IV. - Loud truth

Loud truth

Hangos igazság

Oh Cecilia

A történet a végén a két főszereplő, akik utálták egymást most megcsókolják egymást, mire James elfintorodott. Nem tudom miért, nem is gondoltam át, egyszerűen csak kiszökik a számon a kérdés.

- Mi történt veled és Cecilia-val?

- Ez már antik sztori, mint a piramisok, szivi – válaszolta megvillantva fehér fogsorát. S igen, visszatért a régi macsó James! 

- Most komolyan, McVey. – Cecilia volt James első és egyben – szerintem – utolsó barátnője. A lánynak gyönyörű, hosszú szőke haja és kék szeme volt, emellett olyan mosolya, amitől minden embernek mosolyognia kell. Ragyogó kisugárzása volt, nem is értem, hogy szerethetett bele egy olyan emberbe, mint James. Alattomos, sunyi, nem tiszteli a monogámia szabályait, sőt semmilyen szabályt. Talán azért, mert híres a srác, ez az egyetlen oka, hogy mellette maradt elég sok ideig.

- Nem tudom, Aut. Egyszerűen fogta magát, összepakolt és elment – sóhajtotta, majd megfogta az üres zacskókat és a konyhába ment, hogy kidobja. Amikor visszafele jött, megállt mellettem -megérreztem férfias illatát - és megkérdezte: Mit nézzünk most? Horrort? Nyugi, hozzám bújhatsz,ha a félsz. És még a szemöldökét is húzogatta hozzá, mire hozzá vágtam egy párnát, de beleegyeztem, ugyanis nem vagyok az a félős fajta.

Igazából tényleg ijesztő volt a film, de tartottam magam, inkább széttépek egy párnát, mint hogy beismerjem, hogy félek és kapcsoljuk ki, vagy még rosszabb. James-hez bújni, még a hideg is kiráz. Azonnal vennem kéne egy fürdőt és még a dokit is meg kéne látogatnom, nem e kaptam el valamit. Jó, kicsit túlzok, de csak egy kicsit. A film végén felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat, és a párnát is visszarázhassam eredeti formájára, ezt James meglátva, szemtelen mosoly csúszik arcára, de nem szólal meg, amiért igen hálás vagyok neki.

Nem tudtam mit csinálni, még előttünk volt az egész nap, amit én tanulással és lustálkodással terveztem, de ugye ezt keresztülhúzta a nagy pókerjátékos. Dél körül járt az idő, így jobb közös elfoglaltság híján megkérdeztem akar e ebédelni. Természetesen beleegyezett és átcsoszogtunk a konyhába. A hatalmas asztal két egymással szemben lévő széken helyet foglaltuk el, Dorota pedig elénk tette a gőzölgő spagettit. A tészta a nők ellensége, de mivel naponta több órát edzek, nyugodtan falatoztam az íncsiklandó ételből, s egyáltalán nem érzem kínosan magam, hogy a harmadik tányérral eszek, úgy hogy előtte vagy megettem két zacskó chips-et.

- Hallod, elég lesz – röhögi el magát James. Pár pillanatig emésztem amit mondott, de mielőtt megszólalhattam volna:

- Aut, nyugodj meg. csak vicceltem.

- Marha vicces vagy Mcvey, mondtam már?

- Nem általában azt mondod, milyen helyes vagyok – mondta, miközben beletúrt szökésbarna hajába, amit megspékelt egy minden fogát mutató sztármosollyal. Volt ideje kitanulni ezt a vigyort, amióta elindult a turné. Elfintorodva lenyeltem mondanom és inkább az ételre tereltem a figyelmem, de alig bírtam magamban tartani, már megint.

- Nem hiányzik a sulis élet? – bukik ki belőlem még egy személyes kérdés.

- Aut, nem azért vagyok itt, hogy lelkizzünk és csajos délutánt tartsunk, majd pletyizzünk és Chaning Tatum filmeket nézzünk – olt be egyből. Ez után már tényleg csak az ebéddel foglalkozom, aminek már nem érzem az ízét inkább csak lecsúszik a torkomon.

Az idő mintha csak megállt volna, persze miért is telne. Ha azt akarjuk, hogy szaladjanak az órák, akkor szinte alig megy egy másodpercet is a mutató. Tipikus kínos csend telepedett ránk, amit én mindennél jobban meg akartam törni, mert zavar és idegesít, de nem tudom mivel. James láthatóan elmerült a gondolataiba és csak nézz maga elé, azt se tudom mikor pislogott utoljára. Remélem, azon töri a fejét mivel engeszteljen ki, ugyanis minimum kijár nekem egy wellness hétvége, ezek után  ha nem még többi is

- Én most felmegyek a szobámba tanulni, nézz filmet vagy a nappaliban találsz laptopot, nyugodtan használd vagy csinálj amit akarsz.
- Azt csinálok, amit akarok? - perverz vigyor és szemöldök húzogatás. Oh, hogy sosem unja meg. 

A szobámba menekülök előle, mert zavar a közelsége szerintem sose töltöttünk ennyi időt együtt, kezdett sok lenni. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, amikor a hátam megérezte a puha anyagot. Néhány pillanatig csak így szuszogok, meg is volt a mai pihim most pedig essünk neki a történelem tanulásnak. Sose szerettem annyira, inkább a reál tantárgyakban jeleskedem, de még a humán tárgyaimból is kihozom a legjobbat.  Ami nem más, mint a kitűnő.

Végig rágtam magam még egy adag irodalom anyagon, végül lazításként matek példákat oldottam meg. Igen így telik egy stréber hétvégéje. Csak szeretném bebiztosítani magam és a jövőmet. Már mindent elterveztem, és ehhez szeretném is magam tartani, így kénytelen vagyok egy-két hétvégémet arra áldozni, hogy megállás nélkül tanulok és gyakorlok.

- Aut, mindig is minta diák voltál, most már tudom miért – a hirtelen hangtól ugrottam egyet és még egy aprócska sikoly is elhagyta a számot. – Nocsak, nem tiszta valaki lelkiismerete? – nevet.

- Kettőnk közül neked nem szabadna annak lennie –  közben a tankönyveimet pakoltam el. 

- Ugyan mind ketten tudjuk, hogy úgy alszok mint a bunda a lelkiismeretem tiszta. 

- Akkor mik azok a karikák, James? Csak nem késői éjszakázások egy bárban, ahol lerészegedsz, mert nem tudod betölteni az űrt, amit Cecilia hagyott? Nem tudsz menekülni a gondolattól, hogy tönkretettél mindent, hogy az egyetlen egy ember, aki elfogadott az összes hibáddal, ami valljuk be nem kevés és nem is igazán kicsik elhagyott, mert te elcseszted. Belülről szétmar és felemészt az önvád, amit muszáj elűznöd, hogy másképp, mint lecsúszik egy két feles, aztán még egy és már nem is tudod, hol vagyok.

- Most azonnal fejed be! – sziszegi fogai között. – Kurvára nem tudod, miért hagyott el és kurvára semmi közöd hozzá és megkérnélek, hogy foglalkozz a saját unalmas életeddel. Nem tudod ki miatt vannak álmatlan éjszakáim. De ha már így belejöttünk, a te életed se tökéletes. Itt kuksolsz szombat este a könyveid mögé bújsz, mi elől rejtőzködsz Aut? Hmm? Mindketten tudjuk mitől félsz, miért tanulsz inkább napestig, mintsem kitedd a lábad és bulizni menj, mint egy fiatal. – Ez célba talált. A szemem megtelik könnyel, de felfele pislogtam, nem fogom megadni a baromnak, hogy sírni lásson. Különben is magamnak köszönhetem, ne húzogassam az oroszlán bajszát, vagy hogy szokták mondani. Nyelek egyet, majd elszámolok magamban tízig és nyugodt hangon megszólalok:

- Én elmegyek a fürdeni, te meg nyugodtan használd a földszinti fürdőt, tudod hol van. Törölközőt találsz a szekrénybe, majd  Doroty megágyazz neked a vendégszobába, majd én szólok neki.

- Aut.. – megrátza a fejét mondani akart valamit, de a csengő közbe szól. – Ez Brad lesz hozott nekem ruhát, akkor én most megyek – mutatott lefele, én pedig egy bólintással nyugtáztam.