VIII.- Played by two

Toxic


Played by two 
   Ezt ketten játszák

Éreztem, ahogy kissé megemeli a csípőjét, ezért rámosolyogtam. Közel hajoltam, mire ő azt hitte egy újabb csókot kap, de helyette csak annyit mondtam:
- Elég szenvedély szorult belém. - ezzel pedig megtörtem a varázslatos pillanatot. Legördültem róla és ott hagytam a szobámban. A fürdőben nekem is össze kellett szednem magam, hideg vizet fröcsköltem az arcomra, hogy megnyugodjak. Hallottam, ahogy becsapja maga után a szobám ajtaját és levágtat a lépcsőn, így már vissza merészkedtem a szobámba. Bebújtam a takaró alá, próbáltam elaludni tényleg, de újra és újra lejátszódott a fejemben a jelenet, majd valamikor hajnalban elnyomott az álom.
Másnap reggel az ébresztő csörgésére keltem és egy jól irányzott mozdulattal levertem a telefonom, így még tovább tartott, hogy kinyomja. A napomat most is a fürdőszobában kezdtem, ahol fogat mostam és megfésülködtem. Majd kezdődhetett a mit vegyek fel végül előadás, de kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat készen álltam az indulásra. Meg is hallottam a dudálást, ami bizonyára Kimtől jött, hogy ideje lenne kiszambáznom a házból. Még magamra kaptam a kabátom és nyakam köré tekertem a sálat, már kiléptem az ajtón, amikor bevillant. James. Hol a fenében van? Kifele menet se láttam a kocsiját, szóval betudtam annak, hogy még este a kis játékom után lelépett, hogy levezesse szexuális fezsültségeit más lányokon. 
- Szia drága, akkor ma suli után megvárlak és indulunk vásárolni - trillázta Kimmy, miközben beindította az autót. 
- De tudod ugye, hogy ma rohadt későn végzek? - Nem tudtam barátnőm mennyire van tisztában az órarendemmel, de a hétfő a leghúzosabb napom. Ma van vagy négy matek órám, és ezen írom azt a hatalmas felmérőt, amire annyit készültem, szóval remélem, tényleg nem fogok rajta elhasalni, mert abba belehalnék, és viszlát Stanfrod. Jó nem ilyen tragikus a helyzet, mert tényleg meg lehetne oldani, úgy ahogy James mondta, de én nem akarom. Nem azért akarom kapni, mert Rosenberg vagyok, hanem azért mert kiérdemeltem családi név és vagyon ide vagy oda. 
- Majd addig eszek vagy valami, ne aggódj - mondta és már meg is érkeztünk a sulihoz. Reggel nem volt időm kávét inni és most Kimmel se álltunk meg egy boltnál sem, ahol kapható, így súlyos megvonási tünetek kezdtek rajtam jelentkezni, vagyis ásítoztam és bármit mondtak azt támadásnak vettem. Éppen egy gólya jött nekem, aki nagyon vihogott valamin a barátnőjével én meg szabályosan letorkoltam.
- Úgy látom valaki nem kapta meg a kávé adagját - nevetett James, aki akkor lépett oda a társaságunkhoz. - Tessék itt az enyém - nyomta a kezembe az ismerős papír poharat. Megforgattam és láttam, hogy egy női név és egy telefonszám van ráfirkálva filctollal, mellette pedig csupa szívecske meg xoxo üzenetek. Undorodva húztam el a számat, de azért belekortyoltam a koffeines italba. Kicsit keserű volt, én még egy kis cukrot kértem volna bele a pincér lánykától, de hát ajándéklónak ne nézd a fogát mondja a mondás. James teljesen lazán viselkedett, mintha semmi se történt volna nálunk tegnap este. Lehet neki nem is jelentett semmit, csak élvezte a pillanatot és bármennyire fájt bevallanom, de sértette az önérzetem. Azt hittem ennél jobban sikerült, majd a nyakamba veti magát és könyörög, hogy folytassuk én meg egyszerűen átgázolok rajta, ahogy  ő is tette velem annak idején. 
Igen két évvel ezelőtt még majd meghaltam volna egy olyan pillanatért, mint a tegnapi. Teljesen és visszafordíthatatlanul beleestem a macsó, laza és bunkó srácba, de ő persze nemes egyszerűséggel pofán nevetett és ott hagyott, amikor beismertem neki. Közölte, hogy neki most a karrierje a fontos, és hogy mennyi csajt dönthet meg ezt egy barátnő megfosztaná ettől az élménytől és nem, hogy nem lehetek olyan önző. Mondanom se kell, hogy ez a Louis-eset után volt, szóval tökéletesen taccsra tette az önérzetemet. Kimnek kellett felkaparnia kiskanállal és összetennie a darabjaira hullott szívemet. Nagyon jól végezte a barátnőm a munkáját, mivel egy teljesen új én köszönt vissza a tükörből. A hajam kissé rövidebb lett és valahogy sokkal magabiztosabbnak tűntem. Azóta is tartom magam és nem hagyom, hogy bármi is kizökkenthessen ebből. Ekkor döntöttem el, hogy nekem is jár egy olyan tündérmese, mint a szüleimnek - csak jobb befejezéssel. Gyönyörű egyetemi évek, andalgások a parkban, vad házibulik, közös tanulás és múzeum látogatások. Erre pedig megéri várni, többé nem firtattam Jamest, nem követeltem ki Louistól, hogy szeressen, sőt egy férfitől se - amit tapasztalatlanságom is bizonyít. 
Sajnos most nem kettőt pislogtam és már az utolsó órámon ültem, hanem keservesen lassan telt az idő, néha azt éreztem egyenesen megállt, de a matek felmérő után mosolyogva léptem a barátnőmhöz, aki a kocsijának dőlve várt rám, és már nagyon fel volt spannolva a csajos délutántól. 
Bevetettük magunkat a pláza fotócellás ajtaján és kezdetét vette a vásárlós délután. Emeletről emeletre, boltról boltra jártuk végig a hatalmas épületet, de nem találtunk semmi megfelelőt. Nem volt a méretünkben, nem passzolt a szemünk színéhez, nem ilyen színben képzeltük el, túl sok vagy éppen túl kevés fodor, vagy kő. Túl egyszerű, túl kihívő, túl feltűnő, vagy túl slampos, szóval ezermillió probléma volt, miért ne az a ruha. Egyiknél se éreztük, hogy „Oh, igen. EZ A TÖKÉLETES RUHA” ez az érzés nélkül nem vásárolunk semmit, ez alapszabály, főleg ha egy báli ruháról van szó, amiben szépnek, sőt csodálatosnak kell érezned magad benne, hogy azt érezd bárki vehetett fel szűkebbet, rövidebbet te akkor is jobban nézel ki. Mert egy ruha azonkívül hogy jól áll, még megfelelő kisugárzást és magabiztosságot kölcsönözz. Ez egy igazi báli ruha szerepe, így igen eléggé válogatósak voltunk. Nem mintha szeretnék menni, de egyrészt ruhát imádok vásárolni, ezt anyukámtól örököltem. Másrészt Kimmy ragaszkodik hozzá, és ha valamit elhatározz, annak úgy is kell lennie, nem is értem Brad hogyan bírja elviselni. Harmadrészt valamilyen oknál fogva zavarja Jamest a gondolat, hogy elmegyek, főleg az a tény, hogy Louissal megyek. Apropó Louis akárhányszor szembe jött velem a folyóson mindig rám mosolygot és kacsintott egyet, én meg újra elolvadtam a zöld szemétől. Aztán valahogy eszembe jutott James mélykék írisze és valahogy azt éreztem új kedvenc színem van. A pillangók a gyomromban újra ébredezni kezdtek, amiket évekig eltemettem magamban és csak a csókjára vágytam.
- Föld hívja Autumnot…Hahó- legyezgette a szemem előtt Kim a kezét. Mikor újra ráfokuszáltam láttam, hogy egy gyönyörű arany ruhát tart a kezében, ami egyszerűen tökéletes. Megfelelő mennyiségű fodor és flitter, karcsúsított, ami biztosan kihangsúlyozza Kimmy alakját, ezért bátorítóan rámosolyogtam és pillantásommal üzentem rajta, próbáld fel. Nem is várt tovább, szerintem ő is alig várta, hogy felvehesse azt a csodát. Ahogy azt megjósoltam tökéletesen áltt rajta, mintha rávarták volna.
- Ez velünk jön haza – mondtam ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, ő csak beleegyezően mosolyogva bólintott és visszament átöltözni.
- Kölcsön adod hozzá azt a pár cipőt, amit együtt vettünk a nyáron. Tudod, azt a citromsárgás arany csillogó cipőd.. Ajj nem tudom jobban körül írni, de tudod, melyikre gondolok.
- Persze, csak szedd, már össze magad még be szeretnék ugrani a Victoria’s Secret-be is.
- Hmm… kinek veszed a szexi fehérneműket? – húzogatta a barátnőm a szemét, miközben kifizette a ruhát.
- Magamnak, mondtam már. Magabiztosnak érzem magam tőle – és már löktem is be az üzletbe. Nem vásároltam semmi különlegességet csak egy fekete kombinét, és egy piros fehérnemű szettet, mert elterveztem, hogy az én tökéletes báli ruhám bizony piros lesz, amit tudtam is hol fogok megvenni.
Az aranyos kis üzletbe belépve finom virág illat csapta meg az orromat és egy kedves idősödő asszony lépett oda hozzám.
- Mindketten szeretnétek ruhát? –mosolygott ránk melegen, de nem csak a szájával, hanem a szemével is, a kedves idősebb asszony egész arca ragyogott. 
- Csak én – emeltem fel bénán a kezemet. Az asszony, azonnal követelte, hogy álljak fel az erre ki alakított részre a tükörrel szembe. Láttam, ahogy mérőszalagot ragadott és minden féle méretet vett tőlem és gondosan lejegyeztte a rongyossá forgatott kis kockás füzetébe.
- Meg vagyunk aranyoskám, már csak annyit szeretnék megkérdezni milyen hosszú szoknyát, szeretnél és milyen színűt.
- Pirosat – vágtam rá gondolkodás nélkül. – És körülbelül eddig szeretném, hogy érjen – mutattam a térdemre. Majd még megosztottam vele elképzeléseket és egy képet is, amit a pinteresten találtam. 
- Rendben aranyoskám a jövő hét folyamán jöhet érte.
- Nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra! – köszöntünk el barátnőmmel, mire ő egyszerűen annyit mondott:
- Megakarod ölni de Willrs-t, vagy mi?
- Csak bebizonyítani, hogy mit veszett el – nevettem fel és, kiléptünk az egyre melegedő időbe.

A hét hamar eltelt, James minden este átjött, de nem esett szó a múlt hét szombati incidensről. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek örüljek vagy ne. Általában semleges témákról beszélgettünk, ettünk együtt, de semmi több nem történt. Én a szobámban tanultam, ő pedig a vendégszobában csinált valamit, amiről szerintem mind jobb, ha nem tudok De apu haza jött, így megszabadultam a kínos pillanatoktól, bár nagyon vonakodva akart távozni.
- Holnap hajókázás – köszönt el, és már be is csukta maga mögött a vaskaput. A világom kissé megváltozott, amióta James komolyabb szerepet tölt be. Eddig haverok voltunk, én kihúztam őt a csávából, ő nem hálálkodott, és ez ismétlődött, de azóta valami megváltozott a mi megszokott világukban. Suliban mindig odajön a társaságunkhoz és nem csajozik, jó figyelembe nem vesz, de már haladás, nem? Meg folyamatosan programokat szervezz, ahogy ez a hajókázás is ma. Nem tudom, hogy komolyan vegyem, vagy csak viccelt. Inkább úgy döntöttem nem hagyom magam átverni és pizsamában nyugodtan reggeliztem és a TV-t néztem, amikor csöngettek. Dorotha még itt volt, ezért ő nyitott ajtót.
- Jó reggelt Mr. McVey, a kisasszony a konyhában reggelizik – hallottam meg Dorotha hangját és a jól ismert srácért, aki megköszönte az útba igazítást.
- Még nem vagy kész? – döbbent le, amikor meglátott. – Jó van öt perced, amíg Brad és Kim ideér, különben lemaradsz és tudod mit szoktak mondani a gyerekek: ha lemaradsz, kimaradsz – mondta nevetve.
- Te is nagyon gyerek vagy – vágtam a fejéhez és felrobogtam a lépcsőn. Attól függetlenül, hogy kicsit melegedett az idő - a vérasszonyok nyara, vagy valami hasonlót mondott mindig anya - a hajókázáshoz nem volt megfelelő idő, de amit James fejébe vesz, annak úgy is kell lennie. Úgy érzem, túl sok keményfejű barátom van. Kim, James, Brad, és én is ezt a tábort erősítem. Magamra rángattam egy csomó vastag cuccot.
- Nem Szibériába megyünk – nevetett ki James, amikor mellé értem és egy puszit nyomott a hajamba. Igen, egy puszit, ami annyira ledöbbentett, hogy lefagytam és az érzésem szerintem az arcomra is kiült és csak néztem a srácra. – Na, gyere már Bradék itt vannak – azzal karon ragadott és kihúzott a házból. Bevágottunk hátsó ülésekre Jamessel és elindultunk. Kim megkereste a szememet a visszapillantó tükörbe és egy „Most mi mit csinálunk?” Én pedig üzentem egy „Fogalmam sincs”-et, mert tényleg így volt. Most James egy dupla randit szervezett, vagy mi van?
Egy másfél órát kocsikáztunk, míg Bradley behúzta a kéziféket a kikötői parkolóban. Egyszerre pattantunk ki az autóból és szippantottunk meg a semmivel össze nem téveszthető vízparti illatot, ahogy jósoltam itt azért hűvösebb volt, mint a belvárosban, ezért elégedetten húztam össze a kabátomat, miközben barátnőm fogai összekoccantak, de hát jött a hős szerelmes, aki egy öleléssel felmelegítette, én meg csak sóhajtottam egyet. A megfelelő dokkhoz sétáltunk, onnan pedig hajóra szálltunk. Mondanom se kell, hogy McVey-ék nem ismerik a kicsi, aranyos szót, csak a nagy, és luxus szavakat és ezzel mindent elmondtam a hajóról. A kapitány beindította a motort és csak szeltük a habokat. Barátnőmék a meleg kabinban kerestek menedéket a metsző hideg ellen, de én kint maradtam és gyönyörködtem a tájban, ahogy a behemót hajó szeli a vizet, ahogy a gyér napsütés megcsillan a víztükrön, egyszerűen lélegzetelállító volt. A hajó kellemes ringása ellazította megfeszített izmaimat.
- Na, hogy tetszik? –lépett mellém Mcvey, miközben meghúzta az egyik hajtincsemet, ami a sapka alól kilógott.
- Mi van visszamentél az óvodába? – céloztam a gyermek versikére és a haj húzogatásra, amit ő csak egy nevetéssel válaszolt és rám emelte kíváncsi tekintetét. Tényleg érdekelte a véleményem, hogy mit gondolok erről az egészről, így hát őszintén válaszoltam.
- Fantasztikus, egyszerűen csodálatos – mosolyogtam és újra belemerültem a látványba.
- Tudod te is az voltál vasárnap este – suttogta a fülembe, és ekkor jöttem rá, hogy ez az egész azért van, hogy lenyűgözőn és könnyedén le tudja dumálni rólam a bugyit, de ezt a játékot ketten játszák. 

VII. - Passion

Passion
Szenvedély

Earned it

- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?
- Ezt te mégis honnan veszed? Tudod jól, hogy nem fogok elmenni erre a hülye eseményre, előbb vájnám ki mind a két szemem kanállal, de Kim nem enged, és mindenféle alakkal próbál összehozni, hogy elmenjek és hát utolsó lehetőség az Louis. – erre az egészre csak elmosolyodott és mintha kismegnyugvást láttam volna átsuhanni az arcán. – Amúgy is, miért érdekel téged, ha ott leszek. Hidd el már megszoktam, hogy csajokkal enyelegsz. Tényleg, miért nem egy bárban vagy és iszod le magad a sárgaföldig?
- Mert most oké minden – válaszolta tömören. Nem tudom mire gondolt, hogy most oké. A barátnője elhagyta, a karrierjét szüneteltetnie kell, az apja semmibe veszi és ezen kívül velem kell töltenie a napját – s mint tudjuk, én nem vagyok egy olyan izgalmas ember, aki iránt érdeklődne James.
Ezt az előbbi kirohanását se értettem, én kibaszott mi vagyok. Unalmas? Gyáva? Ártatlan? Szép? Lenyűgöző? Nem értettem már semmit és rohadtul bosszantott. Azt kívántam bárcsak vége lenne ennek az egésznek és újra a normális életemet élhetném James McVey.
A nap délutáni része érdemtelenül telt, én tanultam és készülődtem holnapra. Este, amikor már hálóruhában ültem az ágyamon és a matek füzetemet lapozgattam, hogy a holnapi tesztem biztosan jól sikerüljön, benyitott James minden féle kopogás nélkül.
Lazán odasétált az ágyamhoz és elég közel leült a meztelen lábamhoz, miközben szemét rajtam tartotta és pimaszul vigyorgott.
- Mit csinálsz, Aut? – kérdezte, de szerintem ez a pár nap alatt már milliószor. Valószínűleg ennyire unatkozott és beszélgetést kezdeményezzen állandóan. Megvontam a vállamat és felemeltem a könyvet, amit a kezembe tartottam. – Rájöttem mi bajod, mi az oka annak, hogy elbújsz a világ elől. – csak felhúztam a szemöldökömet felvontam, vártam a választ. – Szemernyi szenvedély sem szorult beléd – mondta ki. Bennem meg felment a pumpa, nem tudom mi bántott jobban, hogy egész hétvégén megjegyzéseket tett az életvitelemre, vagy, hogy be kellett ismernem tényleg nem igazán mutattam ki bennem mennyi tűz is van. Pedig aztán van ám bőven. Emlékszem a heves vitáimra, amiknél olyan hevesen lobogott a szememben a láng, vagy amikor egy romantikus könyvet olvasok és elönt a vágy, hogy nekem is ilyen kapcsolatom legyen.
Mindketten tudtuk, hogy nem ez az igazi oka. 
Valahogy McVey tudta ténylegesen elérni, hogy igazán dühbe jöjjek és olyan érzelmek, mint a harag, dac, bizonyítási vágy előtérbe kerüljenek visszafogott, csöndes énemmel szemben. Úgy éreztem meg kell neki mutatnom, hogy több vagyok annál, mint amit ő gondol rólam.
Nemes egyszerűen meztelen lábamat felhúztam és véletlenül úgy intéztem, hogy ezt a mozdulatsort James érezze. Továbbra is a szembe nézett és meglepettséget láttam átsuhanni az arcán, de aztán rendezte vonásait, mint egy igazi pókerjátokos. Csak a lejjobb megfigyelők vehették észre, az apró változást a szemében, a döbbenten szét vállt ajakat. Leraktam a könyvet, amit a kezemben tartottam és közelebb csusztam hozzá, miközben figyeltem arra, hogy megfelelően mozduljon el a hálóruhám és épp csak egy minimálisan fedje fel a bőrömét, de ez Jamesnek is szemet szúrt, ami miatt egy hatalmasat nyelt, az ádamcsútkája fel-alá mozgott. A szám már a fülénél volt és egy aprócska puszit nyomtam arra a bizonyos pontra, majd a fülébe suttogtam:
- Kezdődhet a játék? Tudom mennyire szeretsz játszani.
Ezek után ő sem maradt nyugton és egy határozott mozdulattal kezébe fogta mind a két csuklómat és kifeszített az ágyon. A combjával ketté választotta a lábaimat és odafészkelte magát, majd belefúrta kék tekintetét az enyémbe. Belsőmet furcsa melegség járta át, égtem a vágytól. 
- Biztos velem szeretnél játszani cica? – suttogta. – Előre szólók piszkosul játszom – ezeket már szinte a számba lehelte, ezek után a nyelve erőszakosan szétnyitotta az ajkamat és megsimogatta vele enyémet. Nyelvünk finom táncba kezdett és én minden érzékszervemmel csak őt éreztem. Az ujjaim közé tekertem puha, selymes hajtincseit, majd néha játékosan meghúztam, mire belőle egy aprócska morgást váltott ki. A kezei felfedező útra indultak a testemen, először az állam vonalánál húzta végig lágyan ujjait, amibe belebizseregtem, kulcscsontomra lehelt apró puszik lelkemet melengették, el se hittem, hogy tud ennyire lágy lenni. Folytatta a mellem cirógatásával – ruhán keresztül persze. Majd már a combomat raggatta meg egy erős, mégis finom mozdulattal, felhúzta és belecsókolt. Én köré fontom a lábaimat és még közelebb húztam magamhoz egy újabb csókra.
Teljesen elfeledkeztem, hogy ki is ő és, hogy én ki vagyok, a bizonyítási vágyam volt az oka ennek a kialakult helyzetnek, de már azt se éreztem, inkább csak a szenvedélyt. Rövid zárlat állt be az agyamba, és csak az érzésnek élt.  Egy tininek éreztem magam, aki arra vágyik, hogy érezze, valaki kívánja – és határozottan kijelenthettem éreztem, hogy akar magának, még ha csak egy játszmából is. Nem érdekelt, hogy mi lesz holnap, hogy fogok tükörbe nézni, vagy éppen James-ra. Csak azt akartam, hogy csókoljon tovább és mindenhol érintsen meg.  
A csókunk még az eddigieknél is vadabbá vált és egyszerű mozdulattal fölé kerekedtem. Lazán a csípöjére ültem, pimasz mosolyából pedig tudtam, hogy élvezi, hogy lovagló ülésben vagyok rajta. Mély kék szemében egyszerre láttam az óceán mélységét és a gyönyörű ég szabadságát, egyszerűen elolvadtam. Most rajtam volt a sor, hogy minden egyes centiméterét megérintsem. Apró csókokat nyomtam enyhén borostás arcára, amik az enyémet csikizték. Az ujjaimat végig csúsztattam izmos karjain, majd tovább vándoroltak és megcsodálták tökéletesen kidolgozott izmait. Minden egyes kockájára nyomtam egy aprócska puszit, hallottam, ahogy élesen beszívja a levegőt. Éreztem, ahogy kissé megemeli a csípőjét, ezért rámosolyogtam. Közel hajoltam, mire ő azt hitte egy újabb csók kap, de helyette csak annyit mondtam:
- Elég szenvedély szorult belém. 

VI. Seriously de Willrs?


                                                  Seriously de Willrs?
                                                                        Komolyan de Willrs?

Cozy
- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb visítás.
- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…
- Louis de Willrs – bökte ki a barátnőm. Vagy ex-barátnőm, mert megölöm, amiért egy leszervezett egy randit vele. Halálosan szerelmes voltam belé gólyaként, két értelmes mondatot nem tudtam kinyögni neki. Akárhányszor rám köszönt elfutottam dadogva, tiszta vörösen. Ha ez nem tette egyértelművé, hogy bejön nekem, tettem ennél egyértelműbb dolgot is. Gólyaként Kim úgy gondolta, milyen jó buli lenne, ha suli rádiósok lennénk, akkor milyen menők lennénk, hisz mindenki minket kérne meg, hogy rakjuk be a kedvenc számát, vagy küldjön csajának/pasijának/haverjának vagy éppen egy tanárnak dalt. Mindenki megtudná a nevünket, hatalmas bulikba hívnának minket –ami be is következett. Tényleg népszerűek lettünk és tényleg hatalmas partik vendéglistájinak tetején ott voltunk, de ez köszönhető volt Kim és Brad románcának is. A lényeg, hogy ott bent ültünk a stúdióban és éppen kevertük le az egyik zenét a másik után, miközben beszélgettünk. Csajos témákról csapongtunk az egyikre, míg Kim felült az asztalra, még ha szóltam is, hogy ne tegye. Véletlen megállította a zenét és bekapcsolta a mikrofont, mikor én válaszoltam a következő kép: „Igen szerelmes vagyok Louis de Willrs –be, de még két értelmes szót se tudok kinyögni..” Mondanom se kell ezek után a cikizések, pletykálások és hangos nevetések áldozatává váltam. És még Louis se vitt el randizni.
- Nem megyek továbbra se – jelentettem ki ellent mondást nem tűrő hangon.
- De igenis jönni fog és a végén fantasztikusan fogok érezni magad. Holnap reggel, pusz – mondta és kinyomot. Magamban kiabáltam egy sort, hogy engem miért büntetnek a fentiek ilyen kibírhatatlan férfiakkal, mint James McVey, vagy olyan bunkóval, aki egy szerelmi vallomás után se keresi a lányt, mint Louis de Willrs. De amikor Louis göndör hajára, aranyos kis molyár gondolok, megdobban az én kőszívem is.
Csörög a kaputelefon és a kamara felvételen láttam már, hogy James az. Semmi kedvem nem volt hozzá, és ezt világosan ki is fejtettem a telefonba, de ő hajthatatlan volt. Nem tudom, hogy most lelkiismeret-furdalás gyötri ennyire és ezért akar velem lenni folyamatosan és barátkozni, vagy egyszerűen unatkozik és engem akar bosszantani.
- Aut engedj be – mondja a kamerába. – Kihűl a kaja – noszogatott tovább, míg végül el hangzik egy olyan szó, amit ritkán hallani tőle. – Kérlek.
Ez az egyetlen szó miatt megnyomom a gombot, amivel kinyitom a kinti kovácsolt fekete vaskapunak a zárját. A bejárati ajtón lévő reteszt eltolom, a láncot kioldom és a kulcsot is elfordítom a zárban. Kissé beteges? Lehet, de biztonságos.
- Aut, ez csak Carter, nem pedig az ír maffia, azért kicsit nyugodj meg – szólalt meg és egy szerinte aranyos és szívdöglesztő mosolyt küldött felém, amitől a legtöbb lány elolvadt volna, én szimplán elhánytam volna magam. – És milyen érdekes dolgokat csináltál, amíg nem voltam itt? – kérdezte, miközben egy hatalmas sporttáskát dobott le a földre. Csak néztem és néztem a fekete táskát, ahelyett, hogy a kérdésre válaszoltam volna, ami neki is feltűnt. – Úgy gondoltam itt maradok még egy pár napot – közben a konyhába sétált és a hűtőben kezdett kutakodni.
- Miért? – ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam nyögni.
- Mert apukád nem lesz a városban pár napig, és Dorothy is délelőttönként van itt, amikor is te iskolában vagy.
- Honnan tudod, hogy apa nem lesz itthon?
- Először is onnan, hogy túl jól informált vagyok – fényezte magát szokás szerint. – Másrészt reggel láttam a hűtőn hagyott üzenetet – tépte le a sárga öntapadós cetlit, majd a kezembe nyomta és tovább keresgélt valami után.
 „ Aut szívem pár napig nem leszek a városba. Ne félj Dorotha minden reggel jön és csinál neked reggelit, meg ebédet és kitakarítja a házát. te csak tanulj! Ha pénzre lenne szükséged tudod hol találsz, de utaltam is a számládra. Puszi: Apa.” Rövid, tömör és lényegre törő üzenet volt. Apu sosem volt az az ömlengős típus, meg amúgy se fért volna több szó ara a kis papírra.
James mondatának csak második felét kaptam el. – Hoztam minden féle kínai kaját, de tudom, hogy te csak azt a mézes-szezánmagos csirkét eszed meg zöldséges üvegtésztával. Meg hoztam még sült banánt is. Remélem, megfelel a kisasszonynak – miközben sorolta az ételeket pakolta ki a dobozokat. Magának sokkal furábban kinéző kajákat is rakott az asztalra, amiket magának hozott.
Fura mód örültem, hogy nem egyedül kell ebédelnem és annak is, hogy itt marad velem és nem leszek egyedül a házban. Persze áthívhattam volna a barátnőmet, de nem akartam neki elmondani ezt az ügyet, meg azt akartam, hogy boldog legyen és élvezzen ki minden időt, amit itthon tölt a barátja.
- Tudod, mindig azt mondom, hogy mozdulj ki és éld az életed – mire egy szemforgatással ajándékoztam meg, amitől ismét vigyorgott, mint a vadalma. – De most kifejezetten nyugtató érzés, hogy olyan vagy, mint egy nyugdíjas.
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Nem vagyok nyugdíjas, csak megdolgozom azért, hogy a Stanford-nak gondolkodnia se kelljen, hogy fel vegyenek, érted?
- De ezt egyszerűen megoldhatod úgy is, hogy kitölt apukád egy nagyon sok nullás csekket.
- Mcvey, az emberek szeretnek megdolgozni azért, amit szeretnének, és nem csak élvezik, hogy az ölükbe hol.
- Téves. Ezt a szegény emberek találták ki, hogy ne érezzék magukat olyan nyomorultul.
- Te mekkora egy szemét vagy – mondtam neki és otthagytam. Néhány pillanattal később megéreztem a testét a hátamon és meleg leheletét a fülemnél.
- Ugyan Aut, csak légy realista. A szegény emberek nem élvezhetik ki büntetlenül, ha rosszat tesznek mi igen.
Az ajkai vészesen közel vannak a fülcimpámhoz és valahogy elveszítettem az eszem. A magabiztosságom valahogy porrá lett és megroggyant a térdem. Az erős független nő, aki mindig megőrizte a hideg vérét eltűnt. James nem jelentett semmit számomra, most mégis csak azt kívánom, csókolja meg azt a pontot. Mégis vettem egy mély levegőt és arrébb léptem, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Ezt az egészet be tudtam annak, hogy nagyon régen kerültem közel egy fiúhoz.
- EZ a baj veled James, azt hiszed mindent büntetlenül meg tehetsz. Ezért akar magának Carter…
- Nem Autumn, azért akar magának, mert kibaszott …-de nem folytatta. Inkább így fejezte be. – Komolyan de Willrs-el mész az Őszi Bálba?

V. - Morning feelings


Morning feelings
Reggeli érzések

Scared to be lonely
Csak azt hallottam, ahogy becsukódott mögötte az ajtó és egy csataló finomságával vágtatott le a lépcsőn. Monoton bementem a fürdőszobába és megengedtem magamnak a tusolót. Mikor beléptem a melegvíz irritálta és egyben ellazította az izmaim. A páragőz elnyomta a józan gondolataimat. Nem foglalkoztam, azokkal a mondatokkal, amiket James vágott a fejemhez. Csak élvezem a forróságot.
Viszont, amikor már pizsamában megszáradva feküdtem az ágyban és néztem a plafont rájöttem igaza van. Bujkálok, magányosan a szobámban vagyok mindennap. Vannak barátaim, sőt legjobb barátnőm is van, rá mindig számíthatok és ő is tudja, hogy rám. Már régóta nem hív bulizni, hiszen tudja, hogy visszautasítom, de ő próbálkozott, de én ide menekültem a szobámba.
Magány. Egyedüllét. Csönd. Biztonság. Tanulás. Monotonitás. Ezek jellemzik az életemet.
Én tudom az okát, de James vajon honnan tudja mind ezt? Ennyire figyelt volna rám, és az életemre? Ha igen, akkor miért?
Miért érdekli az én - szerinte - unalmas életem? Barátként gondol rám? Tetszek neki? De a legbiztosabb akar valamit és zsarolni akar. Igen ez lesz, ha már nem tenném meg neki, amit kér egy jól irányzott döféssel megzsarol és nem hagy más lehetőséget.
Egész éjszaka le se hunytam a szemem zavart, hogy egy "idegen" van a házukban.
Másnap reggel, amikor felébredtem furcsán csöndes volt a ház. Nem hallottam se a hűtő megszokott morgásosát, vagy a kávéfőző őrlését, miközben kis darabkákra morzsolja a kávészemeket, hogy minél finomabb ízt kölcsönzőn a reggeli életmentőnek. Még Dorotha serte-pelését se hallottam, ahogy takarít és bútorokat húzz ide-oda. Apa horkolását már régen nem is lehetett hallani ilyenkor, hisz már régen az irodában volt és valami szuper fontos dolgot kellett elintéznie, ami nem várhatott. De meg James-t se találtam. A kanapén is csak az ágy szélében gondostam összehajtogatott pléd emlékeztett, hogy együtt filmeztünk tegnap este.
Elsétáltam a földszinti vendégszobába és két határozott koppantással jeleztem, hogy be akarok menni. Semmi válasz. Lehet, még alszik - gondoltam. Halkan kinyitottam, de amikor nem láttam semmilyen szuszogó alakot az ágyban, kitártam teljesen a nyílászárót.
A szoba is üres. A ház üres. Egyedüllét. Nem erre vágytám, hogy egy kicsit senki ne legyen velem senki? Hogy hallgathassam azokat a zenéket, amik az emberek szerint már rég kiment a divatból és csak a bénák hallgatják. Hogy táncoljak erre a béna dalra, hogy hálóruhában maradjak egész nap, mert tudom, hogy senki nem fog betoppanni. De itt a baj. Sajnos nem tudom mikor fog jönni, mert tudom, hogy eljön értem. Hisz kell neki, amit megnyert, kell neki.. nem is. Követeli a jogos jussát. Mert Ő egy ilyen ember, Carter Edison egy seggfej, de meg kell vallani egy nagyon okos seggfej. Mindig kihozza, hogy ő nyerjen, túl jó játékos. Nem is értem, hogy McVey most az egyszer miért nem figyelt oda, ha már én voltam a tét.. Ja igen, mert egy szemernyit se számitok az életében, csak arra vagyok jó, hogy kihúzzam őt a pácból. De nem tovább.. Ezt az ügyet valahogy elintézzük, de utána nem keress. Engem nem fog érdekelni, miért hagyta ott a barátnője, nem fogunk együtt filmezni, nem fogom fel venni a telefont, amikor hív, hogy megint segítséget kérjen. Ez az ügy után csak magára számíthat. S remélem, igen hamar véget tudunk vetni ennek az ügynek.
Megnyomtam a kávéfőző piros gombját, ami pedig hangosan el kezdte őrölni a kávészemeket. Ez az éles hang úgy vág bele a csöndbe, mint egy kés a puha vajba. A konyhai TV-t is bekapcsoltam, szükségem volt több hangra, hogy megtörje ezt az ijesztő csendet. Ez után körbe jártam a házat és minden ablakot bezártam, minden reteszt a helyére csúsztattam, minden ajtózáron kettőt fordítottam a kulccsal. Így éreztem magam biztonságban, így már kicsit ki tudtam engedni, az eddig bent tartott a levegőt, amit a félelem szorított belém hangosan kifújtam. Észre se vettem, hogy eddig bent tartottam. Vettem két mély lélegzetet, kihúztam magam, amivel magabiztosságot kölcsönöztem és készen álltam el kezdeni a napot. Amit nagyon érdekes mód tanulással akartam eltölteni, nem érdekel, hogy James szerint bujkálok - még ha tényleg így is van - nekem erre van szükségem. 
Matek könyvemből ütöttem fel találomra példákat és azokat oldottam meg. Ezek után megírtam a két hét múlva esedékes irodalom beadandómat, amiben még örömömet is leltem, amin magam is meglepődtem. Folytattam a francia kiejtés tanulásával, amit a youtube oktató videó segítségével fejlesztettem tökélyre. Hát igen, ilyen egy tipikus Autumn Rosenberg vasárnap délelőtti napja. 
A telefonom hangos szirénázásba kezdett, amit miatt nagyon gyorsan felkaptam és beleszóltam:
- Hello! 
- Hello szépség! Remélem nem ijesztettelek meg, hogy reggel már nem voltam az ágyban, tudom, mennyire hiányozok...
- Őrülten -szóltam közben, miközben a szememet forgattam, de ő mintha észre se venné gúnyos hanghordozásomat tovább folytatta. 
- A lényeg is, hogy nem sokára ott vagyok és viszek kínai kaját. Tudom, hogy az a kedvenced - mondta. 
- McVey bármennyire is értékelem...
- Tudom, hogy tudnád meghálálni - vágott ezúttal ő közben, nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.
- JAmes, az isten szerelmére fejezd be! Nem kell átjönnöd, jól meg vagyok én. Maximum kérj meg két őrt a hotelből, hogy álljanak az én ajtóm előtt. A többit megoldom. - és mielőtt bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat. 
Nem akartam őt látni, miatta kell be zárkózva lennem.  
„Ugye nem felejtetted el a holnapi vásárlást? – K.” Írta a barátnőm sms-ben.
„ Nem, nem felejtettem el, remélem, találunk neked valami jó ruhát! – A.” – írtam egyből vissza. Tényleg nem felejtettem el a vásárlást, de azt már szívesebben, hogy mire kell ruhát venni.
„Nekünk. Tudom csak az automatajavítás volt a hibás, ugye?-K.” és ez az üzenet után újra csörögni kezdett a mobilom. Micsoda forgalom.
- Mondjad Kim – vettem fel köszönés nélkül.
- Neked is jönnöd kell, de ezt már milliószor megbeszéltünk, nem mehetek el a legjobb barátnőm nélkül, aki a szobájában gubbasztana a tankönyvek szerint, amikor kezdődik az Őszi Bál! – az utolsó szavakat szinte sikította.
- Kim, mielőtt itt nagyon elmerülnél a tervezgetésben,  ne felejtsd el, hogy még kisérőm sincs és ahogy ebédnél hallottam Tristannak és Conornak is van már párja, ergo egyedül lennék a párok között ez pedig ki van csukva. Nagyon szívesen itthon maradok és utána szintén örömmel végig hallgatom a csodálatos történeted a még csodálatosabb pasiddal főszerepben.
- Aut, ettől ne félj én már találtam is neked kísérőt! – újabb visítás.
- Na és kicsoda? – magamban azért imádkoztam, hogy ne James nevét mondja ki a barátnőm és nem tudom miért, de imáim meghallgattak, nem lett az, de mivel az égiek rohadtul humorosnak képzelik magukat még rosszabb jött…

IV. - Loud truth

Loud truth
Hangos igazság

Oh Cecilia
A történet a végén a két főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják egymást, mire James elfintorodott. Nem tudom miért, nem is gondoltam át, egyszerűen csak kiszökik a számon a kérdés.
- Mi történt veled és Cecilia-val?
- Ez már antik sztori, mint a piramisok, szivi – válaszolta megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a régi macsó James! 
- Most komolyan, McVey. – Cecilia volt James első és egyben – szerintem – utolsó barátnője. A lánynak gyönyörű, hosszú szőke haja és kék szeme volt, emellett olyan mosolya, amitől minden embernek mosolyognia kell. Ragyogó kisugárzása volt, nem is értem, hogy szerethetett bele egy olyan emberbe, mint James. Alattomos, sunyi, nem tiszteli a monogámia szabályait, sőt semmilyen szabályt. Talán azért, mert híres a srác, ez az egyetlen oka, hogy mellette maradt elég sok ideig.
- Nem tudom, Aut. Egyszerűen fogta magát, összepakolt és elment – sóhajtotta, majd megfogta az üres zacskókat és a konyhába ment, hogy kidobja. Amikor visszafele jött, megállt mellettem -megérreztem férfias illatát - és megkérdezte: Mit nézzünk most? Horrort? Nyugi, hozzám bújhatsz,ha a félsz. És még a szemöldökét is húzogatta hozzá, mire hozzá vágtam egy párnát, de beleegyeztem, ugyanis nem vagyok az a félős fajta.
Igazából tényleg ijesztő volt a film, de tartottam magam, inkább széttépek egy párnát, mint hogy beismerjem, hogy félek és kapcsoljuk ki, vagy még rosszabb. James-hez bújni, még a hideg is kiráz. Azonnal vennem kéne egy fürdőt és még a dokit is meg kéne látogatnom, nem e kaptam el valamit. Jó, kicsit túlzok, de csak egy kicsit. A film végén felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat, és a párnát is visszarázhassam eredeti formájára, ezt James meglátva, szemtelen mosoly csúszik arcára, de nem szólal meg, amiért igen hálás vagyok neki.
Nem tudtam mit csinálni, még előttünk volt az egész nap, amit én tanulással és lustálkodással terveztem, de ugye ezt keresztülhúzta a nagy pókerjátékos. Dél körül járt az idő, így jobb közös elfoglaltság híján megkérdeztem akar e ebédelni. Természetesen beleegyezett és átcsoszogtunk a konyhába. A hatalmas asztal két egymással szemben lévő széken helyet foglaltuk el, Dorota pedig elénk tette a gőzölgő spagettit. A tészta a nők ellensége, de mivel naponta több órát edzek, nyugodtan falatoztam az íncsiklandó ételből, s egyáltalán nem érzem kínosan magam, hogy a harmadik tányérral eszek, úgy hogy előtte vagy megettem két zacskó chips-et.
- Hallod, elég lesz – röhögi el magát James. Pár pillanatig emésztem amit mondott, de mielőtt megszólalhattam volna:
- Aut, nyugodj meg. csak vicceltem.
- Marha vicces vagy Mcvey, mondtam már?
- Nem általában azt mondod, milyen helyes vagyok – mondta, miközben beletúrt szökésbarna hajába, amit megspékelt egy minden fogát mutató sztármosollyal. Volt ideje kitanulni ezt a vigyort, amióta elindult a turné. Elfintorodva lenyeltem mondanom és inkább az ételre tereltem a figyelmem, de alig bírtam magamban tartani, már megint.
- Nem hiányzik a sulis élet? – bukik ki belőlem még egy személyes kérdés.
- Aut, nem azért vagyok itt, hogy lelkizzünk és csajos délutánt tartsunk, majd pletyizzünk és Chaning Tatum filmeket nézzünk – olt be egyből. Ez után már tényleg csak az ebéddel foglalkozom, aminek már nem érzem az ízét inkább csak lecsúszik a torkomon.
Az idő mintha csak megállt volna, persze miért is telne. Ha azt akarjuk, hogy szaladjanak az órák, akkor szinte alig megy egy másodpercet is a mutató. Tipikus kínos csend telepedett ránk, amit én mindennél jobban meg akartam törni, mert zavar és idegesít, de nem tudom mivel. James láthatóan elmerült a gondolataiba és csak nézz maga elé, azt se tudom mikor pislogott utoljára. Remélem, azon töri a fejét mivel engeszteljen ki, ugyanis minimum kijár nekem egy wellness hétvége, ezek után  ha nem még többi is
- Én most felmegyek a szobámba tanulni, nézz filmet vagy a nappaliban találsz laptopot, nyugodtan használd vagy csinálj amit akarsz.
- Azt csinálok, amit akarok? - perverz vigyor és szemöldök húzogatás. Oh, hogy sosem unja meg. 
A szobámba menekülök előle, mert zavar a közelsége szerintem sose töltöttünk ennyi időt együtt, kezdett sok lenni. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, amikor a hátam megérezte a puha anyagot. Néhány pillanatig csak így szuszogok, meg is volt a mai pihim most pedig essünk neki a történelem tanulásnak. Sose szerettem annyira, inkább a reál tantárgyakban jeleskedem, de még a humán tárgyaimból is kihozom a legjobbat.  Ami nem más, mint a kitűnő.
Végig rágtam magam még egy adag irodalom anyagon, végül lazításként matek példákat oldottam meg. Igen így telik egy stréber hétvégéje. Csak szeretném bebiztosítani magam és a jövőmet. Már mindent elterveztem, és ehhez szeretném is magam tartani, így kénytelen vagyok egy-két hétvégémet arra áldozni, hogy megállás nélkül tanulok és gyakorlok.
- Aut, mindig is minta diák voltál, most már tudom miért – a hirtelen hangtól ugrottam egyet és még egy aprócska sikoly is elhagyta a számot. – Nocsak, nem tiszta valaki lelkiismerete? – nevet.
- Kettőnk közül neked nem szabadna annak lennie –  közben a tankönyveimet pakoltam el. 
- Ugyan mind ketten tudjuk, hogy úgy alszok mint a bunda a lelkiismeretem tiszta. 
- Akkor mik azok a karikák, James? Csak nem késői éjszakázások egy bárban, ahol lerészegedsz, mert nem tudod betölteni az űrt, amit Cecilia hagyott? Nem tudsz menekülni a gondolattól, hogy tönkretettél mindent, hogy az egyetlen egy ember, aki elfogadott az összes hibáddal, ami valljuk be nem kevés és nem is igazán kicsik elhagyott, mert te elcseszted. Belülről szétmar és felemészt az önvád, amit muszáj elűznöd, hogy másképp, mint lecsúszik egy két feles, aztán még egy és már nem is tudod, hol vagyok.
- Most azonnal fejed be! – sziszegi fogai között. – Kurvára nem tudod, miért hagyott el és kurvára semmi közöd hozzá és megkérnélek, hogy foglalkozz a saját unalmas életeddel. Nem tudod ki miatt vannak álmatlan éjszakáim. De ha már így belejöttünk, a te életed se tökéletes. Itt kuksolsz szombat este a könyveid mögé bújsz, mi elől rejtőzködsz Aut? Hmm? Mindketten tudjuk mitől félsz, miért tanulsz inkább napestig, mintsem kitedd a lábad és bulizni menj, mint egy fiatal. – Ez célba talált. A szemem megtelik könnyel, de felfele pislogtam, nem fogom megadni a baromnak, hogy sírni lásson. Különben is magamnak köszönhetem, ne húzogassam az oroszlán bajszát, vagy hogy szokták mondani. Nyelek egyet, majd elszámolok magamban tízig és nyugodt hangon megszólalok:
- Én elmegyek a fürdeni, te meg nyugodtan használd a földszinti fürdőt, tudod hol van. Törölközőt találsz a szekrénybe, majd  Doroty megágyazz neked a vendégszobába, majd én szólok neki.
- Aut.. – megrátza a fejét mondani akart valamit, de a csengő közbe szól. – Ez Brad lesz hozott nekem ruhát, akkor én most megyek – mutatott lefele, én pedig egy bólintással nyugtáztam. 

III. - Damn you


Damn you! 
Rohadj meg! 


Damm you
- Hanem? – igazítottam meg a ruhámat. Nem tudom mibe keveredett McVey, de nem kecsegtet semmi jóval. Nem akarom megint valami feketeüzlettel bemocskolni a kezem James miatt.
- El kell hinned, hogy én tényleg bíztam a lapjaimban! – hitegetett.
- James mit kell adnod nekik? Csak bökd ki, és ne húzd az idegeimet! – tényleg már kezdett bepöccenteni, minél előbb meg akartam oldani ezt a dolgot, hogy koncentrálni tudjak fontosabb dolgokra.
- Téged...- nagyon halkan mondta, és lefele is beszélt lehorgasztót feje miatt, de mégis minden szót tisztán hallottam. Nem tudom, az emberek ilyenkor mit csinálnak, sírnak, elmennek minden szó nélkül vagy ordítoznak. Én az utolsót választottam.
- Hogy mi csoda?! Mcvey, te komolyan felraktál egy kibaszott pókeren, mit egy normális zsetont? Komolyan?! Gondolsz, te egyáltalán a másikra, vagy csak egyedül saját magadra – böktem meg a mellkasát. Hátrált, mert nem akarta, hogy fizikailag is bántalmazzam, pedig mennyire megütném. – Nagyon jól fog mutatni a bizonyítványomban, eltűnt míg James Mcvey adósságát teljesítette a maffiánál, szex rabszolgaként. Vagy mit hittél? – kiáltottam magamból ki kellve. Szerencsére a zene miatt senki se hallotta rendesen szavaimat. Nem vártam, meg míg magyarázkodni kezd, kabátomért mentem Aputól se köszöntem el, majd észreveszi, hogy eltűntem. Kissé szeles időben sétáltam haza, mégis hallottam az utánam loholó srác lépteit.
- Autumn, várj már meg! – karomnál fogva visszatrántott és maga felé fordított.
- Nem érdekel James, nem fogok odamenni. Egyáltalán kinek adtál oda?
- Carter-nek. Nyugodj meg, meg fogom oldani ezt az egészet.
- Mi van, te odaadtál kibaszott Carter-nek, aki szadizmusáról híres?  Te belekalkuláltad egy kicsit is, hogy lehet vesztes, James? Hmm? Válaszoljál, az Isten szerelmére is – löktem meg. Ideges voltam kicsattantattam a dühtől, ez a srác valahogy mindig eléri, hogy kiforduljak önmagamból. Hol van, azaz aranyos, kedves lány, aki azon fáradozik, hogy felvegyék az ő hőn szeretett iskolájába. Ja, igen épp obszcén szavakkal illteti a vele szembe álló szőkésbarna hajú fiút. Mondjuk meg van rá az okom, de akkor is. Moderálnom kellett magamat, mégis csak utcán voltunk. Nincs mit tennem, mély levegőt vettem és ezt a folyamatot megismételtem többször is. – Elmondom, hogy lesz. Elmegyünk most hozzám, szépen felhívod Carter-t és mondod, hogy nem lehetne valahogy lecserélni engem, mivel én nem akarok vele lenni egy szobában egy percig, nem hogy egy teljes hétig! 
- Aztán leülünk sütizni és teázni, így gondoltad, Aut? Tudod jól, hogy itt másról van szó. Carter téged. Más megoldás nincs,mint felhívunk embereket, akik minden lépésedet figyelni fogják, én pedig közben próbálom megkenni őt és reménykedünk a legjobban. De az ötlet tetszik, hogy elmegyünk hozzád – kaján mosolyra húzta a száját, és csípőmet is átölelte – Tudod, nagyon sok mindent tudnánk ott csinálni kettesben! – búgta a fülembe. Nekem akaratom ellenére is fintorognom kellett a gondolattól, hogy lefekszem James McVey-al.
- A legvadabb álmaidban sem tenném meg! – közöltem vele szárazon, majd tovább indultam. Kicsinyke lábaimmal, plusz magas sarkú cipőben nem léptem olyan nagyokat, így nem volt nehéz kapcsolnia és utolérve felvennie a ritmusom. Egymás mellett gyalogoltunk, nem szóltunk egymáshoz, szerintem a „Rohadj meg!"-en kívül nem igazán tudtam volna mit mondani, míg az ő némaságáról nem igazán tudok mit mondani.
A kovácsoltvas kapu előtt babráltam a kulcsommal, csak nem sikerült beletalálnom a lyukba, mire James a kezemre fektette az övét és együtt sikerült kinyitni. Legszívesebben azonnal elkaptam volna a kézfejem, hogy ne érjen hozzám, ki tudja hány női testhez ért hozzá csak a mai nap, és nem mosott kezet. Jó, ez így elég durva, de az igazság néha olyan, amit soha nem gondolt volna az ember. 
Megkérdezném, hogy kér e valamit, mert azért udvariatlan nem vagyok. De nem, nem érdekel, felőlem szomjan halhat, legalább kevesebb gondom lenne.
- Kérsz valamit enni, innit? – kérdeztem meg mégis csak. Az illem ezt diktálja, bármennyire is utált személyről van szó.
- Nem kérek semmit – mondta. Nem tudom, hogy akkor ő most itt lesz egész nap és végig követi minden lépésem, vagy csak hazakísért, aztán hívja a testőröket, akik figyelni fognak, amíg ő Carter-rel beszél. A szobámba megyek, mire ő követett, de megállt  a folyosón.
- Telefonálok – Bólintok egyet, majd becsukom magam mögött az ajtót és a fürdőszobámba megyek, amit magamra zárok.  Felveszek egy fekete melegítőnadrágot és egy szürke rövid ujjú pólót, a hajamat pedig összefogom egy hajgumival. Amire visszamegyek, James az ágyamon feküdt, és a telefonját nyomkodta. Hú, de elkényelmesedett valaki.
- Ma még nem tud jönni Ashton, szóval, ha nem gond itt maradok éjszakára.
Most erre mit mondjak? Igen, eléggé idegesítene, ha itt aludnál, viszont félek, mert tudom milyen Carter. Két tűz közé kerültem, inkább választottam Jamest és a biztonságot, mint sem az ellentét.
- És mit csináljunk, megnézzünk egy filmet? – próbáltam oldani a bennem lévő feszültséget, hogy nem vele kell beszélgetnem, hanem kikapcsolhatom az agyamat egy hülye vígjátékkal. Már nem is James-re haragszok, hanem Carter-re, akit nem lesz könnyű menet meggyőzni. Persze James is ludas, de ő annyira bízott magában. Tőle már megszoktam, hogy bajba keveredek miatta, így már rég nem haragszom, csak csalódok. Újra és újra benne.
- Ja, az jó lenne – a nappaliba mentünk, amíg ő filmet keres, addig én a konyhában keresek valami édességet. Egy üveg kólát, két poharat és pár zacskó chips-szel a kezembe térek vissza.  – Várj, segítek – kivette a dolgokat a kezemből, szépen az asztalra sorakoztatja. Furcsa ez az új James, kedves, udvarias, kissé távolságtartó, mégis ott vannak a perverz mosolyai, ahogy „véletlen” hozzám ér. Tudom, hogy azért kontrolálja magát, hogy ne haragudjak rá. Doroty, amíg én a konyhában voltam hozott nekünk ki plédet és az én kedvenc párnámat. Amit azonnal a kanapé karfájának döntöttem, és becsavartam magam a kék pamut anyagba. Töltöttem magamnak és a másiknak is kólát, majd az egyik zacskót kinyitottam és magamhoz vettem, hogy még véletlen se érjen a kezem James-hez. Hálát adtam, hogy ilyen nagy a kanapénk és mind ketten a szélén szeretünk ülni, így akkora távolság volt köztünk, hogy még egy ember kényelmesen elfért volna.
Nem is a filmre figyeltem csak magam elé bámultam és néha-néha nassolni valót dobtam a számba. Nem kattogott az agyam se James-en, se Carter-en, színtisztán üres volt. Nem izgultam halálra magam a hétfőn rám váró hatalmas történelem dolgozatra se.
A történet a végén a két főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják egymást, mire James elfintorodik. Nem tudom miért, nem is gondoltam át, egyszerűen csak kiszökik a számon a kérdés.
- Mi történt veled és Cecilia-val?
- Ez már antik sztori, mint a piramisok, szivi – válaszolja megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a régi macsó James! 
_________________________________________
Kedves olvasók! 
Tudom kicsit megdöbbentetek Aut viselkedésén, hogy mennyire könnyen lenyelte a békát, de ebből is látszik, mennyire nem tud rá haragudni. Már így is túl sok mindent mondtam. Remélem tetszett a rész, ne felejtsetek el feliratkozni és kommentelni! 
xx, 
Raine Loire

II. - What did you do now?

Kedves Olvasók!
Szeeretnék elnézést kérni a rengetek késésért, és hogy nem jelentkeztem több, mint fél éve. Meg van az okom, hogy ebbe a történetbe miért nem írtam, de mostantól újra rendszeresen fognak érkezni a részek! Ha tetszik, kommentelj és iratkozz fel! 

xx, 
Raine Loire

What did you do now?  
Már megint mit csináltál? 

Hétvége. Mindenkinek ugyanaz jut eszébe: délig aludni, ágyban reggelizni vagy épp a másnaposságtól fetrengeni. Én is ezt terveztem kivéve a macskajajt. Mégis apa áthúzta a számításomat. Hajnalok hajnalán – ami igazából nyolc óra – beszökdécselt a szobámba és szétrántotta a függönyömet, amivel az egész szobában világosság gyulladt. A hirtelen fénytől visszazártam a szememet és magamra húztam a takarómat, hogy visszaaludjak. De ő ezt se hagyta, egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a paplant.
- Apa, azonnal add vissza! Nem viccelek – hangom álmoskás volt , mégis próbáltam komoly hangot megütni.
- Nem, öltözködjél. Késésben vagyunk – mondta.
- Honnan? – kérdeztem rá, ülésbe tornáztam magam és kinyújtózkodtam. Erre már nem volt képes válaszolni csak tovább ment a házban és mindenhol széthúzta a függönyt, ha jól hallottam.  Más lehetőség híján, felöltöztem,  egybe ruhára esett a választásom, aminek a mellrésze apró virágokkal díszített, míg a szoknya része egyszerű fekete színű. Fürdőszobában ügyeskedtem, hogy fogmosás közben ne kenjem össze a ruhámat, majd ugyanígy imádkoztam sminkelésnél is. Végezetül egy gyöngysor akasztottam a nyakamba és befújtam magam kedvenc parfümömmel. Harisnyában csúszkáltam a padlón, ahogy leértem a földszintre és magamra vettem a magas sarkúmat és kabátomat. Táskámat magamhoz vettem és apára vártam. 
- Ki miatt késünk is el? – kiabáltam. Közben eszembe jutott, hogy a McVey villásreggelis partijára vagyunk hivatalosak, ezért mondta James, hogy holnap, azaz ma találkozunk. Semmi kedvem ma bájcsevegni, sem érdeklődve hallgatni az unalmas történetüket, amik tökre nem érdekelnek. Mégis muszáj elkísérnem aput és ott kell lennem, mert ha nem Kim egyesével tépkedné ki az összes haját, aztán az enyémet is. Megjegyzésem után pár perc múlva megjelent édesapám teljes páncélzatban, mosolyogva fordultam felé és igazítottam meg a ruháját.
- Jól áll a pingvin jelmez – nevettem és kiindultunk a garázsba a kocsihoz. Az autóút alig telik bele 10 perbe főleg, hogy apu úgy hajtot, mintha üldöznének a rendőrök. Nem tudom, hogy azért sietett ennyire, mert nem akart sokat késni vagy, mert élvezi ezt a kocsit gyorsan vezetni. Férfilogika, sose fogom megérteni. Azt mondják a nőket nehéz, hát akkor értsen meg valaki egy férfit, az előtt megemelem a kalapom. Apuba karolva léptem be az épületbe, ahol azonnal a kabátomat kérték. Egy másik ember egy pezsgős poharakat tartalmazó tálcát nyújtott felém, amit elfogadtam.  Apum azonnal eltűnt a többi öltönyös figura közt, én pedig barátnőm után kutakodtam. Nem nehéz kiszúrni a szőke ciklont, aki egy göndör srác mellett ül, és nagyon keresnek valamit egymás szájában. Fejemben egy teljesen jó útvonalat találtam ki, hogyan tudnám megközelíteni az asztalt, ahol epret vehetek és, onnét eltudom érni a számunkra kijelölt asztalt.
Valahogy ma semmi se jön össze, – és ezt kimertem jelenteni reggel tíz órakor – mivel James megfogta a könyökömet és maga felé fordított. 
- Beszélnünk kell.
Ez nem igazán hangzik jól, szemöldökömet ráncoltam, amit a későbbiek folyamán biztos meg fogok bánni a ráncok miatt. Tekintetemmel üzentem hogy mondja, amit akar, mert kezdek éhes lenni és le szeretnék ülni egy székre. Beszélgetni a szerelmespárral, a hátam közepére sem kívánok még egy problémát, amit ő maga okozott és nekem kell kihúzni a csávából, ahogy általában. Persze ezt mind nem lehet elmondani egy nézéssel, de reméltem legalább a fele lejött neki is.
- Egy nyugodtabb helyen – azóta se engedte el a karomat és most is annál fogva vezetett. Nem is vezet, hanem vonszol maga után, igen ez a jó szó arra, amit művel. Én el akarom húzni a kezem, mivel tudom követni, nem kell, hogy összetapicskoljon, még se tudom a szorítása miatt A lépcsősor mellett állunk meg, ami felvezet az emeletre, elég messze a bulitól, hogy jól halljuk egymást.
Muszáj volt leülnöm az egyik lépcsőfokra, mert, ahogy ismerem ez hosszú eszmecserének minősül. Mint egy villámcsapás úgy hasított belém a felismerés, ezért vitt haza tegnap, mert rohadtul akar tőlem kérni egy szívességet! Oh, úgy tudtam, hogy James Mcvey sose viselkedne segítőkészen egy pillanatra se. Francba, francba és a francba is Mcvey! Lábaimat kinyújtottam, és lábam segítségével megszabadítottam a a magassarkú kínzásától talpam.
- Örülök, hogy így kényelembe helyezkedtél – gúnyos hangjától a hideg is kirázot. Mcvey, ha kérni akarsz valamit, nem a legjobb kezdés, ezt igazán megtanulhatnád.
- Csak mondjad…
Istenem, miért nem tudja kinyögni, hogy mit csinált, azért annyira eget rengetően nem lehet hülyeség.
- Tudod, azért vagyunk itthon a srácokkal, hogy kicsit pihenjünk. – Ja, igen bemutattad csütörtökön, hogy hogyan szoktál pihenni. – És gondoltam elmegyek kártyázni..
- Szóval vesztettél és van egy csomó adósságod, amit már nem mersz felvállalni apuci előtt? – logikáztam ki a végét.
- Nem egészen. Dupla vagy semmit játszottunk, el kell hinned Aut, nagyon jó lapjaim voltak, nem értem hogy tudtam veszteni, esküszöm nagyon sajnálom.
- James, mennyit kell fizetned? – felálltam a lépcsőről és közelebb mentem a lehorgasztott fejű sráchoz. Nem igazán láttam még James-en ilyen érzelmeket, mint például sajnálat, megbánás. Nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem pénzt kell fizetnem.