Prologue

Sziasztok!
Egy álom alapján jött az ötlet, remélem tetszeni fog nektek. Várom a véleményeteket, a pipálos részleget is nyugodtan lehet használni. :)
Jó olvasást,
Raine Loire
Say it

Elegem van, hogy nem képes kimondani azt a szót, bezzeg engem kényszerített, hogy kiejtsem azt. Azt vártuk, hogy ez majd megváltoztat mindent, hogy mindenestül átalakul a kapcsolatunk. Harcoltunk, csapdákat állítottunk, hogy elmondjuk a másiknak az érzéseinket.
De ma, miután tönkretette a vacsorámat Luke-al, valami megváltozott, talán meguntam az örökös játékot, és tudni akartam az igazat. Boldog akartam lenni, és tudtam, hogy csak mellette érhetem el a kívánt állapotot. Érezni akartam, ahogy ujjaival simogatja a bőrömet, leheletét arcomon, ahogy fejét nyakamba fúrja. Puha ajkait meg akartam érinteni, végig simítani enyhén borostás arcán, miközben minden mozdulatomat figyelni. Karjait körém fonja, és úgy ölel, mintha az élete múlna rajta. Ezért nem érdekelt hány óra, tudtam, hogy ma este is kint találom. Ott.
Kiléptem az utcára, amit a közlámpák világítottak meg gyengén. Nem figyeltem semmire, kikerültem a hatalmas tócsákat, de azt se érdekelt, ha beleléptem egybe. Céltudatosan haladtam előre, és a meg felőle helyen befordultam. Fittyet hánytam a közlekedési szabályokra, s átvágtam az úton, még ha egy két sofőr nem kedves jelzőkkel illetett. Megérkeztem, felnéztem a hatalmas kőépületre. Gondolkodási időt se hagytam magamnak, hogy visszatáncolhassak. Komoly célokkal érkeztem ide, és addig nem távozok, míg a szemembe nem mondja, hogy az egész egy játék volt, vagy tényleg szeret. A hatalmas előcsarnokon átvágtam, és a lifthez mentem, amin megnyomtam a megfelelő gombot. Fel-alá járkáltam, a kis helyiségben, miközben felfele haladtunk. Az utolsó emelt után, felmentem a lépcsőn, hogy a megfelelő ajtón kijussak a szabadba. Tekintetemet végig futtattam a kihalt tetőn, sehol se láttam őt. Már épp fordultam vissza, mikor megszólalt.
- Mit keresel itt? – lépett elő, az egyik cső mögül. Kicsit haboztam, ahogy megláttam őt, de mégis elindultam felé és meg se álltam addig, míg test közelbe nem kerültem. Egyszerű farmerben, és szürke pólóban volt, arcáról semmit se lehetett leolvasni, hiába nagyon jó póker játékos. Ráuntam a macska egér játékot, követelem az igazat. 

- Tudnom kell. Ahányszor tovább akarok lépni, te megjelensz. Szóval, válaszolj őszintén.. Játék volt, vagy sem? 

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Érdekesnek ígérkezik a történet.
    Várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hétfőn érkezik is, ha mindig igaz!: )
      xx,
      Raine Loire

      Törlés
  2. Szia!
    Fantasztikus. Először ez a szó jutott eszembe, ahogy végigolvastam a Prológust. Nagyon tetszik a hangulata, hogy nem árultál el túl sokat, de azért mégis tudattad velünk a fontosabb történéseket.
    A néhány helyesírási hibától (mint például: megfelelő helyen, vagy egy-két sofőr) nagyon élvezhető volt a rész, de ezekre majd figyelj oda!
    Bizonyára végig James-ről volt szó, de jól megoldottad, kicsit elbizonytalanodtam a szerepeket illetően, ügyes volt!
    Hadd mondjak pár szót a blog kinézetéről is. A színek nagyon tetszenek, szenvedélyt és érzelmeket sugároznak, ami - gyanítom - bőven lesz majd a történetben és a fejléc is nagyon szép!
    Összességében nekem elnyerte a tetszésem, nyertél egy olvasót és kíváncsian várom a következő részeket! :)

    Ölel, georgia rose

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Úristen, ah nagyon megleptél, azzal hogy írtál. Tudniillik nagyon szeretem a blogjaid, s most hogy írtál el se tudod képzelni, kisebb örömtáncot jártam. Örülök neki, hogy tetszett ez a kis ízelítő, remélem a továbbiakban se lesz másképp. A helyesírásra minden bizonnyal jobban fogok figyelni.
      Tényleg köszönöm szépen a kedves szavakat!
      xx,
      Raine Loire

      Törlés