a vágytól. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Biztos velem szeretnél játszani cica? – suttogta. –
Előre szólók piszkosul játszom – ezeket már szinte a számba lehelte, ezek után
a nyelve erőszakosan szétnyitotta az ajkamat és megsimogatta vele enyémet.
Nyelvünk finom táncba kezdett és én minden érzékszervemmel csak őt éreztem. Az
ujjaim közé tekertem puha, selymes hajtincseit, majd néha játékosan meghúztam,
mire belőle egy aprócska morgást váltott ki. A kezei felfedező útra indultak a
testemen, először az állam vonalánál húzta végig lágyan ujjait, amibe
belebizseregtem, kulcscsontomra lehelt apró puszik lelkemet melengették, el se hittem, hogy tud ennyire lágy lenni. Folytatta a mellem cirógatásával – ruhán keresztül persze. Majd
már a combomat raggatta meg egy erős, mégis finom mozdulattal, felhúzta és
belecsókolt. Én köré fontom a lábaimat és még közelebb húztam magamhoz egy
újabb csókra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Teljesen elfeledkeztem, hogy ki is ő és, hogy én ki
vagyok, a bizonyítási vágyam volt az oka ennek a kialakult helyzetnek, de már azt se éreztem, inkább csak a szenvedélyt. Rövid zárlat állt be az agyamba, és csak az érzésnek élt. Egy tininek éreztem magam, aki arra vágyik, hogy érezze, valaki kívánja
– és határozottan kijelenthettem éreztem, hogy akar magának, még ha csak egy
játszmából is. Nem érdekelt, hogy mi lesz holnap, hogy fogok tükörbe nézni,
vagy éppen James-ra. Csak azt akartam, hogy csókoljon tovább és mindenhol
érintsen meg. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A csókunk még az eddigieknél is vadabbá vált és
egyszerű mozdulattal fölé kerekedtem. Lazán a csípöjére ültem, pimasz
mosolyából pedig tudtam, hogy élvezi, hogy lovagló ülésben vagyok rajta. Mély
kék szemében egyszerre láttam az óceán mélységét és a gyönyörű ég szabadságát,
egyszerűen elolvadtam. Most rajtam volt a sor, hogy minden egyes centiméterét
megérintsem. Apró csókokat nyomtam enyhén borostás arcára, amik az enyémet
csikizték. Az ujjaimat végig csúsztattam izmos karjain, majd tovább vándoroltak
és megcsodálták tökéletesen kidolgozott izmait. Minden egyes kockájára nyomtam
egy aprócska puszit, hallottam, ahogy élesen beszívja a levegőt. Éreztem, ahogy
kissé megemeli a csípőjét, ezért rámosolyogtam. Közel hajoltam, mire ő azt
hitte egy újabb csók kap, de helyette csak annyit mondtam:<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elég szenvedély szorult belém.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></div>
<br />Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-8096321627884533432018-03-30T11:07:00.000-07:002018-03-30T11:07:19.984-07:00VI. Seriously de Willrs?<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="text-align: center;"> <span style="font-size: x-large;">Seriously de Willrs?</span></span><br />
<span style="text-align: center;"> Komolyan de Willrs?</span><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/474x/50/7c/d8/507cd839a60071765fcc69198073a230--gossip-girl-blair-gossip-girl-style.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="364" height="320" src="https://i.pinimg.com/474x/50/7c/d8/507cd839a60071765fcc69198073a230--gossip-girl-blair-gossip-girl-style.jpg" width="200" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Rka6WX5tHxo" target="_blank"><span style="color: black;">Cozy</span></a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt!
– újabb visítás.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne
James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak,
nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még
rosszabb jött…<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Louis de Willrs – bökte ki a barátnőm. Vagy
ex-barátnőm, mert megölöm, amiért egy leszervezett egy randit vele. Halálosan
szerelmes voltam belé gólyaként, két értelmes mondatot nem tudtam kinyögni
neki. Akárhányszor rám köszönt elfutottam dadogva, tiszta vörösen. Ha ez nem
tette egyértelművé, hogy bejön nekem, tettem ennél egyértelműbb dolgot is.
Gólyaként Kim úgy gondolta, milyen jó buli lenne, ha suli rádiósok lennénk,
akkor milyen menők lennénk, hisz mindenki minket kérne meg, hogy rakjuk be a
kedvenc számát, vagy küldjön csajának/pasijának/haverjának vagy éppen egy
tanárnak dalt. Mindenki megtudná a nevünket, hatalmas bulikba hívnának minket
–ami be is következett. Tényleg népszerűek lettünk és tényleg hatalmas partik vendéglistájinak
tetején ott voltunk, de ez köszönhető volt Kim és Brad románcának is. A lényeg,
hogy ott bent ültünk a stúdióban és éppen kevertük le az egyik zenét a másik
után, miközben beszélgettünk. Csajos témákról csapongtunk az egyikre, míg Kim
felült az asztalra, még ha szóltam is, hogy ne tegye. Véletlen megállította a
zenét és bekapcsolta a mikrofont, mikor én válaszoltam a következő kép: „Igen
szerelmes vagyok Louis de Willrs –be, de még két értelmes szót se tudok
kinyögni..” Mondanom se kell ezek után a cikizések, pletykálások és hangos
nevetések áldozatává váltam. És még Louis se vitt el randizni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Nem megyek továbbra se – jelentettem ki ellent
mondást nem tűrő hangon. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- De igenis jönni fog és a végén fantasztikusan fogok
érezni magad. Holnap reggel, pusz – mondta és kinyomot. Magamban kiabáltam egy
sort, hogy engem miért büntetnek a fentiek ilyen kibírhatatlan férfiakkal, mint
James McVey, vagy olyan bunkóval, aki egy szerelmi vallomás után se keresi a
lányt, mint Louis de Willrs. De amikor Louis göndör hajára, aranyos kis molyár
gondolok, megdobban az én kőszívem is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Csörög a kaputelefon és a kamara felvételen láttam
már, hogy James az. Semmi kedvem nem volt hozzá, és ezt világosan ki is
fejtettem a telefonba, de ő hajthatatlan volt. Nem tudom, hogy most
lelkiismeret-furdalás gyötri ennyire és ezért akar velem lenni folyamatosan és
barátkozni, vagy egyszerűen unatkozik és engem akar bosszantani. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Aut engedj be – mondja a kamerába. – Kihűl a kaja –
noszogatott tovább, míg végül el hangzik egy olyan szó, amit ritkán hallani
tőle. – Kérlek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Ez az egyetlen szó miatt megnyomom a gombot, amivel
kinyitom a kinti kovácsolt fekete vaskapunak a zárját. A bejárati ajtón lévő
reteszt eltolom, a láncot kioldom és a kulcsot is elfordítom a zárban. Kissé
beteges? Lehet, de biztonságos. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Aut, ez csak Carter, nem pedig az ír maffia, azért
kicsit nyugodj meg – szólalt meg és egy szerinte aranyos és szívdöglesztő
mosolyt küldött felém, amitől a legtöbb lány elolvadt volna, én szimplán
elhánytam volna magam. – És milyen érdekes dolgokat csináltál, amíg nem voltam
itt? – kérdezte, miközben egy hatalmas sporttáskát dobott le a földre. Csak
néztem és néztem a fekete táskát, ahelyett, hogy a kérdésre válaszoltam volna,
ami neki is feltűnt. – Úgy gondoltam itt maradok még egy pár napot – közben a
konyhába sétált és a hűtőben kezdett kutakodni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Miért? – ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam
nyögni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Mert apukád nem lesz a városban pár napig, és
Dorothy is délelőttönként van itt, amikor is te iskolában vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Honnan tudod, hogy apa nem lesz itthon?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Először is onnan, hogy túl jól informált vagyok –
fényezte magát szokás szerint. – Másrészt reggel láttam a hűtőn hagyott
üzenetet – tépte le a sárga öntapadós cetlit, majd a kezembe nyomta és tovább
keresgélt valami után. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"> „ Aut szívem
pár napig nem leszek a városba. Ne félj Dorotha minden reggel jön és csinál
neked reggelit, meg ebédet és kitakarítja a házát. te csak tanulj! Ha pénzre
lenne szükséged tudod hol találsz, de utaltam is a számládra. Puszi: Apa.”
Rövid, tömör és lényegre törő üzenet volt. Apu sosem volt az az ömlengős típus,
meg amúgy se fért volna több szó ara a kis papírra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">James mondatának csak második felét kaptam el. –
Hoztam minden féle kínai kaját, de tudom, hogy te csak azt a mézes-szezánmagos
csirkét eszed meg zöldséges üvegtésztával. Meg hoztam még sült banánt is. Remélem,
megfelel a kisasszonynak – miközben sorolta az ételeket pakolta ki a dobozokat.
Magának sokkal furábban kinéző kajákat is rakott az asztalra, amiket magának
hozott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Fura mód örültem, hogy nem egyedül kell ebédelnem és
annak is, hogy itt marad velem és nem leszek egyedül a házban. Persze
áthívhattam volna a barátnőmet, de nem akartam neki elmondani ezt az ügyet, meg
azt akartam, hogy boldog legyen és élvezzen ki minden időt, amit itthon tölt a
barátja. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Tudod, mindig azt mondom, hogy mozdulj ki és éld az
életed – mire egy szemforgatással ajándékoztam meg, amitől ismét vigyorgott,
mint a vadalma. – De most kifejezetten nyugtató érzés, hogy olyan vagy, mint egy
nyugdíjas. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Nem vagyok nyugdíjas,
csak megdolgozom azért, hogy a Stanford-nak gondolkodnia se kelljen, hogy fel
vegyenek, érted?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- De ezt egyszerűen megoldhatod úgy is, hogy kitölt
apukád egy nagyon sok nullás csekket. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Mcvey, az emberek szeretnek megdolgozni azért, amit szeretnének,
és nem csak élvezik, hogy az ölükbe hol. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Téves. Ezt a szegény emberek találták ki, hogy ne
érezzék magukat olyan nyomorultul. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Te mekkora egy szemét vagy – mondtam neki és
otthagytam. Néhány pillanattal később megéreztem a testét a hátamon és meleg
leheletét a fülemnél. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Ugyan Aut, csak légy realista. A szegény emberek nem
élvezhetik ki büntetlenül, ha rosszat tesznek mi igen. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Az ajkai vészesen közel vannak a fülcimpámhoz és
valahogy elveszítettem az eszem. A magabiztosságom valahogy porrá lett és
megroggyant a térdem. Az erős független nő, aki mindig megőrizte a hideg vérét
eltűnt. James nem jelentett semmit számomra, most mégis csak azt kívánom,
csókolja meg azt a pontot. Mégis vettem egy mély levegőt és arrébb léptem, hogy
tisztán tudjak gondolkodni. Ezt az egészet be tudtam annak, hogy nagyon régen
kerültem közel egy fiúhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- EZ a baj veled James, azt hiszed mindent büntetlenül
meg tehetsz. Ezért akar magának Carter…<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de
nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-28176778000144525272018-03-24T03:21:00.001-07:002018-03-24T03:21:23.013-07:00V. - Morning feelings<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Morning feelings</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<i>Reggeli érzések</i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-cvOSPOwaLyM/Wq1dGK-2CPI/AAAAAAAAEr4/fLDRta2PthQ25YxtA6Wyc5RQYFo4Jvb0gCLcBGAs/s1600/389acfae9a4e0ea083c21d732c8ffb83.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="448" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-cvOSPOwaLyM/Wq1dGK-2CPI/AAAAAAAAEr4/fLDRta2PthQ25YxtA6Wyc5RQYFo4Jvb0gCLcBGAs/s320/389acfae9a4e0ea083c21d732c8ffb83.jpg" width="199" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=e2vBLd5Egnk" target="_blank">Scared to be lonely</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Csak azt hallottam, ahogy becsukódott mögötte az ajtó és
egy csataló finomságával vágtatott le a lépcsőn. Monoton bementem a
fürdőszobába és megengedtem magamnak a tusolót. Mikor beléptem a melegvíz
irritálta és egyben ellazította az izmaim. A páragőz elnyomta a józan
gondolataimat. Nem foglalkoztam, azokkal a mondatokkal, amiket James vágott a
fejemhez. Csak élvezem a forróságot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Viszont, amikor már pizsamában megszáradva
feküdtem az ágyban és néztem a plafont rájöttem igaza van. Bujkálok, magányosan
a szobámban vagyok mindennap. Vannak barátaim, sőt legjobb barátnőm is van, rá
mindig számíthatok és ő is tudja, hogy rám. Már régóta nem hív bulizni, hiszen
tudja, hogy visszautasítom, de ő próbálkozott, de én ide menekültem a szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Magány. Egyedüllét. Csönd. Biztonság. Tanulás. Monotonitás.
Ezek jellemzik az életemet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Én tudom az okát, de James vajon honnan tudja
mind ezt? Ennyire figyelt volna rám, és az életemre? Ha igen, akkor miért?<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Miért érdekli az én - szerinte - unalmas életem?
Barátként gondol rám? Tetszek neki? De a legbiztosabb akar valamit és zsarolni
akar. Igen ez lesz, ha már nem tenném meg neki, amit kér egy jól irányzott döféssel
megzsarol és nem hagy más lehetőséget.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Egész éjszaka le se hunytam a szemem zavart,
hogy egy "idegen" van a házukban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Másnap reggel, amikor felébredtem furcsán
csöndes volt a ház. Nem hallottam se a hűtő megszokott morgásosát, vagy a kávéfőző
őrlését, miközben kis darabkákra morzsolja a kávészemeket, hogy minél finomabb
ízt kölcsönzőn a reggeli életmentőnek. Még Dorotha serte-pelését se hallottam,
ahogy takarít és bútorokat húzz ide-oda. Apa horkolását már régen nem is
lehetett hallani ilyenkor, hisz már régen az irodában volt és valami szuper
fontos dolgot kellett elintéznie, ami nem várhatott. De meg James-t se találtam.
A kanapén is csak az ágy szélében gondostam összehajtogatott pléd emlékeztett,
hogy együtt filmeztünk tegnap este. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Elsétáltam a földszinti vendégszobába és két
határozott koppantással jeleztem, hogy be akarok menni. Semmi válasz. Lehet,
még alszik - gondoltam. Halkan kinyitottam, de amikor nem láttam semmilyen
szuszogó alakot az ágyban, kitártam teljesen a nyílászárót.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">A szoba is üres. A ház üres. Egyedüllét. Nem
erre vágytám, hogy egy kicsit senki ne legyen velem senki? Hogy hallgathassam azokat
a zenéket, amik az emberek szerint már rég kiment a divatból és csak a bénák
hallgatják. Hogy táncoljak erre a béna dalra, hogy hálóruhában maradjak egész
nap, mert tudom, hogy senki nem fog betoppanni. De itt a baj. Sajnos nem tudom
mikor fog jönni, mert tudom, hogy eljön értem. Hisz kell neki, amit megnyert,
kell neki.. nem is. Követeli a jogos jussát. Mert Ő egy ilyen ember, Carter
Edison egy seggfej, de meg kell vallani egy nagyon okos seggfej. Mindig
kihozza, hogy ő nyerjen, túl jó játékos. Nem is értem, hogy McVey most az
egyszer miért nem figyelt oda, ha már én voltam a tét.. Ja igen, mert egy
szemernyit se számitok az életében, csak arra vagyok jó, hogy kihúzzam őt a
pácból. De nem tovább.. Ezt az ügyet valahogy elintézzük, de utána nem keress. Engem
nem fog érdekelni, miért hagyta ott a barátnője, nem fogunk együtt filmezni,
nem fogom fel venni a telefont, amikor hív, hogy megint segítséget kérjen. Ez
az ügy után csak magára számíthat. S remélem, igen hamar véget tudunk vetni
ennek az ügynek.<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Megnyomtam a kávéfőző piros gombját, ami pedig hangosan
el kezdte őrölni a kávészemeket. Ez az éles hang úgy vág bele a csöndbe, mint
egy kés a puha vajba. A konyhai TV-t is bekapcsoltam, szükségem volt több
hangra, hogy megtörje ezt az ijesztő csendet. Ez után körbe jártam a házat és
minden ablakot bezártam, minden reteszt a helyére csúsztattam, minden ajtózáron
kettőt fordítottam a kulccsal. Így éreztem magam biztonságban, így már kicsit
ki tudtam engedni, az eddig bent tartott a levegőt, amit a félelem szorított
belém hangosan kifújtam. Észre se vettem, hogy eddig bent tartottam. Vettem két
mély lélegzetet, kihúztam magam, amivel magabiztosságot kölcsönöztem és készen
álltam el kezdeni a napot. Amit nagyon érdekes mód tanulással akartam
eltölteni, nem érdekel, hogy James szerint bujkálok - még ha tényleg így is van
- nekem erre van szükségem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">Matek könyvemből ütöttem fel találomra példákat és azokat
oldottam meg. Ezek után megírtam a két hét múlva esedékes irodalom beadandómat,
amiben még örömömet is leltem, amin magam is meglepődtem. Folytattam a francia
kiejtés tanulásával, amit a youtube oktató videó segítségével fejlesztettem
tökélyre. Hát igen, ilyen egy tipikus Autumn Rosenberg vasárnap délelőtti
napja. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">A telefonom hangos szirénázásba kezdett, amit
miatt nagyon gyorsan felkaptam és beleszóltam:<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- Hello! <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- Hello szépség! Remélem nem ijesztettelek meg,
hogy reggel már nem voltam az ágyban, tudom, mennyire hiányozok...<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- Őrülten -szóltam közben, miközben a szememet
forgattam, de ő mintha észre se venné gúnyos hanghordozásomat tovább folytatta. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- A lényeg is, hogy nem sokára ott vagyok és
viszek kínai kaját. Tudom, hogy az a kedvenced - mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- McVey bármennyire is értékelem...<o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- Tudom, hogy tudnád meghálálni - vágott ezúttal
ő közben, nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">- JAmes, az isten szerelmére fejezd be! Nem kell
átjönnöd, jól meg vagyok én. Maximum kérj meg két őrt a hotelből, hogy álljanak
az én ajtóm előtt. A többit megoldom. - és mielőtt bármit is mondhatott volna
bontottam a vonalat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; orphans: 2; text-align: justify; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<span style="color: #666666;">Nem akartam őt látni, miatta kell be zárkózva
lennem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><i>„Ugye nem felejtetted el a holnapi vásárlást? – K.”</i> Írta a
barátnőm sms-ben. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><i>„ Nem, nem felejtettem el, remélem, találunk neked valami
jó ruhát! – A.”</i> – írtam egyből vissza. Tényleg nem felejtettem el a vásárlást,
de azt már szívesebben, hogy mire kell ruhát venni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><i>„Nekünk. Tudom csak az automatajavítás volt a hibás, ugye?-K.”</i>
és ez az üzenet után újra csörögni kezdett a mobilom. Micsoda forgalom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Mondjad Kim – vettem fel köszönés nélkül. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Neked is jönnöd kell, de ezt már milliószor
megbeszéltünk, nem mehetek el a legjobb barátnőm nélkül, aki a szobájában gubbasztana
a tankönyvek szerint, amikor kezdődik az Őszi Bál! – az utolsó szavakat szinte sikította.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><span style="color: #eeeeee;">- Kim, mielőtt itt nagyon elmerülnél a tervezgetésben,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ne felejtsd el, hogy még kisérőm sincs és
ahogy ebédnél hallottam Tristannak és Conornak is van már párja, ergo egyedül
lennék a párok között ez pedig ki van csukva. Nagyon szívesen itthon maradok és
utána szintén örömmel végig hallgatom a csodálatos történeted a még
csodálatosabb pasiddal főszerepben. </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb
visítás. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #666666;">- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James
nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett
az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…</span></div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-3923674806216958432018-03-18T04:25:00.002-07:002018-03-18T04:25:58.796-07:00IV. - Loud truth<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Loud truth</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Hangos igazság</i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://www3.pictures.zimbio.com/gi/Leighton+Meester+Like+Sunday+Like+Rain+Premieres+E5xncuMA4Ofl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://www3.pictures.zimbio.com/gi/Leighton+Meester+Like+Sunday+Like+Rain+Premieres+E5xncuMA4Ofl.jpg" width="263" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=JBWQqWxTNQk" target="_blank">Oh Cecilia</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A történet a végén a két
főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják egymást, mire James
elfintorodott. Nem tudom miért, nem is gondoltam át, egyszerűen csak kiszökik a
számon a kérdés.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Mi történt veled és
Cecilia-val?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Ez már antik sztori, mint a
piramisok, szivi – válaszolta megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a
régi macsó James! </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Most komolyan, McVey. –
Cecilia volt James első és egyben – szerintem – utolsó barátnője. A lánynak
gyönyörű, hosszú szőke haja és kék szeme volt, emellett olyan mosolya, amitől
minden embernek mosolyognia kell. Ragyogó kisugárzása volt, nem is értem, hogy
szerethetett bele egy olyan emberbe, mint James. Alattomos, sunyi, nem tiszteli
a monogámia szabályait, sőt semmilyen szabályt. Talán azért, mert híres a srác,
ez az egyetlen oka, hogy mellette maradt elég sok ideig. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Nem tudom, Aut. Egyszerűen
fogta magát, összepakolt és elment – sóhajtotta, majd megfogta az üres zacskókat
és a konyhába ment, hogy kidobja. Amikor visszafele jött, megállt mellettem -megérreztem férfias illatát - és
megkérdezte: Mit nézzünk most? Horrort? Nyugi, hozzám bújhatsz,ha a félsz. És még a
szemöldökét is húzogatta hozzá, mire hozzá vágtam egy párnát, de beleegyeztem, ugyanis
nem vagyok az a félős fajta. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Igazából tényleg ijesztő volt
a film, de tartottam magam, inkább széttépek egy párnát, mint hogy beismerjem,
hogy félek és kapcsoljuk ki, vagy még rosszabb. James-hez bújni, még a hideg is
kiráz. Azonnal vennem kéne egy fürdőt és még a dokit is meg kéne látogatnom,
nem e kaptam el valamit. Jó, kicsit túlzok, de csak egy kicsit. A film végén
felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat, és a párnát is
visszarázhassam eredeti formájára, ezt James meglátva, szemtelen mosoly csúszik
arcára, de nem szólal meg, amiért igen hálás vagyok neki. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nem tudtam mit csinálni, még
előttünk volt az egész nap, amit én tanulással és lustálkodással terveztem, de
ugye ezt keresztülhúzta a nagy pókerjátékos. Dél körül járt az idő, így jobb
közös elfoglaltság híján megkérdeztem akar e ebédelni. Természetesen
beleegyezett és átcsoszogtunk a konyhába. A hatalmas asztal két egymással
szemben lévő széken helyet foglaltuk el, Dorota pedig elénk tette a gőzölgő spagettit.
A tészta a nők ellensége, de mivel naponta több órát edzek, nyugodtan falatoztam az íncsiklandó ételből, s egyáltalán nem érzem kínosan magam, hogy a harmadik tányérral
eszek, úgy hogy előtte vagy megettem két zacskó chips-et. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Hallod, elég lesz – röhögi el magát James. Pár pillanatig emésztem
amit mondott, de mielőtt megszólalhattam volna:</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Aut, nyugodj meg. csak
vicceltem.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Marha vicces vagy Mcvey,
mondtam már? </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Nem általában azt mondod,
milyen helyes vagyok – mondta, miközben beletúrt szökésbarna hajába, amit
megspékelt egy minden fogát mutató sztármosollyal. Volt ideje kitanulni ezt a
vigyort, amióta elindult a turné. Elfintorodva lenyeltem mondanom és inkább az
ételre tereltem a figyelmem, de alig bírtam magamban tartani, már
megint. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Nem hiányzik a sulis élet? –
bukik ki belőlem még egy személyes kérdés. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Aut, nem azért vagyok itt,
hogy lelkizzünk és csajos délutánt tartsunk, majd pletyizzünk és Chaning Tatum
filmeket nézzünk – olt be egyből. Ez után már tényleg csak az ebéddel foglalkozom,
aminek már nem érzem az ízét inkább csak lecsúszik a torkomon. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az idő mintha csak megállt
volna, persze miért is telne. Ha azt akarjuk, hogy szaladjanak az
órák, akkor szinte alig megy egy másodpercet is a mutató. Tipikus kínos csend
telepedett ránk, amit én mindennél jobban meg akartam törni, mert zavar és
idegesít, de nem tudom mivel. James láthatóan elmerült a gondolataiba és csak
nézz maga elé, azt se tudom mikor pislogott utoljára. Remélem, azon töri a
fejét mivel engeszteljen ki, ugyanis minimum kijár nekem egy wellness hétvége,
ezek után ha nem még többi is</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Én most felmegyek a
szobámba tanulni, nézz filmet vagy a nappaliban találsz laptopot,
nyugodtan használd vagy csinálj amit akarsz.<br />
- Azt csinálok, amit akarok? - perverz vigyor és szemöldök húzogatás. Oh, hogy sosem unja meg. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A szobámba menekülök előle,
mert zavar a közelsége szerintem sose töltöttünk ennyi időt együtt, kezdett sok
lenni. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, amikor a hátam megérezte a puha anyagot.
Néhány pillanatig csak így szuszogok, meg is volt a mai pihim most pedig essünk
neki a történelem tanulásnak. Sose szerettem annyira, inkább a reál
tantárgyakban jeleskedem, de még a humán tárgyaimból is kihozom a legjobbat. Ami
nem más, mint a kitűnő.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Végig rágtam magam még egy
adag irodalom anyagon, végül lazításként matek példákat oldottam meg. Igen így
telik egy stréber hétvégéje. Csak szeretném bebiztosítani
magam és a jövőmet. Már mindent elterveztem, és ehhez szeretném is magam
tartani, így kénytelen vagyok egy-két hétvégémet arra áldozni, hogy megállás
nélkül tanulok és gyakorlok. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Aut, mindig is minta diák
voltál, most már tudom miért – a hirtelen hangtól ugrottam egyet és még egy
aprócska sikoly is elhagyta a számot. – Nocsak, nem tiszta valaki
lelkiismerete? – nevet. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Kettőnk közül neked nem
szabadna annak lennie – közben a tankönyveimet pakoltam el. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Ugyan mind ketten tudjuk,
hogy úgy alszok mint a bunda a lelkiismeretem tiszta. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Akkor mik azok a karikák,
James? Csak nem késői éjszakázások egy bárban, ahol lerészegedsz, mert nem
tudod betölteni az űrt, amit Cecilia hagyott? Nem tudsz menekülni a
gondolattól, hogy tönkretettél mindent, hogy az egyetlen egy ember, aki
elfogadott az összes hibáddal, ami valljuk be nem kevés és nem is igazán kicsik
elhagyott, mert te elcseszted. Belülről szétmar és felemészt az önvád, amit
muszáj elűznöd, hogy másképp, mint lecsúszik egy két feles, aztán még egy és
már nem is tudod, hol vagyok. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Most azonnal fejed be! –
sziszegi fogai között. – Kurvára nem tudod, miért hagyott el és kurvára semmi
közöd hozzá és megkérnélek, hogy foglalkozz a saját unalmas életeddel. Nem tudod ki miatt vannak álmatlan éjszakáim. De ha
már így belejöttünk, a te életed se tökéletes. Itt kuksolsz szombat este a
könyveid mögé bújsz, mi elől rejtőzködsz Aut? Hmm? Mindketten tudjuk mitől félsz, miért tanulsz inkább napestig, mintsem kitedd a lábad és bulizni menj, mint egy fiatal. – Ez célba talált. A szemem
megtelik könnyel, de felfele pislogtam, nem fogom megadni a baromnak, hogy sírni
lásson. Különben is magamnak köszönhetem, ne húzogassam az oroszlán bajszát,
vagy hogy szokták mondani. Nyelek egyet, majd elszámolok magamban tízig és nyugodt
hangon megszólalok: </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Én elmegyek a fürdeni, te
meg nyugodtan használd a földszinti fürdőt, tudod hol van. Törölközőt találsz a
szekrénybe, majd Doroty megágyazz neked
a vendégszobába, majd én szólok neki. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Aut.. – megrátza a fejét mondani akart valamit, de a csengő közbe szól. – Ez Brad lesz hozott nekem
ruhát, akkor én most megyek – mutatott lefele, én pedig egy bólintással nyugtáztam. </div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-71277369893661699232015-04-02T05:38:00.000-07:002017-10-23T10:28:01.532-07:00III. - Damn you<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Damn you! </span><br />
<i>Rohadj meg! </i><br />
<i><br /></i>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://media4.popsugar-assets.com/files/2014/03/07/660/n/1922153/6366d2ab540eccc9_477001361.jpg.xxxlarge/i/Leighton-Meester.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://media4.popsugar-assets.com/files/2014/03/07/660/n/1922153/6366d2ab540eccc9_477001361.jpg.xxxlarge/i/Leighton-Meester.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=-nChgJXiO9U" target="_blank">Damm you</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hanem? – igazítottam meg a ruhámat. Nem tudom mibe keveredett McVey, de nem
kecsegtet semmi jóval. Nem akarom megint valami feketeüzlettel bemocskolni a
kezem James miatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
El kell hinned, hogy én tényleg bíztam a lapjaimban! – hitegetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
James mit kell adnod nekik? Csak bökd ki, és ne húzd az idegeimet! – tényleg
már kezdett bepöccenteni, minél előbb meg akartam oldani ezt a dolgot, hogy
koncentrálni tudjak fontosabb dolgokra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Téged...- nagyon halkan mondta, és lefele is beszélt lehorgasztót
feje miatt, de mégis minden szót tisztán hallottam. Nem tudom, az emberek
ilyenkor mit csinálnak, sírnak, elmennek minden szó nélkül vagy ordítoznak. Én
az utolsót választottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Hogy mi csoda?! Mcvey, te komolyan felraktál egy kibaszott pókeren, mit egy
normális zsetont? Komolyan?! Gondolsz, te egyáltalán a másikra, vagy csak
egyedül saját magadra – böktem meg a mellkasát. Hátrált, mert nem akarta, hogy fizikailag
is bántalmazzam, pedig mennyire megütném. – Nagyon jól fog mutatni a
bizonyítványomban, eltűnt</span></span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 35.45pt;"> míg James Mcvey </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-indent: 35.45pt;">adósságát</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 35.45pt;"> teljesítette a
maffiánál, szex rabszolgaként. Vagy mit hittél? – kiáltottam magamból ki kellve.
Szerencsére a zene miatt senki se hallotta rendesen szavaimat. Nem vártam, meg míg
magyarázkodni kezd, kabátomért mentem Aputól se köszöntem el, majd észreveszi,
hogy eltűntem. Kissé szeles időben sétáltam haza, mégis hallottam az utánam loholó
srác lépteit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Autumn, várj már meg! – karomnál fogva visszatrántott és maga felé fordított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem érdekel James, nem fogok odamenni. Egyáltalán kinek adtál oda? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Carter-nek. Nyugodj meg, meg fogom oldani ezt az egészet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi van, te odaadtál kibaszott Carter-nek, aki szadizmusáról híres? Te belekalkuláltad egy kicsit is, hogy lehet
vesztes, James? Hmm? Válaszoljál, az Isten szerelmére is – löktem meg. Ideges
voltam kicsattantattam a dühtől, ez a srác valahogy mindig eléri, hogy kiforduljak
önmagamból. Hol van, azaz aranyos, kedves lány, aki azon fáradozik, hogy
felvegyék az ő hőn szeretett iskolájába. Ja, igen épp obszcén szavakkal illteti
a vele szembe álló szőkésbarna hajú fiút. Mondjuk meg van rá az okom, de akkor
is. Moderálnom kellett magamat, mégis csak utcán voltunk. Nincs mit tennem, mély levegőt
vettem és ezt a folyamatot megismételtem többször is. – Elmondom, hogy lesz.
Elmegyünk most hozzám, szépen felhívod Carter-t és mondod, hogy nem lehetne
valahogy lecserélni engem, mivel én nem akarok vele lenni egy szobában egy
percig, nem hogy egy teljes hétig! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Aztán leülünk sütizni és teázni, így gondoltad, Aut? Tudod jól, hogy itt másról
van szó. Carter téged. Más megoldás nincs,mint felhívunk embereket, akik minden lépésedet figyelni fogják, én pedig
közben próbálom megkenni őt és reménykedünk a legjobban. De az ötlet tetszik, hogy elmegyünk hozzád – kaján
mosolyra húzta a száját, és csípőmet is átölelte – Tudod, nagyon sok mindent
tudnánk ott csinálni kettesben! – búgta a fülembe. Nekem akaratom ellenére is
fintorognom kellett a gondolattól, hogy lefekszem James McVey-al. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A legvadabb álmaidban sem tenném meg! – közöltem vele szárazon, majd tovább
indultam. Kicsinyke lábaimmal, plusz magas sarkú cipőben nem léptem olyan
nagyokat, így nem volt nehéz kapcsolnia és utolérve felvennie a ritmusom.
Egymás mellett gyalogoltunk, nem szóltunk egymáshoz, szerintem a „Rohadj
meg!"-en kívül nem igazán tudtam volna mit mondani, míg az ő némaságáról nem
igazán tudok mit mondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
kovácsoltvas kapu előtt babráltam a kulcsommal, csak nem sikerült beletalálnom
a lyukba, mire James a kezemre fektette az övét és együtt sikerült kinyitni.
Legszívesebben azonnal elkaptam volna a kézfejem, hogy ne érjen hozzám, ki
tudja hány női testhez ért hozzá csak a mai nap, és nem mosott kezet. Jó, ez
így elég durva, de az igazság néha olyan, amit soha nem gondolt volna az ember. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megkérdezném,
hogy kér e valamit, mert azért udvariatlan nem vagyok. De nem, nem érdekel,
felőlem szomjan halhat, legalább kevesebb gondom lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kérsz valamit enni, innit? – kérdeztem meg mégis csak. Az illem ezt diktálja, bármennyire
is utált személyről van szó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem kérek semmit – mondta. Nem tudom, hogy akkor ő most itt lesz egész nap és
végig követi minden lépésem, vagy csak hazakísért, aztán hívja a testőröket,
akik figyelni fognak, amíg ő Carter-rel beszél. A szobámba megyek, mire ő
követett, de megállt a folyosón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Telefonálok – Bólintok egyet, majd becsukom magam mögött az
ajtót és a fürdőszobámba megyek, amit magamra zárok. Felveszek egy fekete melegítőnadrágot és egy
szürke rövid ujjú pólót, a hajamat pedig összefogom egy hajgumival. Amire visszamegyek,
James az ágyamon feküdt, és a telefonját nyomkodta. Hú, de elkényelmesedett
valaki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ma még nem tud jönni Ashton, szóval, ha nem gond itt maradok éjszakára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Most
erre mit mondjak? Igen, eléggé idegesítene, ha itt aludnál, viszont
félek, mert tudom milyen Carter. Két tűz közé kerültem, inkább választottam
Jamest és a biztonságot, mint sem az ellentét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És mit csináljunk, megnézzünk egy filmet? – próbáltam oldani a bennem lévő
feszültséget, hogy nem vele kell beszélgetnem, hanem kikapcsolhatom az agyamat
egy hülye vígjátékkal. Már nem is James-re haragszok, hanem Carter-re, akit nem
lesz könnyű menet meggyőzni. Persze James is ludas, de ő annyira bízott
magában. Tőle már megszoktam, hogy bajba keveredek miatta, így már rég nem haragszom,
csak csalódok. Újra és újra benne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ja, az jó lenne – a nappaliba mentünk, amíg ő filmet keres, addig én a
konyhában keresek valami édességet. Egy üveg kólát, két poharat és pár zacskó chips-szel
a kezembe térek vissza. – Várj, segítek – kivette a dolgokat a kezemből, szépen az asztalra sorakoztatja.
Furcsa ez az új James, kedves, udvarias, kissé távolságtartó, mégis ott vannak
a perverz mosolyai, ahogy „véletlen” hozzám ér. Tudom, hogy azért kontrolálja
magát, hogy ne haragudjak rá. Doroty, amíg én a konyhában voltam hozott nekünk
ki plédet és az én kedvenc párnámat. Amit azonnal a kanapé karfájának
döntöttem, és becsavartam magam a kék pamut anyagba. Töltöttem magamnak és a másiknak
is kólát, majd az egyik zacskót kinyitottam és magamhoz vettem, hogy még
véletlen se érjen a kezem James-hez. Hálát adtam, hogy ilyen nagy a kanapénk és
mind ketten a szélén szeretünk ülni, így akkora távolság volt köztünk, hogy még
egy ember kényelmesen elfért volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem
is a filmre figyeltem csak magam elé bámultam és néha-néha nassolni valót
dobtam a számba. Nem kattogott az agyam se James-en, se Carter-en, színtisztán
üres volt. Nem izgultam halálra magam a hétfőn rám váró hatalmas történelem
dolgozatra se. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A történet a végén a két főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják
egymást, mire James elfintorodik. Nem tudom miért, nem is gondoltam át,
egyszerűen csak kiszökik a számon a kérdés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi történt veled és Cecilia-val?<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez már antik sztori, mint a piramisok, szivi – válaszolja megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a
régi macsó James! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
_________________________________________</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kedves olvasók! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Tudom kicsit megdöbbentetek Aut viselkedésén, hogy mennyire könnyen lenyelte a békát, de ebből is látszik, mennyire nem tud rá haragudni. Már így is túl sok mindent mondtam. Remélem tetszett a rész, ne felejtsetek el feliratkozni és kommentelni! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
xx, </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Raine Loire</div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-56333634491218770792015-03-28T03:23:00.000-07:002017-10-23T09:55:22.306-07:00II. - What did you do now?Kedves Olvasók!<br />
<div>
Szeeretnék elnézést kérni a rengetek késésért, és hogy nem jelentkeztem több, mint fél éve. Meg van az okom, hogy ebbe a történetbe miért nem írtam, de mostantól újra rendszeresen fognak érkezni a részek! Ha tetszik, kommentelj és iratkozz fel! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
xx, </div>
<div>
Raine Loire</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">What did you do now? </span><br />
<i>Már megint mit csináltál? </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images4.fanpop.com/image/photos/16300000/Blair-blair-waldorf-16397597-1334-2000.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://images4.fanpop.com/image/photos/16300000/Blair-blair-waldorf-16397597-1334-2000.jpg" width="213" /></a></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hétvége.
Mindenkinek ugyanaz jut eszébe: délig aludni, ágyban reggelizni vagy épp a
másnaposságtól fetrengeni. Én is ezt terveztem kivéve a macskajajt. Mégis apa
áthúzta a számításomat. Hajnalok hajnalán – ami igazából nyolc óra –
beszökdécselt a szobámba és szétrántotta a függönyömet, amivel az egész szobában
világosság gyulladt. A hirtelen fénytől visszazártam a szememet és magamra húztam a takarómat, hogy visszaaludjak. De ő ezt se hagyta, egy határozott mozdulattal
lerántotta rólam a paplant. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Apa, azonnal add vissza! Nem viccelek – hangom </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">álmoskás volt </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">, mégis próbáltam komoly
hangot megütni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, öltözködjél. Késésben vagyunk – mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Honnan? – kérdeztem rá, ülésbe tornáztam magam és kinyújtózkodtam. Erre már nem
volt képes válaszolni csak tovább ment a házban és mindenhol széthúzta a
függönyt, ha jól hallottam. Más lehetőség
híján, felöltöztem, egybe ruhára esett a választásom, aminek a mellrésze apró
virágokkal díszített, míg a szoknya része egyszerű fekete színű. Fürdőszobában
ügyeskedtem, hogy fogmosás közben ne kenjem össze a ruhámat, majd ugyanígy
imádkoztam sminkelésnél is. Végezetül egy gyöngysor akasztottam a nyakamba és
befújtam magam kedvenc parfümömmel. Harisnyában csúszkáltam a padlón, ahogy
leértem a földszintre és magamra vettem a magas sarkúmat és kabátomat. Táskámat
magamhoz vettem és apára vártam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ki miatt késünk is el? – kiabáltam. Közben eszembe jutott, hogy a McVey
villásreggelis partijára vagyunk hivatalosak, ezért mondta James, hogy holnap,
azaz ma találkozunk. Semmi kedvem ma bájcsevegni, sem érdeklődve hallgatni az
unalmas történetüket, amik tökre nem érdekelnek. Mégis muszáj elkísérnem aput
és ott kell lennem, mert ha nem Kim egyesével tépkedné ki az összes haját,
aztán az enyémet is. Megjegyzésem után pár perc múlva megjelent édesapám
teljes páncélzatban, mosolyogva fordultam felé és igazítottam meg a ruháját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól áll a pingvin jelmez – nevettem és kiindultunk a garázsba a kocsihoz. Az
autóút alig telik bele 10 perbe főleg, hogy apu úgy hajtot, mintha üldöznének a
rendőrök. Nem tudom, hogy azért sietett ennyire, mert nem akart sokat késni vagy,
mert élvezi ezt a kocsit gyorsan vezetni. Férfilogika, sose fogom megérteni.
Azt mondják a nőket nehéz, hát akkor értsen meg valaki egy férfit, az előtt
megemelem a kalapom. Apuba karolva léptem be az épületbe, ahol azonnal a
kabátomat kérték. Egy másik ember egy pezsgős
poharakat tartalmazó tálcát nyújtott felém, amit elfogadtam. Apum azonnal eltűnt a többi öltönyös figura közt, én pedig barátnőm után kutakodtam. Nem nehéz kiszúrni a szőke ciklont, aki
egy göndör srác mellett ül, és nagyon keresnek valamit egymás szájában.
Fejemben egy teljesen jó útvonalat találtam ki, hogyan tudnám megközelíteni az
asztalt, ahol epret vehetek és, onnét eltudom érni a számunkra kijelölt
asztalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Valahogy
ma semmi se jön össze, – és ezt kimertem jelenteni reggel tíz órakor – mivel
James megfogta a könyökömet és maga felé fordított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Beszélnünk kell. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ez
nem igazán hangzik jól, szemöldökömet ráncoltam, amit a későbbiek folyamán
biztos meg fogok bánni a ráncok miatt. Tekintetemmel üzentem hogy mondja, amit
akar, mert kezdek éhes lenni és le szeretnék ülni egy székre. Beszélgetni a
szerelmespárral, a hátam közepére sem kívánok még egy problémát, amit ő maga
okozott és nekem kell kihúzni a csávából, ahogy általában. Persze ezt mind nem
lehet elmondani egy nézéssel, de reméltem legalább a fele lejött neki is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy nyugodtabb helyen – azóta se engedte el a karomat és most is annál fogva
vezetett. Nem is vezet, hanem vonszol maga után, igen ez a jó szó arra, amit
művel. Én el akarom húzni a kezem, mivel tudom követni, nem kell, hogy
összetapicskoljon, még se tudom a szorítása miatt A lépcsősor mellett állunk meg, ami felvezet az emeletre,
elég messze a bulitól, hogy jól halljuk egymást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Muszáj volt leülnöm az egyik lépcsőfokra, mert, ahogy ismerem ez hosszú eszmecserének
minősül. Mint egy villámcsapás úgy hasított belém a felismerés, ezért vitt haza
tegnap, mert rohadtul akar tőlem kérni egy szívességet! Oh, úgy tudtam, hogy
James Mcvey sose viselkedne segítőkészen egy pillanatra se. Francba, francba és
a francba is Mcvey! Lábaimat kinyújtottam, és lábam segítségével megszabadítottam a a magassarkú kínzásától talpam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Örülök, hogy így kényelembe helyezkedtél – gúnyos hangjától a hideg is kirázot.
Mcvey, ha kérni akarsz valamit, nem a legjobb kezdés, ezt igazán megtanulhatnád.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak mondjad… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Istenem,
miért nem tudja kinyögni, hogy mit csinált, azért annyira eget rengetően nem
lehet hülyeség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudod, azért vagyunk itthon a srácokkal, hogy kicsit pihenjünk. – Ja, igen
bemutattad csütörtökön, hogy hogyan szoktál pihenni. – És gondoltam elmegyek
kártyázni..<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szóval vesztettél és van egy csomó adósságod, amit már nem mersz felvállalni
apuci előtt? – logikáztam ki a végét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem egészen. Dupla vagy semmit játszottunk, el kell hinned Aut, nagyon jó
lapjaim voltak, nem értem hogy tudtam veszteni, esküszöm nagyon sajnálom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
James, mennyit kell fizetned? – felálltam a lépcsőről és közelebb mentem a
lehorgasztott fejű sráchoz. Nem igazán láttam még James-en ilyen érzelmeket,
mint például sajnálat, megbánás. Nemlegesen megrázta a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem pénzt kell fizetnem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-73907872440409553942014-09-01T04:49:00.002-07:002015-08-27T08:38:23.053-07:00I.- Dear, little Aut<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Sziasztok!<br />
Meg is érkeztem az első résszel, amint láthatjátok. Kinek, hogy telt az első nap? Nekem nagyon jó volt, már ez a napi hét óra eléggé meg fog viselni, viszont ma csak három órám volt, ami jó, így tudtam korán hozni a rész. Na, mindegy. A résszel sokat bajlódtam, hogy hogyan is kezdjem el, végül arra jutottam, hogy bemutatom nektek Autumn csütörtök estéjét.<br />
Azt elfejtettem megemlíteni, hogy a prológus egy kikapott részlet lett a sztoriból, szóval senki se lepődjön meg, ha visszaköszön veletek. S a kapcsolatok nem olyanok, mint hittétek.<br />
<div style="text-align: right;">
Várom a véleményeteket. Jó olvasát, </div>
<div style="text-align: right;">
Raine Loire </div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://data1.whicdn.com/images/90146103/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/90146103/large.jpg" height="320" width="246" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=POtv2wjoIHQ" target="_blank">Angel in blue jeans</a></td></tr>
</tbody></table>
Csütörtökhöz híven, az ágyamon ültem, és készültem a
holnapi tanórákra. Muszáj tanulnom, hogy megőrizzem kitűnő átlagomat. Egyszer
se hiányoztam, tökéletes az aktám. Én vagyok a tökéletes jelölt a Stanfordra mégis ahányszor erre gondolok, el fog a
remegés. Kicsi korom óta arra az egyetemre akarok járni, amire anno anyu és
apu. Ott találkoztak, és az első perctől tudták, egymásnak lettek teremtve. Én is azt remélem megtalálom ott az igazit. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Eldőltem az ágyon és hangosan ismételgettem a szabályt,
mikor a telefonom hangos visításba kezdett. Fülsíkkötő ricsaj volt a
csengőhangom, de legalább így mindig hallottam, ezért is lett ez beállítva.
Mániám volt lenémítani, és sose hallottam, ha keresnek. Anyu mindig
megjegyezte, hogy az elnököt előbb eléri, mint engem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Mondjad Bradley – vettem fel a telefont. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Baj van. James kiütötte magát – kezdett bele, de én
félbeszakítottam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- És mit kezdjek én vele? <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Nem találtam a szokásos helyén, és azt gondoltam tudod,
hol van és segíthetnél összeszedni – mondta. Semmi kedvem nem volt az irgalmas
szamaritánus szerepét eljátszani, mégis sóhajtottam egyet és becsuktam a matek
könyvemet. – Öt perc és ott vagyok – tette le a készüléket. Bámultam a
telefont, az alig 30 másodperces beszélgetésünket. Magamra kaptam fekete
ballonkabátomat, és hasonló színű cipőmet. Kiléptem a sötét utcára pár perc
elteltével elém is gördült az oly’ ismerős autó. Mély levegőt vettem és beültem
mellé. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Brad – üdvözöltem a tőlem megszokott stílusban. – Hajts a
Bell Street-re – adtam ki az utasítást. Nem töltöttük az utat beszélgetésre,
csak egymás egyenletes légzése töltötte be a járművet – még a rádió se szólt -,
miközben a sztriptíz bárba mentünk. Tudtam, hogy ha James nincs a hotel
bárjában, itt lesz. Ide szokott elmenekülni, ha nem akarja, hogy megtalálják.
Az autó lefékezett, majd a lámpák egyszerre villantak fel a fejünk felett,
aztán minden elsötétült. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Hölgyem – nyitotta ki előttem az ajtót, én pedig beléptem
a helyiségbe. Megcsapott az ismerős cigi füst, és alkohol szag keveréke. A helyiséget
úgy lehetne elképzelni, hogy középen van egy hatalmas színpad, körülötte pedig
különböző kör alakú kanapék, amik előtt kis asztalka pihen. Ha balra néztem az
italpultot láttam az üvegből készült polcok teles-tele voltak minőségi
italokkal, amit a mögötte lévő lámpák ki is emeltek. Poharak ezrei sorakoztak
a csapok mellett mindenféle méretben és alakban. Jobb oldalt foglalt helyett a
mellékhelyiségek, és egy rejtett lépcső, ahova elvonulhatsz a partnereddel – ha
bennfentes vagy. Az emberek tömege között kezdtem keresni őt, majd
megláttam a szőkésbarna hajának tetejét, hol máshol, mint az első sorban,
szemben az emelvénnyel. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Ott van – böktem felé, Brad elindultunk arra, én pedig követtem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Mizu haver? Gyere, ülj le és élvezd – mutatott körbe,
hogy kifejezze, mennyi fantasztikus dolog van itt. – Oh, és elhoztad a kicsi Aut-ot is. Drága, drága Autumn ez nem neked valahol hely – csuklott el a
mondat végén. Az előtte lévő üveg asztalon poharakat sorozata hevert, különböző
színű italokat láttam az alján.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Neked meg már túl sok volt – állította talpra Bradley
barátját. James heves fejrázásba kezdett, de ettől elszédült, így abba hagyta.
Én utat törtem, míg mögöttem a két srác jött. James nagyon nehezen akartat
távozni, még ott is akart aludni. Beültem hátra James mellé, hogy figyeljem, ne
hányja össze magát –és a kocsit. Nem tudom mi történt, amiért ennyire kiütötte
magát. Brad egy éles jobb kanyart vett be, így James erőtlen teste azonnal
ölemben kötött ki. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Drága, kicsi Aut – nézett fel rám, de nem tudja sokáig
nyitva tartani szemeit. Az alkohol hatása, elálmosítja az embert egy idő után.
Nem toltam el magamtól, hagytam hagy pihenjen. Szőkésbarna haja izzadtan tapadt
homlokára, arca kissé beesett és szeme alatti karikák árulkodtak, hogy
mostanában ébred tölti az éjszakáit. Nem is vettem észre rajta, nem mintha
annyit beszélnénk az iskolában. Az autó leparkolt a házunk előtt, Brad pedig
hátra fordult hozzám. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Innét elbírok vele. Holnap találkozunk – szólalt meg,
közben James arcát fixírozta. Óvatosan kicsusszantam mellőle, már épp csuktam
be az ajtót, amikor Brad oda kiáltott nekem. – Kösz, mindent kösz Autumn. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nem fordultam vissza válaszolni, egyenesen bementem a
kapun. Hallottam, ahogy a motor felbőg és elhajt innen. A hatalmas ház előtt
álltam, az összes szobában sötétség uralkodott, csak egy kis helység
világított, apa dolgozószobája. Pár perc múlva, ott is leoltottak, ahogy
beléptem, az előcsarnokban elfogott az üresség. Anyu távozása után, semmi se a
régi, apu késő estig fent van, és bezárkózik a szobájába. Sose volt, hogy ilyen
sokáig kimaradtam, de ha meg is esett, mindig felkapcsolódott a nappaliban lévő
lámpa és megláttam a szüleimet a kanapén. Apu határozott testtartással ülve
szúrós pillantásokat lövellt felém. Mellette, az aprócska törékeny nő, aki
arcán aprócska mosoly bujkált, amolyan ’most meg vagy’; ilyenkor éjszakákba
nyúló leszidások következtek, néha ezeket felváltották a családi megbeszélések.
Igazán csak e tájban volt együtt a család, senki se zavart minket. Se egy
telefon, se egy fontos üzleti találkozó, semmi. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Emlékszem felhúzott lábakkal ültem a kis fotelemben, amit
nekem készítettünk ilyen színben, hogy a garnitúrához is menjen. Kezemben egy
bögre tea, vagy kakaó – a hangulatomtól függően. Meséltünk egymásnak a
napjainkról, a jövőnkről, az álmainkról, miket kéne megvalósítani, és hogy hova
kéne elutazni a közeljövőben. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Lépcsősort gyorsan hagytam magam mögött, és az óriási fehér
ajtót kilöktem magam előtt. Cipőmet a sarokba rúgtam, kabátomat az ágy melletti
kis fogasra dobtam. Ruháimtól sebtében megszabadultam és már bele is bújtam
kényelmes hálóingembe. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nem aludtam sokat az esti kimaradásomnak köszönhetően,
legalább James épségben haza jutott. Köszönetet és hálálkodást nem vártam tőle,
az nem Ő lenne. Lehet, meg se jelenik a mai órákon, otthon nyaldossa a sebeit,
és élvezi a másnaposság gyötrő fájdalmait. Tudni kell mértékkel inni, viszont
James az a fajta, aki ezt a szót közelről ismerné, imádja elvetni a sulykot, a
túlzás nagymestere. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Autumn, megjött Kim – kiáltotta fel édesapám, magamra
húztam a kabátomat, és egy magas sarkútban léptem bele. Reggelizni nem volt kedvem,
Dorota pedig hozott fel pár íncsiklandó falatot, mégse tudtam egyet se
lenyelni. – Szia, édesem – nyomott a homlokomra egy puszit apa, csak a szememet
forgattam és rámosolyogtam. Intettem egyet, kinyitottam a fekete kovácsoltvasból
készült kert kaput, és helyet foglaltam barátnőm mellett az autóban. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Hallom izgalmas éjszakád volt – jegyezte meg, miután
üdvözöltük egymást egy hatalmas öleléssel. Már rá akartam kérdezni, hogy honnan
tudja, de eszembe jutott, hogy Brad barátnője. Bizonyára minden este a
telefonon lógnak, megosztják egymással mi történt ma velük, ha kifogynak a
témákból, marad a nyáladzás, hogy ’Mennyire szeretlek.. Én jobban’, vagy a
kedvencem – aminek fültanúja voltam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
„ - Te tedd le előbb.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Nem, te – gügyögte barátnőm a készülékbe,
hangja pár oktávval magasabb volt a megszokottnál, viszont az arca csak úgy
ragyogott.” <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Bármennyire is furcsa ez a kapcsolat. Ennyire hasonló
személyiséggel rendelkező emberek, nem maradnak meg egymás mellett, ők erre
rácáfoltak. Tudtam, hogy jó hatással lesznek egymásra, így is lett. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Az volt – értettem vele egyet, majd a vizsgákról kezdtünk
beszélgetni. Az út a sulihoz nem telt bele negyed órába, még úgy se, hogy
beugrottunk egy kávéra. Kezemben pörgettem a papír poharat, mára tökéletesre
fejlesztet technikámmal. A suli lépcsője előtt álltunk, és beszélgettünk.
Megjelent a négy jó madár, kiszálltak a sötétített üvegekkel ellátott, sötétkék
Ranver Rover-ből. Az összes lány feléjük kapta a tekintetét, próbálták
leplezni, de nem sok sikerrel. Szabályosan felfalták őket a női tekintetek.
Azzal a szexi, ruganyos járással szambáztak ide, a mi kis társaságunkon
csatlakozva. Brad és Kim egyből egymásnak estek szájukkal, nem zavarta őket,
hogy közönségük van. Csak az én hangos krákogásomra szakadtak el egymástól –
hogyan kapnak levegőt? Barátnőm gombnyi szemekkel méregetett, mire hatalmas
mosoly csúszott az arcomra. Láttam az emberek kezdek beszállingózni az
épületbe, szemem okvetlenül is James felé irányult. Haja, mint mindig
tökéletesen be volt állítva, semmi nyomát nem mutatta a tegnap esti
történéseknek. Szemhéja alatt ugyancsak látszódtak a karikák, de nem jegyeztem
meg. Nem a legjobb passzban volt, de a csajozáshoz sose volt fáradt. Kékes
íriszeivel végig követte, ahogy a szőke csinibaba elhaladt mellettünk, teste
minden egyes része tökéletesen ki volt emelve, válla fölött visszafordult és a
fiúra kacsintott, mire ő utána eredt. Szem forgatva figyeltem, ahogy beérte és
udvarias kitárta előtte a suli bejárati ajtaját.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Követtük a példáját és mi is beigyekeztünk, az aulában
szétszóródtunk mindenkinek máshol volt órája. Az egész nap olyan gyorsan
eltelt, hogy kettőt se pislantottam, ami furcsa is volt egy sulis naphoz
képest. Kim előbb hazament, így kénytelen voltam sétálni, ebben a kissé
hűvös időben. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Hé – kiáltott utánam James, mire megfordultam. Gyorsan
lefutott a lépcsőkön, és már ott is állt előttem. Muszáj volt kissé megemelnem
fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. – Haza vigyelek? – ajánlotta fel. <o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Miért ne? – mosolyogtam és vállat rántottam, majd
követtem őt a kocsija felé. Igazából ezernyi okot tudtam volna mondani, hogy
miért nem érdemes. Az iskolában mi leszünk az új téma, de azzal biztattam
magam, hogy ez csak egy baráti szívesség – vagy olyasmi, mi egyáltalán barátok
vagyunk? -, s nincs hátsószándéka. Hiszen James Mcvey-ről beszélünk, neki
mindig van! <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Itt balra – szólaltam meg csak, hogy megtörjem a csendet.
Tudtam, hogy tisztában van, merre kell haladni a házunkhoz, de zavart a
némaság. – Köszönöm – nyitottam ki az ajtót, és az ülésről kivettem a táskámat.
Utoljára még ránéztem a srácra, aki szintén engem fürkészett a szemivel. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
- Holnap találkozunk! <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Holnap,
holnap.. Mi is lesz holnap?</span> </div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1917650774545819842.post-56610735286381405752014-08-25T05:34:00.000-07:002014-08-25T05:34:43.035-07:00Prologue<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
Sziasztok!<br />
Egy álom alapján jött az ötlet, remélem tetszeni fog nektek. Várom a véleményeteket, a pipálos részleget is nyugodtan lehet használni. :)<br />
<div style="text-align: right;">
Jó olvasást,</div>
<div style="text-align: right;">
Raine Loire</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://data1.whicdn.com/images/133837673/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/133837673/large.jpg" height="130" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=EIAIPBNT5b4" target="_blank">Say it</a></td></tr>
</tbody></table>
<br />
Elegem van, hogy nem képes kimondani azt a szót, bezzeg
engem kényszerített, hogy kiejtsem azt. Azt vártuk, hogy ez majd megváltoztat mindent,
hogy mindenestül átalakul a kapcsolatunk. Harcoltunk, csapdákat
állítottunk, hogy elmondjuk a másiknak az érzéseinket.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
De ma, miután tönkretette a vacsorámat Luke-al, valami
megváltozott, talán meguntam az örökös játékot, és tudni akartam az igazat.
Boldog akartam lenni, és tudtam, hogy csak mellette érhetem el a kívánt
állapotot. Érezni akartam, ahogy ujjaival simogatja a bőrömet, leheletét
arcomon, ahogy fejét nyakamba fúrja. Puha ajkait meg akartam érinteni, végig
simítani enyhén borostás arcán, miközben minden mozdulatomat figyelni. Karjait
körém fonja, és úgy ölel, mintha az élete múlna rajta. Ezért nem érdekelt hány
óra, tudtam, hogy ma este is kint találom. Ott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
Kiléptem az utcára, amit a közlámpák világítottak meg
gyengén. Nem figyeltem semmire, kikerültem a hatalmas tócsákat, de azt se
érdekelt, ha beleléptem egybe. Céltudatosan haladtam előre, és a meg felőle
helyen befordultam. Fittyet hánytam a közlekedési szabályokra, s átvágtam az
úton, még ha egy két sofőr nem kedves jelzőkkel illetett. Megérkeztem,
felnéztem a hatalmas kőépületre. Gondolkodási időt se hagytam magamnak, hogy
visszatáncolhassak. Komoly célokkal érkeztem ide, és addig nem távozok, míg a
szemembe nem mondja, hogy az egész egy játék volt, vagy tényleg szeret. A
hatalmas előcsarnokon átvágtam, és a lifthez mentem, amin megnyomtam a
megfelelő gombot. Fel-alá járkáltam, a kis helyiségben, miközben felfele
haladtunk. Az utolsó emelt után, felmentem a lépcsőn, hogy a megfelelő ajtón
kijussak a szabadba. Tekintetemet végig futtattam a kihalt tetőn,
sehol se láttam őt. Már épp fordultam vissza, mikor megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
- Mit keresel itt? – lépett elő, az egyik cső mögül. Kicsit
haboztam, ahogy megláttam őt, de mégis elindultam felé és meg se álltam addig,
míg test közelbe nem kerültem. Egyszerű farmerben, és szürke pólóban volt,
arcáról semmit se lehetett leolvasni, hiába nagyon jó póker játékos. Ráuntam a
macska egér játékot, követelem az igazat. <o:p></o:p></div>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
- Tudnom kell. Ahányszor tovább akarok lépni, te
megjelensz. Szóval, válaszolj őszintén.. Játék volt, vagy sem? <o:p></o:p></div>
</div>
Raine Loirehttp://www.blogger.com/profile/07468208165857424126noreply@blogger.com4