IX. - Attraction

Attraction

Vonzás

Collide

- Na, hogy tetszik? –lépett mellém Mcvey, miközben meghúzta az egyik hajtincsemet, ami a sapka alól kilógott.

- Mi van visszamentél az óvodába? – céloztam a gyermek versikére és a háj húzogatásra, amit ő csak egy nevetéssel válaszolt és rám emelte kíváncsi tekintetét. Tényleg érdekelte a véleményem, hogy mit gondolok erről az egészről, így hát őszintén válaszoltam.

- Fantasztikus, egyszerűen csodálatos – mosolyogtam és újra belemerültem a látványba.

- Tudod te is az voltál vasárnap este – suttogta a fülembe, és ekkor jöttem rá, hogy ez az egész azért van, hogy lenyűgözőn és könnyedén le tudja dumálni rólam a bugyit, de ezt a játékot ketten játszák.

- Igazán? – fordultam szembe vele és karjaim a nyaka köré fontam.

- Igazán – suttogta a szexi, mély, morgós hangján, amitől azt hittem meghalok, de játszottam tovább a nehezen kaphatót. – És bármit megtennék, hogy folytassuk azt.

Ekkor felgyorsultak az események, mert az ég egy hatalmasat dörrent, majd a semmiből el kezdett esni az eső. A hajó sokkal erősebben rázkódott, és egy pillanatra egy villám világosította meg a horizontot. A ruhám tiszta víz lett, a hajam is csapzottan ragadt rá a fejemre. James még vizes hajjal is remekül festett, és ahogy az eső cseppek folytak le az ajkán, minden vágyam volt lecsókolni, de nem volt hozzá elég bátorságom, így csak néztem őt. A sokkból, amit a vihar okozott ő ocsúdott fel előbb, karon ragadott és berángatott a kabinetben, amiben a barátaink voltak. Legszívesebben megszabadultam volna az összes ruhámtól, ami kényelmetlenül tapadt a testemre és kegyetlenül kezdett el viszketni.

- Szárítkozz meg a fürdőszobában és találsz ott ruhákat, igaz hogy az enyém, de jobb lesz, mint a semmi – mondta James. – A beszélgetést pedig még folytatjuk – dörmögte a fülembe miközben elhaladt mellettem. Kimék értetlenül néztek ránk, én csak pironkodva befutottam a fürdőbe. Nem is lepődtem meg, hogy több pipere cucc van a helyiségben, mint az enyémbe. Tele volt mindenféle hajas cuccal, mint zselé, lakk, kondicionáló és ezek a termékek töméntelen mennyiségben. Különböző márka és erősség. Nem is csodálkozom, hogy ennyire el van szállva magától, sokkal rosszabb, mint egy lány. Én például felöltözők – jó igen ezzel nekem is vannak néha problémáim, de azért hamar dűlőre szoktam jutni – egy gyors smink és már készen is állok a napra.

Megszabadultam nedves ruháimtól, amiket alaposan kicsavartam a mosdókagylóba, majd kiterítettem a törölközőszárítóra. Beálltam a zuhanykabinba és élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik egész testemen. Láttam Kim értetlenkedőpillantását, innen tudtam, hogy pontosan látta, amikor átkaroltam, illetve amikor a fülembe duruzsolt James. Tudom, hogy valami féle magyarázatot várt volna a viselkedésemre. Tudom, hogy leszidott volna, hogy ne legyek idióta és ne higgyek a srácnak, nem emlékszem honnan kellett felszednie. Én ezzel mind tisztában vagyok, egyszerűen most játszani akarok. Megízleltem milyen rossznak lenni és rákaptam. Tökéletességet vártak el tőlem, mert én azt akartam, hogy ez legyen az elvárás, a százhúsz százalék. Most mégis csak azt akartam, hogy folytathassuk a vasárnap estét. A gondolataimból az ajtó dörömbölés szakított ki, kapcsoltam, hogy elég régóta áztathatom magam, de annyira átfáztam az a pár pillanat is. James ruhái hatalmasok voltak rám, és nem az a cuki oversized póló volt, hanem szabályosan ellepett és már azt se látszott, hogy lány vagyok. A nadrágszárait vagy hatszor hajtottam vissza és már olyan pufi lett a bokámnál, hogy kezdte elszorítani a vérkeringésemet. Ezenkívül az övön egy új, a többitől kilométertávolságba vájtam egy lyukat, hogy a derekamnál is tartson. Na, szépségversenyt nem is, de udvari bohóc versenyt biztosan. A fürdőből kilépve csak azt láttam, hogy James mereven beszélgett a kapitánnyal, de mintha megérezte volna jelenlétem, vagy inkább meghallotta az ajtót, de az első romantikusabb volt -, felém nézett, és vigyorgott. Igen, elég nevetséges látványt nyújthattam az a srác előtt, akit el akartam csábítani, azt hiszem, ezt még tanulnom kell. Talán van egy iskola, ahol tanítják ezt, vagy vegyek egy könyvet?

- Van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? – kérdezte.

- A rosszal.

- Akkora vihar tombol kint, hogy nem tudunk elindulni.

- Mi? Apu meg fog ölni, ha nem érek haza – Ami nem igaz, szerintem észre se venné, de azért szeretek a saját ágyamban aludni az éjszaka. – És mi a jó hír?

- Velem aludhatsz egy szobában, egy ágyban – vigyorgott rám perverzül.

- Álmodik a nyomor. Alszol a földön, én meg az ágyban.

- De ez az én hajóm, én alszok az ágyban!

- Hogy lehetsz ekkora seggfej McVey, miért nem vagy udvarias és engeded át nekem az ágy használati jogát? – kiabáltam vele.

- Mert sokkal jobban élveznénk, ha közösen lennénk abban a kibaszott ágyban.

- Tudod mit, Előbb szúrom ki a szemem, minthogy veled aludjak egy ágyban.

- Ez vicces múltkor még nagyon szívesen voltál rajtam…

- Miről beszél, Autumn? – csatlakozott be a beszélgetésbe a döbbent Kim. Basszus teljesen elfelejtettem, hogy ők is itt vannak, annyira belemerültem a sráccal való vitába. Láttam rajta az érthetetlenséget, a döbbenetet és természetesen a kételyt.

- Semmiről – vágtam rá gyorsan. Túl gyorsan, és ez barátnőmnek is szemet szúrt, de nem firtatta. Nem az a beledugom az orromat mindenbe, mert én jobban tudom, hogy mit kéne csinálnod az életeddel fajta ember, de ha egyszer megkéred, hogy mégis mit gondol, ott borul a bili és minden szar a nyakadba zúdul.

~.~

Kim és Brad elvonult a szobába, hogy kicsit kettesben legyenek, nyilvánvaló volt, mit terveztek csinálni, de senki sem firtatta. Még James is megállta, hogy valami perverz viccet süssön el. Mi egyszerűen ültünk egymással szemben és nem szóltunk egymáshoz. Néha belekortyolt a borostyán színű italába, talán whisky volt. Nem kérdeztem.  Legszívesebben én is lehúztam volna egy martinit, de inkább csak egy narancslevet kortyolgattam el, miközben egy hatalmas ásítást nyomtam el magamban. Közelget az az idő, amikor egyszerűen nem bírom tovább és elaszom, erre rásegített még a hajónak a rángatózása. Alább hagyott a vihar is, de az olyan messzire lökött minket a partról, hogy tényleg csak kora reggel érünk vissza.

- Álmos vagy?- kérdezte lágy hangon, amitől a szívem kihagyott egy ütemet és elfelejtettem, mennyire bunkó ember.  Nem válaszoltam csak erőtlenül bólintottam és laposan pislogtam, amikor megéreztem egyik kezét a térdhajlatomnál, míg a másik a hátamon simított felfelé és megállt a lapockámnál. Az ölébe kapott és elcipelt a másik szoba ágyába. A teste melege átjárta az én hideg végtagjaimat, és mindegyikbe élet költözött.

- Gyere Aut ma kivételesen engem érhetett a megtiszteltetés, hogy betakarhatlak és nem fogom elhalasztani – duruzsolta a fülembe negédes hangon és én pedig csak arra vágytam, hogy a meleg takaró alatt legyek és mint egy kisbaba összegömbölyödhessek. Nem értettem, hogy ez neki miért megtisztelés és miért olyan különleges, de túl fáradt voltam, hogy gondolkodjak.

Finoman fektetett le a pihe-puha ágyra és gondosan, az államig betakart a takaróval, akkor is hiányoltam teste melegét. Ösztönösen visszarántottam a fiút, nem érdekeltek a következmények. Ismertem Jamest annyira, hogy tudtam nem fog kihasználni egy alvó lányt, nem meg egyszerűen szükségem volt rá, érezni akartam, azt hogy mellettem legyen. Megdöbbentette, ahogy ujjaim a pulcsiját markolták meg és rángatták vissza, de szerencsére nem kérdezett semmit, csak befeküdt mellém és a hajamat simogatta. Nem tudom, hogy ennyi lányság, finomság is lakozik benne, hogy nem csak a zenész macsó, nagyágyú nőcsábasz, hanem igenis van egy kedves oldala, amit nagy ritkán látni enged, kevés embernek és ma én lettem az a személy, aki megtapasztalhatta, milyen is a James McVey- féle kedvesség.

Egyenletes szuszogás hallatszott mellőlem reggel, amikor felébredtem. Pár pillanat múlva elözönlöttek az emlékek, a gyönyörű táj, ahogy ott állok a hajó orrában Jamessel és kacérkodok, aztán elkezd szakadni az eső. Este James becipel az ágyba és én szavak megkérem, hogy aludjon mellettem, és most ő horkol mellettem. Nem tudom miért – jó pontosan tudom miért -, de boldogsággal tölt, hogy mellettem aludt és nem egy bárban itta halálra magát. Tudom, hogy ennek az ivás dolognak köze van Ceciliához és meg fogom tudni mi az. Segíteni akarok rajta, azt akarom, hogy térjen vissza az a nagyképű májer srác, aki volt. Akinek nem volt tele a szeme ennyi fájdalommal és csalódottsággal.

- Takarodj el innen – kiáltotta James álmába. – Nem akarlak látni – mondta tovább. – Cecilia – hirtelen kipattantak a szemei és felült.

- Hé, minden oké? – simítottam meg enyhén borostás arcát. A kis szőrszálak, enyhén csikizték a tenyeremet és próbáltam eltekinteni a ténytől, hogy pontosan beleillik a tenyerembe.

- Igen, minden csak innom kell valamit – el akart indulni a konyhába, de én visszarántottam.

- McVey még csak reggel 9 van – mutattam az elektronikus ébresztőórára az éjjeli szekrényen. – Inkább derítsük, ki mikor érünk haza, dolgom van.

- Jaj persze a de Willrs féle randira fel kell készülnöd – cukkolt tovább.

- És ha igen talán zavar? – vágtam hozzá durcásan. Bármennyire nehezemre esett bevallani, vártam a bált. Kim egész héten erről beszélt, hogy milyen jól fogjuk magunkat érezni, mennyit nevetünk majd és táncolunk. Kimnek megint sikerült elültetnie a bogarat a fülembe.

- Ugyan már bébi, igazából nem vele akarsz lenni – két lépéssel átszelte köztünk a távolságot és az ajtónak szorított, miközben kezét megtámasztotta az arcom két oldalán. Leheletén még éreztem a tegnapi ital bűzét, ahogy valami mentolossal keveredett. Megakartam ízlelni a száját, de nem mertem megcsókolni, inkább álltam a szempárbajt.

- Mégis kivel? Veled? Ne nevettess – közöltem vele gúnyosan és kisurrantam a keze alatt és bevágtam az ajtót magam mögött, amin lecsúsztam és mélyeket lélegeztem.

- Szép jó reggelt hölgyem – üdvözölt a hajó kapitánya. – Jól tetszik lenni hölgyem? – kérdezte, miközben furcsa szemmel nézett rám.

- Egy kicsit rosszul érzem magam,  lehet előjött a tengeri betegség tudja, hogy van ez – vontam vállat. – Pontosan mikor érünk a partra?

- Pár óra, hölgyen – mondta és visszament a fülkéjébe. Írtam apunak egy sms-t, hogy jöjjön értem, mert nem akartam McVey-al egy autóban ülni.

Csak akkor nyugodtam meg, amikor becsuktam magam mögött a szobám ajtaját és végre magam lehettem a gondolataimmal. Amik csak úgy cikáztak a fejemben, gyorsabban, mint a Harry Potterben az aranycikez. Pontosan mit művelek Jamessel, pontosan mit érek a fiú iránt, akkor hogy lehet hogy Louis de Willrssel megyek a bálba és várom is? Egyik kérdésre se tudtam válaszolni, csak megfájdult a fejem. Bonuszként ott van, hogy Carter bármikor eljöhet értem, hogy behajtsa McVey-on a tartozását. Féltem, hogy mit tervez velem, hogy mit takar, hogy eljátszik velem. Tudom, hogy a szadizmusáról híres, és minden izmom megfeszül, ha arra gondolok, hogy lovagló ostorral csapkod miközben mindenféle obcén szavakat kiabál. Legvadabb álmaimban sem akartam belépni Carter játszószobájába, nem hogy a részese lenni. De hát ezt is a kócos hajú srácnak köszönhetem és ilyenkor valahogy mindig a rossz oldalra billen a mérleg és az érzéseim haraggá alakulnak, és azt kívánom bárcsak nem ismerném. De aztán eszembe jut, ahogy ágyba tett, ahogy simogattam a hajam és duruzsolt a fülembe, újra megbillen csak most a másik oldala és pillangók repkednek a hasamba. Ez a megörülés első jelei, igaz? Nem tudom eldönteni, hogy szeretem e vagy nem. Vonz és taszít egyszerre.