VIII.- Played by two

Toxic

Played by two 

   Ezt ketten játszák

Éreztem, ahogy kissé megemeli a csípőjét, ezért rámosolyogtam. Közel hajoltam, mire ő azt hitte egy újabb csókot kap, de helyette csak annyit mondtam:

- Elég szenvedély szorult belém. - ezzel pedig megtörtem a varázslatos pillanatot. Legördültem róla és ott hagytam a szobámban. A fürdőben nekem is össze kellett szednem magam, hideg vizet fröcsköltem az arcomra, hogy megnyugodjak. Hallottam, ahogy becsapja maga után a szobám ajtaját és levágtat a lépcsőn, így már vissza merészkedtem a szobámba. Bebújtam a takaró alá, próbáltam elaludni tényleg, de újra és újra lejátszódott a fejemben a jelenet, majd valamikor hajnalban elnyomott az álom.

Másnap reggel az ébresztő csörgésére keltem és egy jól irányzott mozdulattal levertem a telefonom, így még tovább tartott, hogy kinyomja. A napomat most is a fürdőszobában kezdtem, ahol fogat mostam és megfésülködtem. Majd kezdődhetett a mit vegyek fel végül előadás, de kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat készen álltam az indulásra. Meg is hallottam a dudálást, ami bizonyára Kimtől jött, hogy ideje lenne kiszambáznom a házból. Még magamra kaptam a kabátom és nyakam köré tekertem a sálat, már kiléptem az ajtón, amikor bevillant. James. Hol a fenében van? Kifele menet se láttam a kocsiját, szóval betudtam annak, hogy még este a kis játékom után lelépett, hogy levezesse szexuális fezsültségeit más lányokon. 

- Szia drága, akkor ma suli után megvárlak és indulunk vásárolni - trillázta Kimmy, miközben beindította az autót. 

- De tudod ugye, hogy ma rohadt későn végzek? - Nem tudtam barátnőm mennyire van tisztában az órarendemmel, de a hétfő a leghúzosabb napom. Ma van vagy négy matek órám, és ezen írom azt a hatalmas felmérőt, amire annyit készültem, szóval remélem, tényleg nem fogok rajta elhasalni, mert abba belehalnék, és viszlát Stanfrod. Jó nem ilyen tragikus a helyzet, mert tényleg meg lehetne oldani, úgy ahogy James mondta, de én nem akarom. Nem azért akarom kapni, mert Rosenberg vagyok, hanem azért mert kiérdemeltem családi név és vagyon ide vagy oda. 

- Majd addig eszek vagy valami, ne aggódj - mondta és már meg is érkeztünk a sulihoz. Reggel nem volt időm kávét inni és most Kimmel se álltunk meg egy boltnál sem, ahol kapható, így súlyos megvonási tünetek kezdtek rajtam jelentkezni, vagyis ásítoztam és bármit mondtak azt támadásnak vettem. Éppen egy gólya jött nekem, aki nagyon vihogott valamin a barátnőjével én meg szabályosan letorkoltam.

- Úgy látom valaki nem kapta meg a kávé adagját - nevetett James, aki akkor lépett oda a társaságunkhoz. - Tessék itt az enyém - nyomta a kezembe az ismerős papír poharat. Megforgattam és láttam, hogy egy női név és egy telefonszám van ráfirkálva filctollal, mellette pedig csupa szívecske meg xoxo üzenetek. Undorodva húztam el a számat, de azért belekortyoltam a koffeines italba. Kicsit keserű volt, én még egy kis cukrot kértem volna bele a pincér lánykától, de hát ajándéklónak ne nézd a fogát mondja a mondás. James teljesen lazán viselkedett, mintha semmi se történt volna nálunk tegnap este. Lehet neki nem is jelentett semmit, csak élvezte a pillanatot és bármennyire fájt bevallanom, de sértette az önérzetem. Azt hittem ennél jobban sikerült, majd a nyakamba veti magát és könyörög, hogy folytassuk én meg egyszerűen átgázolok rajta, ahogy  ő is tette velem annak idején. 

Igen két évvel ezelőtt még majd meghaltam volna egy olyan pillanatért, mint a tegnapi. Teljesen és visszafordíthatatlanul beleestem a macsó, laza és bunkó srácba, de ő persze nemes egyszerűséggel pofán nevetett és ott hagyott, amikor beismertem neki. Közölte, hogy neki most a karrierje a fontos, és hogy mennyi csajt dönthet meg ezt egy barátnő megfosztaná ettől az élménytől és nem, hogy nem lehetek olyan önző. Mondanom se kell, hogy ez a Louis-eset után volt, szóval tökéletesen taccsra tette az önérzetemet. Kimnek kellett felkaparnia kiskanállal és összetennie a darabjaira hullott szívemet. Nagyon jól végezte a barátnőm a munkáját, mivel egy teljesen új én köszönt vissza a tükörből. A hajam kissé rövidebb lett és valahogy sokkal magabiztosabbnak tűntem. Azóta is tartom magam és nem hagyom, hogy bármi is kizökkenthessen ebből. Ekkor döntöttem el, hogy nekem is jár egy olyan tündérmese, mint a szüleimnek - csak jobb befejezéssel. Gyönyörű egyetemi évek, andalgások a parkban, vad házibulik, közös tanulás és múzeum látogatások. Erre pedig megéri várni, többé nem firtattam Jamest, nem követeltem ki Louistól, hogy szeressen, sőt egy férfitől se - amit tapasztalatlanságom is bizonyít. 

Sajnos most nem kettőt pislogtam és már az utolsó órámon ültem, hanem keservesen lassan telt az idő, néha azt éreztem egyenesen megállt, de a matek felmérő után mosolyogva léptem a barátnőmhöz, aki a kocsijának dőlve várt rám, és már nagyon fel volt spannolva a csajos délutántól. 

Bevetettük magunkat a pláza fotócellás ajtaján és kezdetét vette a vásárlós délután. Emeletről emeletre, boltról boltra jártuk végig a hatalmas épületet, de nem találtunk semmi megfelelőt. Nem volt a méretünkben, nem passzolt a szemünk színéhez, nem ilyen színben képzeltük el, túl sok vagy éppen túl kevés fodor, vagy kő. Túl egyszerű, túl kihívő, túl feltűnő, vagy túl slampos, szóval ezermillió probléma volt, miért ne az a ruha. Egyiknél se éreztük, hogy „Oh, igen. EZ A TÖKÉLETES RUHA” ez az érzés nélkül nem vásárolunk semmit, ez alapszabály, főleg ha egy báli ruháról van szó, amiben szépnek, sőt csodálatosnak kell érezned magad benne, hogy azt érezd bárki vehetett fel szűkebbet, rövidebbet te akkor is jobban nézel ki. Mert egy ruha azonkívül hogy jól áll, még megfelelő kisugárzást és magabiztosságot kölcsönözz. Ez egy igazi báli ruha szerepe, így igen eléggé válogatósak voltunk. Nem mintha szeretnék menni, de egyrészt ruhát imádok vásárolni, ezt anyukámtól örököltem. Másrészt Kimmy ragaszkodik hozzá, és ha valamit elhatározz, annak úgy is kell lennie, nem is értem Brad hogyan bírja elviselni. Harmadrészt valamilyen oknál fogva zavarja Jamest a gondolat, hogy elmegyek, főleg az a tény, hogy Louissal megyek. Apropó Louis akárhányszor szembe jött velem a folyóson mindig rám mosolygot és kacsintott egyet, én meg újra elolvadtam a zöld szemétől. Aztán valahogy eszembe jutott James mélykék írisze és valahogy azt éreztem új kedvenc színem van. A pillangók a gyomromban újra ébredezni kezdtek, amiket évekig eltemettem magamban és csak a csókjára vágytam.

- Föld hívja Autumnot…Hahó- legyezgette a szemem előtt Kim a kezét. Mikor újra ráfokuszáltam láttam, hogy egy gyönyörű arany ruhát tart a kezében, ami egyszerűen tökéletes. Megfelelő mennyiségű fodor és flitter, karcsúsított, ami biztosan kihangsúlyozza Kimmy alakját, ezért bátorítóan rámosolyogtam és pillantásommal üzentem rajta, próbáld fel. Nem is várt tovább, szerintem ő is alig várta, hogy felvehesse azt a csodát. Ahogy azt megjósoltam tökéletesen áltt rajta, mintha rávarták volna.

- Ez velünk jön haza – mondtam ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, ő csak beleegyezően mosolyogva bólintott és visszament átöltözni.

- Kölcsön adod hozzá azt a pár cipőt, amit együtt vettünk a nyáron. Tudod, azt a citromsárgás arany csillogó cipőd.. Ajj nem tudom jobban körül írni, de tudod, melyikre gondolok.

- Persze, csak szedd, már össze magad még be szeretnék ugrani a Victoria’s Secret-be is.

- Hmm… kinek veszed a szexi fehérneműket? – húzogatta a barátnőm a szemét, miközben kifizette a ruhát.

- Magamnak, mondtam már. Magabiztosnak érzem magam tőle – és már löktem is be az üzletbe. Nem vásároltam semmi különlegességet csak egy fekete kombinét, és egy piros fehérnemű szettet, mert elterveztem, hogy az én tökéletes báli ruhám bizony piros lesz, amit tudtam is hol fogok megvenni.

Az aranyos kis üzletbe belépve finom virág illat csapta meg az orromat és egy kedves idősödő asszony lépett oda hozzám.

- Mindketten szeretnétek ruhát? –mosolygott ránk melegen, de nem csak a szájával, hanem a szemével is, a kedves idősebb asszony egész arca ragyogott. 

- Csak én – emeltem fel bénán a kezemet. Az asszony, azonnal követelte, hogy álljak fel az erre ki alakított részre a tükörrel szembe. Láttam, ahogy mérőszalagot ragadott és minden féle méretet vett tőlem és gondosan lejegyeztte a rongyossá forgatott kis kockás füzetébe.

- Meg vagyunk aranyoskám, már csak annyit szeretnék megkérdezni milyen hosszú szoknyát, szeretnél és milyen színűt.

- Pirosat – vágtam rá gondolkodás nélkül. – És körülbelül eddig szeretném, hogy érjen – mutattam a térdemre. Majd még megosztottam vele elképzeléseket és egy képet is, amit a pinteresten találtam. 

- Rendben aranyoskám a jövő hét folyamán jöhet érte.

- Nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra! – köszöntünk el barátnőmmel, mire ő egyszerűen annyit mondott:

- Megakarod ölni de Willrs-t, vagy mi?

- Csak bebizonyítani, hogy mit veszett el – nevettem fel és, kiléptünk az egyre melegedő időbe.

A hét hamar eltelt, James minden este átjött, de nem esett szó a múlt hét szombati incidensről. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek örüljek vagy ne. Általában semleges témákról beszélgettünk, ettünk együtt, de semmi több nem történt. Én a szobámban tanultam, ő pedig a vendégszobában csinált valamit, amiről szerintem mind jobb, ha nem tudok De apu haza jött, így megszabadultam a kínos pillanatoktól, bár nagyon vonakodva akart távozni.

- Holnap hajókázás – köszönt el, és már be is csukta maga mögött a vaskaput. A világom kissé megváltozott, amióta James komolyabb szerepet tölt be. Eddig haverok voltunk, én kihúztam őt a csávából, ő nem hálálkodott, és ez ismétlődött, de azóta valami megváltozott a mi megszokott világukban. Suliban mindig odajön a társaságunkhoz és nem csajozik, jó figyelembe nem vesz, de már haladás, nem? Meg folyamatosan programokat szervezz, ahogy ez a hajókázás is ma. Nem tudom, hogy komolyan vegyem, vagy csak viccelt. Inkább úgy döntöttem nem hagyom magam átverni és pizsamában nyugodtan reggeliztem és a TV-t néztem, amikor csöngettek. Dorotha még itt volt, ezért ő nyitott ajtót.

- Jó reggelt Mr. McVey, a kisasszony a konyhában reggelizik – hallottam meg Dorotha hangját és a jól ismert srácért, aki megköszönte az útba igazítást.

- Még nem vagy kész? – döbbent le, amikor meglátott. – Jó van öt perced, amíg Brad és Kim ideér, különben lemaradsz és tudod mit szoktak mondani a gyerekek: ha lemaradsz, kimaradsz – mondta nevetve.

- Te is nagyon gyerek vagy – vágtam a fejéhez és felrobogtam a lépcsőn. Attól függetlenül, hogy kicsit melegedett az idő - a vérasszonyok nyara, vagy valami hasonlót mondott mindig anya - a hajókázáshoz nem volt megfelelő idő, de amit James fejébe vesz, annak úgy is kell lennie. Úgy érzem, túl sok keményfejű barátom van. Kim, James, Brad, és én is ezt a tábort erősítem. Magamra rángattam egy csomó vastag cuccot.

- Nem Szibériába megyünk – nevetett ki James, amikor mellé értem és egy puszit nyomott a hajamba. Igen, egy puszit, ami annyira ledöbbentett, hogy lefagytam és az érzésem szerintem az arcomra is kiült és csak néztem a srácra. – Na, gyere már Bradék itt vannak – azzal karon ragadott és kihúzott a házból. Bevágottunk hátsó ülésekre Jamessel és elindultunk. Kim megkereste a szememet a visszapillantó tükörbe és egy „Most mi mit csinálunk?” Én pedig üzentem egy „Fogalmam sincs”-et, mert tényleg így volt. Most James egy dupla randit szervezett, vagy mi van?

Egy másfél órát kocsikáztunk, míg Bradley behúzta a kéziféket a kikötői parkolóban. Egyszerre pattantunk ki az autóból és szippantottunk meg a semmivel össze nem téveszthető vízparti illatot, ahogy jósoltam itt azért hűvösebb volt, mint a belvárosban, ezért elégedetten húztam össze a kabátomat, miközben barátnőm fogai összekoccantak, de hát jött a hős szerelmes, aki egy öleléssel felmelegítette, én meg csak sóhajtottam egyet. A megfelelő dokkhoz sétáltunk, onnan pedig hajóra szálltunk. Mondanom se kell, hogy McVey-ék nem ismerik a kicsi, aranyos szót, csak a nagy, és luxus szavakat és ezzel mindent elmondtam a hajóról. A kapitány beindította a motort és csak szeltük a habokat. Barátnőmék a meleg kabinban kerestek menedéket a metsző hideg ellen, de én kint maradtam és gyönyörködtem a tájban, ahogy a behemót hajó szeli a vizet, ahogy a gyér napsütés megcsillan a víztükrön, egyszerűen lélegzetelállító volt. A hajó kellemes ringása ellazította megfeszített izmaimat.

- Na, hogy tetszik? –lépett mellém Mcvey, miközben meghúzta az egyik hajtincsemet, ami a sapka alól kilógott.

- Mi van visszamentél az óvodába? – céloztam a gyermek versikére és a haj húzogatásra, amit ő csak egy nevetéssel válaszolt és rám emelte kíváncsi tekintetét. Tényleg érdekelte a véleményem, hogy mit gondolok erről az egészről, így hát őszintén válaszoltam.

- Fantasztikus, egyszerűen csodálatos – mosolyogtam és újra belemerültem a látványba.

- Tudod te is az voltál vasárnap este – suttogta a fülembe, és ekkor jöttem rá, hogy ez az egész azért van, hogy lenyűgözőn és könnyedén le tudja dumálni rólam a bugyit, de ezt a játékot ketten játszák.