Komolyan de Willrs?
 |
| Cozy |
- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt!
– újabb visítás.
- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne
James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak,
nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még
rosszabb jött…
- Louis de Willrs – bökte ki a barátnőm. Vagy
ex-barátnőm, mert megölöm, amiért egy leszervezett egy randit vele. Halálosan
szerelmes voltam belé gólyaként, két értelmes mondatot nem tudtam kinyögni
neki. Akárhányszor rám köszönt elfutottam dadogva, tiszta vörösen. Ha ez nem
tette egyértelművé, hogy bejön nekem, tettem ennél egyértelműbb dolgot is.
Gólyaként Kim úgy gondolta, milyen jó buli lenne, ha suli rádiósok lennénk,
akkor milyen menők lennénk, hisz mindenki minket kérne meg, hogy rakjuk be a
kedvenc számát, vagy küldjön csajának/pasijának/haverjának vagy éppen egy
tanárnak dalt. Mindenki megtudná a nevünket, hatalmas bulikba hívnának minket
–ami be is következett. Tényleg népszerűek lettünk és tényleg hatalmas partik vendéglistájinak
tetején ott voltunk, de ez köszönhető volt Kim és Brad románcának is. A lényeg,
hogy ott bent ültünk a stúdióban és éppen kevertük le az egyik zenét a másik
után, miközben beszélgettünk. Csajos témákról csapongtunk az egyikre, míg Kim
felült az asztalra, még ha szóltam is, hogy ne tegye. Véletlen megállította a
zenét és bekapcsolta a mikrofont, mikor én válaszoltam a következő kép: „Igen
szerelmes vagyok Louis de Willrs –be, de még két értelmes szót se tudok
kinyögni..” Mondanom se kell ezek után a cikizések, pletykálások és hangos
nevetések áldozatává váltam. És még Louis se vitt el randizni.
- Nem megyek továbbra se – jelentettem ki ellent
mondást nem tűrő hangon.
- De igenis jönni fog és a végén fantasztikusan fogok
érezni magad. Holnap reggel, pusz – mondta és kinyomot. Magamban kiabáltam egy
sort, hogy engem miért büntetnek a fentiek ilyen kibírhatatlan férfiakkal, mint
James McVey, vagy olyan bunkóval, aki egy szerelmi vallomás után se keresi a
lányt, mint Louis de Willrs. De amikor Louis göndör hajára, aranyos kis molyár
gondolok, megdobban az én kőszívem is.
Csörög a kaputelefon és a kamara felvételen láttam
már, hogy James az. Semmi kedvem nem volt hozzá, és ezt világosan ki is
fejtettem a telefonba, de ő hajthatatlan volt. Nem tudom, hogy most
lelkiismeret-furdalás gyötri ennyire és ezért akar velem lenni folyamatosan és
barátkozni, vagy egyszerűen unatkozik és engem akar bosszantani.
- Aut engedj be – mondja a kamerába. – Kihűl a kaja –
noszogatott tovább, míg végül el hangzik egy olyan szó, amit ritkán hallani
tőle. – Kérlek.
Ez az egyetlen szó miatt megnyomom a gombot, amivel
kinyitom a kinti kovácsolt fekete vaskapunak a zárját. A bejárati ajtón lévő
reteszt eltolom, a láncot kioldom és a kulcsot is elfordítom a zárban. Kissé
beteges? Lehet, de biztonságos.
- Aut, ez csak Carter, nem pedig az ír maffia, azért
kicsit nyugodj meg – szólalt meg és egy szerinte aranyos és szívdöglesztő
mosolyt küldött felém, amitől a legtöbb lány elolvadt volna, én szimplán
elhánytam volna magam. – És milyen érdekes dolgokat csináltál, amíg nem voltam
itt? – kérdezte, miközben egy hatalmas sporttáskát dobott le a földre. Csak
néztem és néztem a fekete táskát, ahelyett, hogy a kérdésre válaszoltam volna,
ami neki is feltűnt. – Úgy gondoltam itt maradok még egy pár napot – közben a
konyhába sétált és a hűtőben kezdett kutakodni.
- Miért? – ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam
nyögni.
- Mert apukád nem lesz a városban pár napig, és
Dorothy is délelőttönként van itt, amikor is te iskolában vagy.
- Honnan tudod, hogy apa nem lesz itthon?
- Először is onnan, hogy túl jól informált vagyok –
fényezte magát szokás szerint. – Másrészt reggel láttam a hűtőn hagyott
üzenetet – tépte le a sárga öntapadós cetlit, majd a kezembe nyomta és tovább
keresgélt valami után.
„ Aut szívem
pár napig nem leszek a városba. Ne félj Dorotha minden reggel jön és csinál
neked reggelit, meg ebédet és kitakarítja a házát. te csak tanulj! Ha pénzre
lenne szükséged tudod hol találsz, de utaltam is a számládra. Puszi: Apa.”
Rövid, tömör és lényegre törő üzenet volt. Apu sosem volt az az ömlengős típus,
meg amúgy se fért volna több szó ara a kis papírra.
James mondatának csak második felét kaptam el. –
Hoztam minden féle kínai kaját, de tudom, hogy te csak azt a mézes-szezánmagos
csirkét eszed meg zöldséges üvegtésztával. Meg hoztam még sült banánt is. Remélem,
megfelel a kisasszonynak – miközben sorolta az ételeket pakolta ki a dobozokat.
Magának sokkal furábban kinéző kajákat is rakott az asztalra, amiket magának
hozott.
Fura mód örültem, hogy nem egyedül kell ebédelnem és
annak is, hogy itt marad velem és nem leszek egyedül a házban. Persze
áthívhattam volna a barátnőmet, de nem akartam neki elmondani ezt az ügyet, meg
azt akartam, hogy boldog legyen és élvezzen ki minden időt, amit itthon tölt a
barátja.
- Tudod, mindig azt mondom, hogy mozdulj ki és éld az
életed – mire egy szemforgatással ajándékoztam meg, amitől ismét vigyorgott,
mint a vadalma. – De most kifejezetten nyugtató érzés, hogy olyan vagy, mint egy
nyugdíjas.
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Nem vagyok nyugdíjas,
csak megdolgozom azért, hogy a Stanford-nak gondolkodnia se kelljen, hogy fel
vegyenek, érted?
- De ezt egyszerűen megoldhatod úgy is, hogy kitölt
apukád egy nagyon sok nullás csekket.
- Mcvey, az emberek szeretnek megdolgozni azért, amit szeretnének,
és nem csak élvezik, hogy az ölükbe hol.
- Téves. Ezt a szegény emberek találták ki, hogy ne
érezzék magukat olyan nyomorultul.
- Te mekkora egy szemét vagy – mondtam neki és
otthagytam. Néhány pillanattal később megéreztem a testét a hátamon és meleg
leheletét a fülemnél.
- Ugyan Aut, csak légy realista. A szegény emberek nem
élvezhetik ki büntetlenül, ha rosszat tesznek mi igen.
Az ajkai vészesen közel vannak a fülcimpámhoz és
valahogy elveszítettem az eszem. A magabiztosságom valahogy porrá lett és
megroggyant a térdem. Az erős független nő, aki mindig megőrizte a hideg vérét
eltűnt. James nem jelentett semmit számomra, most mégis csak azt kívánom,
csókolja meg azt a pontot. Mégis vettem egy mély levegőt és arrébb léptem, hogy
tisztán tudjak gondolkodni. Ezt az egészet be tudtam annak, hogy nagyon régen
kerültem közel egy fiúhoz.
- EZ a baj veled James, azt hiszed mindent büntetlenül
meg tehetsz. Ezért akar magának Carter…
- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de
nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése