VI. Seriously de Willrs?

                                                  Seriously de Willrs?
                                                                        Komolyan de Willrs?

Cozy

- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb visítás.

- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…

- Louis de Willrs – bökte ki a barátnőm. Vagy ex-barátnőm, mert megölöm, amiért egy leszervezett egy randit vele. Halálosan szerelmes voltam belé gólyaként, két értelmes mondatot nem tudtam kinyögni neki. Akárhányszor rám köszönt elfutottam dadogva, tiszta vörösen. Ha ez nem tette egyértelművé, hogy bejön nekem, tettem ennél egyértelműbb dolgot is. Gólyaként Kim úgy gondolta, milyen jó buli lenne, ha suli rádiósok lennénk, akkor milyen menők lennénk, hisz mindenki minket kérne meg, hogy rakjuk be a kedvenc számát, vagy küldjön csajának/pasijának/haverjának vagy éppen egy tanárnak dalt. Mindenki megtudná a nevünket, hatalmas bulikba hívnának minket –ami be is következett. Tényleg népszerűek lettünk és tényleg hatalmas partik vendéglistájinak tetején ott voltunk, de ez köszönhető volt Kim és Brad románcának is. A lényeg, hogy ott bent ültünk a stúdióban és éppen kevertük le az egyik zenét a másik után, miközben beszélgettünk. Csajos témákról csapongtunk az egyikre, míg Kim felült az asztalra, még ha szóltam is, hogy ne tegye. Véletlen megállította a zenét és bekapcsolta a mikrofont, mikor én válaszoltam a következő kép: „Igen szerelmes vagyok Louis de Willrs –be, de még két értelmes szót se tudok kinyögni..” Mondanom se kell ezek után a cikizések, pletykálások és hangos nevetések áldozatává váltam. És még Louis se vitt el randizni.

- Nem megyek továbbra se – jelentettem ki ellent mondást nem tűrő hangon.

- De igenis jönni fog és a végén fantasztikusan fogok érezni magad. Holnap reggel, pusz – mondta és kinyomot. Magamban kiabáltam egy sort, hogy engem miért büntetnek a fentiek ilyen kibírhatatlan férfiakkal, mint James McVey, vagy olyan bunkóval, aki egy szerelmi vallomás után se keresi a lányt, mint Louis de Willrs. De amikor Louis göndör hajára, aranyos kis molyár gondolok, megdobban az én kőszívem is.

Csörög a kaputelefon és a kamara felvételen láttam már, hogy James az. Semmi kedvem nem volt hozzá, és ezt világosan ki is fejtettem a telefonba, de ő hajthatatlan volt. Nem tudom, hogy most lelkiismeret-furdalás gyötri ennyire és ezért akar velem lenni folyamatosan és barátkozni, vagy egyszerűen unatkozik és engem akar bosszantani.

- Aut engedj be – mondja a kamerába. – Kihűl a kaja – noszogatott tovább, míg végül el hangzik egy olyan szó, amit ritkán hallani tőle. – Kérlek.

Ez az egyetlen szó miatt megnyomom a gombot, amivel kinyitom a kinti kovácsolt fekete vaskapunak a zárját. A bejárati ajtón lévő reteszt eltolom, a láncot kioldom és a kulcsot is elfordítom a zárban. Kissé beteges? Lehet, de biztonságos.

- Aut, ez csak Carter, nem pedig az ír maffia, azért kicsit nyugodj meg – szólalt meg és egy szerinte aranyos és szívdöglesztő mosolyt küldött felém, amitől a legtöbb lány elolvadt volna, én szimplán elhánytam volna magam. – És milyen érdekes dolgokat csináltál, amíg nem voltam itt? – kérdezte, miközben egy hatalmas sporttáskát dobott le a földre. Csak néztem és néztem a fekete táskát, ahelyett, hogy a kérdésre válaszoltam volna, ami neki is feltűnt. – Úgy gondoltam itt maradok még egy pár napot – közben a konyhába sétált és a hűtőben kezdett kutakodni.

- Miért? – ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam nyögni.

- Mert apukád nem lesz a városban pár napig, és Dorothy is délelőttönként van itt, amikor is te iskolában vagy.

- Honnan tudod, hogy apa nem lesz itthon?

- Először is onnan, hogy túl jól informált vagyok – fényezte magát szokás szerint. – Másrészt reggel láttam a hűtőn hagyott üzenetet – tépte le a sárga öntapadós cetlit, majd a kezembe nyomta és tovább keresgélt valami után.

 „ Aut szívem pár napig nem leszek a városba. Ne félj Dorotha minden reggel jön és csinál neked reggelit, meg ebédet és kitakarítja a házát. te csak tanulj! Ha pénzre lenne szükséged tudod hol találsz, de utaltam is a számládra. Puszi: Apa.” Rövid, tömör és lényegre törő üzenet volt. Apu sosem volt az az ömlengős típus, meg amúgy se fért volna több szó ara a kis papírra.

James mondatának csak második felét kaptam el. – Hoztam minden féle kínai kaját, de tudom, hogy te csak azt a mézes-szezánmagos csirkét eszed meg zöldséges üvegtésztával. Meg hoztam még sült banánt is. Remélem, megfelel a kisasszonynak – miközben sorolta az ételeket pakolta ki a dobozokat. Magának sokkal furábban kinéző kajákat is rakott az asztalra, amiket magának hozott.

Fura mód örültem, hogy nem egyedül kell ebédelnem és annak is, hogy itt marad velem és nem leszek egyedül a házban. Persze áthívhattam volna a barátnőmet, de nem akartam neki elmondani ezt az ügyet, meg azt akartam, hogy boldog legyen és élvezzen ki minden időt, amit itthon tölt a barátja.

- Tudod, mindig azt mondom, hogy mozdulj ki és éld az életed – mire egy szemforgatással ajándékoztam meg, amitől ismét vigyorgott, mint a vadalma. – De most kifejezetten nyugtató érzés, hogy olyan vagy, mint egy nyugdíjas.

- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Nem vagyok nyugdíjas, csak megdolgozom azért, hogy a Stanford-nak gondolkodnia se kelljen, hogy fel vegyenek, érted?

- De ezt egyszerűen megoldhatod úgy is, hogy kitölt apukád egy nagyon sok nullás csekket.

- Mcvey, az emberek szeretnek megdolgozni azért, amit szeretnének, és nem csak élvezik, hogy az ölükbe hol.

- Téves. Ezt a szegény emberek találták ki, hogy ne érezzék magukat olyan nyomorultul.

- Te mekkora egy szemét vagy – mondtam neki és otthagytam. Néhány pillanattal később megéreztem a testét a hátamon és meleg leheletét a fülemnél.

- Ugyan Aut, csak légy realista. A szegény emberek nem élvezhetik ki büntetlenül, ha rosszat tesznek mi igen.

Az ajkai vészesen közel vannak a fülcimpámhoz és valahogy elveszítettem az eszem. A magabiztosságom valahogy porrá lett és megroggyant a térdem. Az erős független nő, aki mindig megőrizte a hideg vérét eltűnt. James nem jelentett semmit számomra, most mégis csak azt kívánom, csókolja meg azt a pontot. Mégis vettem egy mély levegőt és arrébb léptem, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Ezt az egészet be tudtam annak, hogy nagyon régen kerültem közel egy fiúhoz.

- EZ a baj veled James, azt hiszed mindent büntetlenül meg tehetsz. Ezért akar magának Carter…

- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?

V. - Morning feelings

Morning feelings

Reggeli érzések

Scared to be lonely

Csak azt hallottam, ahogy becsukódott mögötte az ajtó és egy csataló finomságával vágtatott le a lépcsőn. Monoton bementem a fürdőszobába és megengedtem magamnak a tusolót. Mikor beléptem a melegvíz irritálta és egyben ellazította az izmaim. A páragőz elnyomta a józan gondolataimat. Nem foglalkoztam, azokkal a mondatokkal, amiket James vágott a fejemhez. Csak élvezem a forróságot.

Viszont, amikor már pizsamában megszáradva feküdtem az ágyban és néztem a plafont rájöttem igaza van. Bujkálok, magányosan a szobámban vagyok mindennap. Vannak barátaim, sőt legjobb barátnőm is van, rá mindig számíthatok és ő is tudja, hogy rám. Már régóta nem hív bulizni, hiszen tudja, hogy visszautasítom, de ő próbálkozott, de én ide menekültem a szobámba.

Magány. Egyedüllét. Csönd. Biztonság. Tanulás. Monotonitás. Ezek jellemzik az életemet.

Én tudom az okát, de James vajon honnan tudja mind ezt? Ennyire figyelt volna rám, és az életemre? Ha igen, akkor miért?

Miért érdekli az én - szerinte - unalmas életem? Barátként gondol rám? Tetszek neki? De a legbiztosabb akar valamit és zsarolni akar. Igen ez lesz, ha már nem tenném meg neki, amit kér egy jól irányzott döféssel megzsarol és nem hagy más lehetőséget.

Egész éjszaka le se hunytam a szemem zavart, hogy egy "idegen" van a házukban.

Másnap reggel, amikor felébredtem furcsán csöndes volt a ház. Nem hallottam se a hűtő megszokott morgásosát, vagy a kávéfőző őrlését, miközben kis darabkákra morzsolja a kávészemeket, hogy minél finomabb ízt kölcsönzőn a reggeli életmentőnek. Még Dorotha serte-pelését se hallottam, ahogy takarít és bútorokat húzz ide-oda. Apa horkolását már régen nem is lehetett hallani ilyenkor, hisz már régen az irodában volt és valami szuper fontos dolgot kellett elintéznie, ami nem várhatott. De meg James-t se találtam. A kanapén is csak az ágy szélében gondostam összehajtogatott pléd emlékeztett, hogy együtt filmeztünk tegnap este.

Elsétáltam a földszinti vendégszobába és két határozott koppantással jeleztem, hogy be akarok menni. Semmi válasz. Lehet, még alszik - gondoltam. Halkan kinyitottam, de amikor nem láttam semmilyen szuszogó alakot az ágyban, kitártam teljesen a nyílászárót.

A szoba is üres. A ház üres. Egyedüllét. Nem erre vágytám, hogy egy kicsit senki ne legyen velem senki? Hogy hallgathassam azokat a zenéket, amik az emberek szerint már rég kiment a divatból és csak a bénák hallgatják. Hogy táncoljak erre a béna dalra, hogy hálóruhában maradjak egész nap, mert tudom, hogy senki nem fog betoppanni. De itt a baj. Sajnos nem tudom mikor fog jönni, mert tudom, hogy eljön értem. Hisz kell neki, amit megnyert, kell neki.. nem is. Követeli a jogos jussát. Mert Ő egy ilyen ember, Carter Edison egy seggfej, de meg kell vallani egy nagyon okos seggfej. Mindig kihozza, hogy ő nyerjen, túl jó játékos. Nem is értem, hogy McVey most az egyszer miért nem figyelt oda, ha már én voltam a tét.. Ja igen, mert egy szemernyit se számitok az életében, csak arra vagyok jó, hogy kihúzzam őt a pácból. De nem tovább.. Ezt az ügyet valahogy elintézzük, de utána nem keress. Engem nem fog érdekelni, miért hagyta ott a barátnője, nem fogunk együtt filmezni, nem fogom fel venni a telefont, amikor hív, hogy megint segítséget kérjen. Ez az ügy után csak magára számíthat. S remélem, igen hamar véget tudunk vetni ennek az ügynek.

Megnyomtam a kávéfőző piros gombját, ami pedig hangosan el kezdte őrölni a kávészemeket. Ez az éles hang úgy vág bele a csöndbe, mint egy kés a puha vajba. A konyhai TV-t is bekapcsoltam, szükségem volt több hangra, hogy megtörje ezt az ijesztő csendet. Ez után körbe jártam a házat és minden ablakot bezártam, minden reteszt a helyére csúsztattam, minden ajtózáron kettőt fordítottam a kulccsal. Így éreztem magam biztonságban, így már kicsit ki tudtam engedni, az eddig bent tartott a levegőt, amit a félelem szorított belém hangosan kifújtam. Észre se vettem, hogy eddig bent tartottam. Vettem két mély lélegzetet, kihúztam magam, amivel magabiztosságot kölcsönöztem és készen álltam el kezdeni a napot. Amit nagyon érdekes mód tanulással akartam eltölteni, nem érdekel, hogy James szerint bujkálok - még ha tényleg így is van - nekem erre van szükségem. 

Matek könyvemből ütöttem fel találomra példákat és azokat oldottam meg. Ezek után megírtam a két hét múlva esedékes irodalom beadandómat, amiben még örömömet is leltem, amin magam is meglepődtem. Folytattam a francia kiejtés tanulásával, amit a youtube oktató videó segítségével fejlesztettem tökélyre. Hát igen, ilyen egy tipikus Autumn Rosenberg vasárnap délelőtti napja. 

A telefonom hangos szirénázásba kezdett, amit miatt nagyon gyorsan felkaptam és beleszóltam:

- Hello! 

- Hello szépség! Remélem nem ijesztettelek meg, hogy reggel már nem voltam az ágyban, tudom, mennyire hiányozok...

- Őrülten -szóltam közben, miközben a szememet forgattam, de ő mintha észre se venné gúnyos hanghordozásomat tovább folytatta. 

- A lényeg is, hogy nem sokára ott vagyok és viszek kínai kaját. Tudom, hogy az a kedvenced - mondta. 

- McVey bármennyire is értékelem...

- Tudom, hogy tudnád meghálálni - vágott ezúttal ő közben, nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.

- JAmes, az isten szerelmére fejezd be! Nem kell átjönnöd, jól meg vagyok én. Maximum kérj meg két őrt a hotelből, hogy álljanak az én ajtóm előtt. A többit megoldom. - és mielőtt bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat. 

Nem akartam őt látni, miatta kell be zárkózva lennem.  

„Ugye nem felejtetted el a holnapi vásárlást? – K.” Írta a barátnőm sms-ben.

„ Nem, nem felejtettem el, remélem, találunk neked valami jó ruhát! – A.” – írtam egyből vissza. Tényleg nem felejtettem el a vásárlást, de azt már szívesebben, hogy mire kell ruhát venni.

„Nekünk. Tudom csak az automatajavítás volt a hibás, ugye?-K.” és ez az üzenet után újra csörögni kezdett a mobilom. Micsoda forgalom.

- Mondjad Kim – vettem fel köszönés nélkül.

- Neked is jönnöd kell, de ezt már milliószor megbeszéltünk, nem mehetek el a legjobb barátnőm nélkül, aki a szobájában gubbasztana a tankönyvek szerint, amikor kezdődik az Őszi Bál! – az utolsó szavakat szinte sikította.

- Kim, mielőtt itt nagyon elmerülnél a tervezgetésben,  ne felejtsd el, hogy még kisérőm sincs és ahogy ebédnél hallottam Tristannak és Conornak is van már párja, ergo egyedül lennék a párok között ez pedig ki van csukva. Nagyon szívesen itthon maradok és utána szintén örömmel végig hallgatom a csodálatos történeted a még csodálatosabb pasiddal főszerepben.

- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb visítás.

- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…

IV. - Loud truth

Loud truth

Hangos igazság

Oh Cecilia

A történet a végén a két főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják egymást, mire James elfintorodott. Nem tudom miért, nem is gondoltam át, egyszerűen csak kiszökik a számon a kérdés.

- Mi történt veled és Cecilia-val?

- Ez már antik sztori, mint a piramisok, szivi – válaszolta megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a régi macsó James! 

- Most komolyan, McVey. – Cecilia volt James első és egyben – szerintem – utolsó barátnője. A lánynak gyönyörű, hosszú szőke haja és kék szeme volt, emellett olyan mosolya, amitől minden embernek mosolyognia kell. Ragyogó kisugárzása volt, nem is értem, hogy szerethetett bele egy olyan emberbe, mint James. Alattomos, sunyi, nem tiszteli a monogámia szabályait, sőt semmilyen szabályt. Talán azért, mert híres a srác, ez az egyetlen oka, hogy mellette maradt elég sok ideig.

- Nem tudom, Aut. Egyszerűen fogta magát, összepakolt és elment – sóhajtotta, majd megfogta az üres zacskókat és a konyhába ment, hogy kidobja. Amikor visszafele jött, megállt mellettem -megérreztem férfias illatát - és megkérdezte: Mit nézzünk most? Horrort? Nyugi, hozzám bújhatsz,ha a félsz. És még a szemöldökét is húzogatta hozzá, mire hozzá vágtam egy párnát, de beleegyeztem, ugyanis nem vagyok az a félős fajta.

Igazából tényleg ijesztő volt a film, de tartottam magam, inkább széttépek egy párnát, mint hogy beismerjem, hogy félek és kapcsoljuk ki, vagy még rosszabb. James-hez bújni, még a hideg is kiráz. Azonnal vennem kéne egy fürdőt és még a dokit is meg kéne látogatnom, nem e kaptam el valamit. Jó, kicsit túlzok, de csak egy kicsit. A film végén felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat, és a párnát is visszarázhassam eredeti formájára, ezt James meglátva, szemtelen mosoly csúszik arcára, de nem szólal meg, amiért igen hálás vagyok neki.

Nem tudtam mit csinálni, még előttünk volt az egész nap, amit én tanulással és lustálkodással terveztem, de ugye ezt keresztülhúzta a nagy pókerjátékos. Dél körül járt az idő, így jobb közös elfoglaltság híján megkérdeztem akar e ebédelni. Természetesen beleegyezett és átcsoszogtunk a konyhába. A hatalmas asztal két egymással szemben lévő széken helyet foglaltuk el, Dorota pedig elénk tette a gőzölgő spagettit. A tészta a nők ellensége, de mivel naponta több órát edzek, nyugodtan falatoztam az íncsiklandó ételből, s egyáltalán nem érzem kínosan magam, hogy a harmadik tányérral eszek, úgy hogy előtte vagy megettem két zacskó chips-et.

- Hallod, elég lesz – röhögi el magát James. Pár pillanatig emésztem amit mondott, de mielőtt megszólalhattam volna:

- Aut, nyugodj meg. csak vicceltem.

- Marha vicces vagy Mcvey, mondtam már?

- Nem általában azt mondod, milyen helyes vagyok – mondta, miközben beletúrt szökésbarna hajába, amit megspékelt egy minden fogát mutató sztármosollyal. Volt ideje kitanulni ezt a vigyort, amióta elindult a turné. Elfintorodva lenyeltem mondanom és inkább az ételre tereltem a figyelmem, de alig bírtam magamban tartani, már megint.

- Nem hiányzik a sulis élet? – bukik ki belőlem még egy személyes kérdés.

- Aut, nem azért vagyok itt, hogy lelkizzünk és csajos délutánt tartsunk, majd pletyizzünk és Chaning Tatum filmeket nézzünk – olt be egyből. Ez után már tényleg csak az ebéddel foglalkozom, aminek már nem érzem az ízét inkább csak lecsúszik a torkomon.

Az idő mintha csak megállt volna, persze miért is telne. Ha azt akarjuk, hogy szaladjanak az órák, akkor szinte alig megy egy másodpercet is a mutató. Tipikus kínos csend telepedett ránk, amit én mindennél jobban meg akartam törni, mert zavar és idegesít, de nem tudom mivel. James láthatóan elmerült a gondolataiba és csak nézz maga elé, azt se tudom mikor pislogott utoljára. Remélem, azon töri a fejét mivel engeszteljen ki, ugyanis minimum kijár nekem egy wellness hétvége, ezek után  ha nem még többi is

- Én most felmegyek a szobámba tanulni, nézz filmet vagy a nappaliban találsz laptopot, nyugodtan használd vagy csinálj amit akarsz.
- Azt csinálok, amit akarok? - perverz vigyor és szemöldök húzogatás. Oh, hogy sosem unja meg. 

A szobámba menekülök előle, mert zavar a közelsége szerintem sose töltöttünk ennyi időt együtt, kezdett sok lenni. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, amikor a hátam megérezte a puha anyagot. Néhány pillanatig csak így szuszogok, meg is volt a mai pihim most pedig essünk neki a történelem tanulásnak. Sose szerettem annyira, inkább a reál tantárgyakban jeleskedem, de még a humán tárgyaimból is kihozom a legjobbat.  Ami nem más, mint a kitűnő.

Végig rágtam magam még egy adag irodalom anyagon, végül lazításként matek példákat oldottam meg. Igen így telik egy stréber hétvégéje. Csak szeretném bebiztosítani magam és a jövőmet. Már mindent elterveztem, és ehhez szeretném is magam tartani, így kénytelen vagyok egy-két hétvégémet arra áldozni, hogy megállás nélkül tanulok és gyakorlok.

- Aut, mindig is minta diák voltál, most már tudom miért – a hirtelen hangtól ugrottam egyet és még egy aprócska sikoly is elhagyta a számot. – Nocsak, nem tiszta valaki lelkiismerete? – nevet.

- Kettőnk közül neked nem szabadna annak lennie –  közben a tankönyveimet pakoltam el. 

- Ugyan mind ketten tudjuk, hogy úgy alszok mint a bunda a lelkiismeretem tiszta. 

- Akkor mik azok a karikák, James? Csak nem késői éjszakázások egy bárban, ahol lerészegedsz, mert nem tudod betölteni az űrt, amit Cecilia hagyott? Nem tudsz menekülni a gondolattól, hogy tönkretettél mindent, hogy az egyetlen egy ember, aki elfogadott az összes hibáddal, ami valljuk be nem kevés és nem is igazán kicsik elhagyott, mert te elcseszted. Belülről szétmar és felemészt az önvád, amit muszáj elűznöd, hogy másképp, mint lecsúszik egy két feles, aztán még egy és már nem is tudod, hol vagyok.

- Most azonnal fejed be! – sziszegi fogai között. – Kurvára nem tudod, miért hagyott el és kurvára semmi közöd hozzá és megkérnélek, hogy foglalkozz a saját unalmas életeddel. Nem tudod ki miatt vannak álmatlan éjszakáim. De ha már így belejöttünk, a te életed se tökéletes. Itt kuksolsz szombat este a könyveid mögé bújsz, mi elől rejtőzködsz Aut? Hmm? Mindketten tudjuk mitől félsz, miért tanulsz inkább napestig, mintsem kitedd a lábad és bulizni menj, mint egy fiatal. – Ez célba talált. A szemem megtelik könnyel, de felfele pislogtam, nem fogom megadni a baromnak, hogy sírni lásson. Különben is magamnak köszönhetem, ne húzogassam az oroszlán bajszát, vagy hogy szokták mondani. Nyelek egyet, majd elszámolok magamban tízig és nyugodt hangon megszólalok:

- Én elmegyek a fürdeni, te meg nyugodtan használd a földszinti fürdőt, tudod hol van. Törölközőt találsz a szekrénybe, majd  Doroty megágyazz neked a vendégszobába, majd én szólok neki.

- Aut.. – megrátza a fejét mondani akart valamit, de a csengő közbe szól. – Ez Brad lesz hozott nekem ruhát, akkor én most megyek – mutatott lefele, én pedig egy bólintással nyugtáztam.