V. - Morning feelings

Morning feelings

Reggeli érzések

Scared to be lonely

Csak azt hallottam, ahogy becsukódott mögötte az ajtó és egy csataló finomságával vágtatott le a lépcsőn. Monoton bementem a fürdőszobába és megengedtem magamnak a tusolót. Mikor beléptem a melegvíz irritálta és egyben ellazította az izmaim. A páragőz elnyomta a józan gondolataimat. Nem foglalkoztam, azokkal a mondatokkal, amiket James vágott a fejemhez. Csak élvezem a forróságot.

Viszont, amikor már pizsamában megszáradva feküdtem az ágyban és néztem a plafont rájöttem igaza van. Bujkálok, magányosan a szobámban vagyok mindennap. Vannak barátaim, sőt legjobb barátnőm is van, rá mindig számíthatok és ő is tudja, hogy rám. Már régóta nem hív bulizni, hiszen tudja, hogy visszautasítom, de ő próbálkozott, de én ide menekültem a szobámba.

Magány. Egyedüllét. Csönd. Biztonság. Tanulás. Monotonitás. Ezek jellemzik az életemet.

Én tudom az okát, de James vajon honnan tudja mind ezt? Ennyire figyelt volna rám, és az életemre? Ha igen, akkor miért?

Miért érdekli az én - szerinte - unalmas életem? Barátként gondol rám? Tetszek neki? De a legbiztosabb akar valamit és zsarolni akar. Igen ez lesz, ha már nem tenném meg neki, amit kér egy jól irányzott döféssel megzsarol és nem hagy más lehetőséget.

Egész éjszaka le se hunytam a szemem zavart, hogy egy "idegen" van a házukban.

Másnap reggel, amikor felébredtem furcsán csöndes volt a ház. Nem hallottam se a hűtő megszokott morgásosát, vagy a kávéfőző őrlését, miközben kis darabkákra morzsolja a kávészemeket, hogy minél finomabb ízt kölcsönzőn a reggeli életmentőnek. Még Dorotha serte-pelését se hallottam, ahogy takarít és bútorokat húzz ide-oda. Apa horkolását már régen nem is lehetett hallani ilyenkor, hisz már régen az irodában volt és valami szuper fontos dolgot kellett elintéznie, ami nem várhatott. De meg James-t se találtam. A kanapén is csak az ágy szélében gondostam összehajtogatott pléd emlékeztett, hogy együtt filmeztünk tegnap este.

Elsétáltam a földszinti vendégszobába és két határozott koppantással jeleztem, hogy be akarok menni. Semmi válasz. Lehet, még alszik - gondoltam. Halkan kinyitottam, de amikor nem láttam semmilyen szuszogó alakot az ágyban, kitártam teljesen a nyílászárót.

A szoba is üres. A ház üres. Egyedüllét. Nem erre vágytám, hogy egy kicsit senki ne legyen velem senki? Hogy hallgathassam azokat a zenéket, amik az emberek szerint már rég kiment a divatból és csak a bénák hallgatják. Hogy táncoljak erre a béna dalra, hogy hálóruhában maradjak egész nap, mert tudom, hogy senki nem fog betoppanni. De itt a baj. Sajnos nem tudom mikor fog jönni, mert tudom, hogy eljön értem. Hisz kell neki, amit megnyert, kell neki.. nem is. Követeli a jogos jussát. Mert Ő egy ilyen ember, Carter Edison egy seggfej, de meg kell vallani egy nagyon okos seggfej. Mindig kihozza, hogy ő nyerjen, túl jó játékos. Nem is értem, hogy McVey most az egyszer miért nem figyelt oda, ha már én voltam a tét.. Ja igen, mert egy szemernyit se számitok az életében, csak arra vagyok jó, hogy kihúzzam őt a pácból. De nem tovább.. Ezt az ügyet valahogy elintézzük, de utána nem keress. Engem nem fog érdekelni, miért hagyta ott a barátnője, nem fogunk együtt filmezni, nem fogom fel venni a telefont, amikor hív, hogy megint segítséget kérjen. Ez az ügy után csak magára számíthat. S remélem, igen hamar véget tudunk vetni ennek az ügynek.

Megnyomtam a kávéfőző piros gombját, ami pedig hangosan el kezdte őrölni a kávészemeket. Ez az éles hang úgy vág bele a csöndbe, mint egy kés a puha vajba. A konyhai TV-t is bekapcsoltam, szükségem volt több hangra, hogy megtörje ezt az ijesztő csendet. Ez után körbe jártam a házat és minden ablakot bezártam, minden reteszt a helyére csúsztattam, minden ajtózáron kettőt fordítottam a kulccsal. Így éreztem magam biztonságban, így már kicsit ki tudtam engedni, az eddig bent tartott a levegőt, amit a félelem szorított belém hangosan kifújtam. Észre se vettem, hogy eddig bent tartottam. Vettem két mély lélegzetet, kihúztam magam, amivel magabiztosságot kölcsönöztem és készen álltam el kezdeni a napot. Amit nagyon érdekes mód tanulással akartam eltölteni, nem érdekel, hogy James szerint bujkálok - még ha tényleg így is van - nekem erre van szükségem. 

Matek könyvemből ütöttem fel találomra példákat és azokat oldottam meg. Ezek után megírtam a két hét múlva esedékes irodalom beadandómat, amiben még örömömet is leltem, amin magam is meglepődtem. Folytattam a francia kiejtés tanulásával, amit a youtube oktató videó segítségével fejlesztettem tökélyre. Hát igen, ilyen egy tipikus Autumn Rosenberg vasárnap délelőtti napja. 

A telefonom hangos szirénázásba kezdett, amit miatt nagyon gyorsan felkaptam és beleszóltam:

- Hello! 

- Hello szépség! Remélem nem ijesztettelek meg, hogy reggel már nem voltam az ágyban, tudom, mennyire hiányozok...

- Őrülten -szóltam közben, miközben a szememet forgattam, de ő mintha észre se venné gúnyos hanghordozásomat tovább folytatta. 

- A lényeg is, hogy nem sokára ott vagyok és viszek kínai kaját. Tudom, hogy az a kedvenced - mondta. 

- McVey bármennyire is értékelem...

- Tudom, hogy tudnád meghálálni - vágott ezúttal ő közben, nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.

- JAmes, az isten szerelmére fejezd be! Nem kell átjönnöd, jól meg vagyok én. Maximum kérj meg két őrt a hotelből, hogy álljanak az én ajtóm előtt. A többit megoldom. - és mielőtt bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat. 

Nem akartam őt látni, miatta kell be zárkózva lennem.  

„Ugye nem felejtetted el a holnapi vásárlást? – K.” Írta a barátnőm sms-ben.

„ Nem, nem felejtettem el, remélem, találunk neked valami jó ruhát! – A.” – írtam egyből vissza. Tényleg nem felejtettem el a vásárlást, de azt már szívesebben, hogy mire kell ruhát venni.

„Nekünk. Tudom csak az automatajavítás volt a hibás, ugye?-K.” és ez az üzenet után újra csörögni kezdett a mobilom. Micsoda forgalom.

- Mondjad Kim – vettem fel köszönés nélkül.

- Neked is jönnöd kell, de ezt már milliószor megbeszéltünk, nem mehetek el a legjobb barátnőm nélkül, aki a szobájában gubbasztana a tankönyvek szerint, amikor kezdődik az Őszi Bál! – az utolsó szavakat szinte sikította.

- Kim, mielőtt itt nagyon elmerülnél a tervezgetésben,  ne felejtsd el, hogy még kisérőm sincs és ahogy ebédnél hallottam Tristannak és Conornak is van már párja, ergo egyedül lennék a párok között ez pedig ki van csukva. Nagyon szívesen itthon maradok és utána szintén örömmel végig hallgatom a csodálatos történeted a még csodálatosabb pasiddal főszerepben.

- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb visítás.

- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…