XI. She needs me

She needs me

Szüksége van rám. 

In my blood

Több hete, hogy nem láttam Jamest. Nem járt suliba se, és minden eseményt, amire mindkettőnket meghívtak nem jött el. Egyszerűen kitörölte magát az életemből, ahogy kértem nem láttam. Brad se kért segítséget, ami vele kapcsolatos. A másik felemnek viszont nagyon hiányzott, ezért jól estek az információ morzsák, amiket Kimtől kaptam. Brad szerint elutazott a családi magánbirtokra és hatalmas partikat ad. Legalább jó tudni, hogy semmit se változott.

A még jobb hír, hogy Carterről se hallottam semmit, szóval sikerült Jamesnek valami mással megvesztegetni, ami miatt lemondott rólam, vagy egyszerűen vár. Ki várja az az időt, amikor neki a legnagyobb szüksége lesz rám, és akkor fogja behajtani a tartozását.

A mai nap se különbözött az elmúlt többitől, reggel Kimmel jöttem suliba. Megálltunk a kávézónál és megvásároltuk a reggeli koffein adagunkat. Az órák csiga lassan teltek, közeledett a félévi zárás, így mindenki nagy hajrában égett. Minden tanár beadandót kért, vagy előadást, vagy dolgozatot íratott, a lényeg a jegyszerzésben volt. Louis került engem a suliban, amit nem is bántam, mert tudnám megmagyarázni James miért koptatta le, vagyis de azt még se mondhatom, hogy ő akart helyetted megdugni. Az túl őszinte és nyers válasz lenne.  Úgy volt, hogy ma moziba megyünk a barátnőmmel és vásárolgatunk egy kicsit, meg ebédelünk, de soha nem érkeztem meg a megbeszélt időpontra, a helyszínre.

Utolsó óra után a többi diák közt manővereztem, hogy mi előbb elhagyhassam az épületet. Megéreztem, valami hideget és keményet a hátamnak nyomódni. A sikítás belém fagyott, amikor meghallottam a hangot a fülemnél.

- Nem kiáltasz segítségért, együtt elsétálunk az autóhoz – adta ki az utasítást. – Megértetted? – nyomta erősebben a pisztolyt a gerincemhez. – Nem hallom? – tépte meg a hajam, ami rohadtul fájt. Égtek a hajtőveim, és a könnyek szúrták a szemem, a szám kiszáradt, de valahogy kipréseltem magamból egy igent. Követtem, amit mondott, nem akartam még nagyobb bajba keveredni, mint amiben voltam. Az autóba egyenese belöktek és bezárták az ajtót, de előtte elvették a telefonom és a kezeimet megkötözték.

Az adrenalin átjárta a testemet, de most nem a jó értelemben. Féltem, egész testemben reszkettem, nem akartam tudni, hogy mi vár rám. Az autó alatt néma csend volt, nem szólt a rádió se, és az elől ülő két férfi se társalgott. Egy örökké valóság után, hatalmas fékezett a járgány. Amikor kiszálltunk már sötét volt és fogalmam se volt, hogy hol vagyunk. Találgatni tudtam, de valami farmféleségen lehettünk, ahogy a hatalmas házba belépve a hosszú folyosó végén jobb oldalsó ajtót kinyitotta Carter és egyenesen belelökött, majd rám vágta az ajtót.

Egyedül voltam a sötétben, féltem és ekkor volt az a pillanat, hogy engedtem, hogy a könnyeim útat nyerjenek maguknak. Sírtam akár egy kislány, aki nem kapta meg a kedvenc játékát. Anyukámért kiáltottam, azt akartam, hogy otthon lehessem és ő átöleljen. Simogassa a hátam és megnyugtató szavakat suttogjon a fülembe. Nem vallattom be apának soha se, de nagyon hiányzott. Egyszerűen tökéletes nő volt, magabiztos, rettentően erős és szervezett. Soha nem késett el sehonnan, mindig tökéletesen az alkalomhoz illően volt felöltözve, soha se volt hivalkodó. Mégis vonzotta az emberek tekintetét, a kisugárzása mindenkit megfogott. Két percet töltött valaki anyu társaságában és máris elengedte magát, megtalálta mindenkivel a közös hangot. Soha nem mondtam el senkinek az igazi okát, hogy miért ment el, túlságosan fájt bevallani, hogy egy másik férfi miatt hagyta ott apát, mert apa nem tudta megadni neki az az egy dolgot, amire ő annyira vágyott, egy kisbabát. Tudom, hogy sokáig próbálkoztak, és ezen veszekedtek éjszakánként. Anya apát hibáztatta, hogy meddő. Apa meg végkimerülésében mondta, hogy ha menni akar, akkor menjen, mert ő nem tud nemzeni neki egy gyermeket, pedig tudom, hogy apa is ugyanúgy szeretett volna egy fiút, aki tovább viszi a vállalkozást. Szerette volna, ha valaki tovább viszi a Rosenberg nevet. Sokat sírtam éjszakánként, hogy én már nem vagyok nekik jó, és magamat marcangoltam. Ekkor döntöttem úgy, hogy tanulok és megmutatom, hogy igenis méltó vagyok a névre, amit apámtól kaptam. Igenis alkalmas vagyok egy vállalat elvezetésére, igenis vagyok olyan jó, mit egy fiú. Ez volt az a dolog, ami erről menekültem, hogy soha nem leszek jó a szüleimnek. 
Most mégis anyukámat akarom, hogy itt legyen, amikor ő szúrta a legnagyobbat a szívembe, azzal, hogy elhagyott.
Próbálttam kizárni az ehhez kapcsolodó emléket, de útat törtek az agyamba. 
Péntek este volt a szüleim kiabálásától rengett a hatalmas házunk, amit régen a szeretett tőltött meg. Most már csak a tehetetlenség, a mélységes fájdalom árad belőle. Muszáj volt szabadulnom a fojtogató érzéstől, a gomboctól a torkomba. Muszáj volt kikapcsolnom az agyamat. Elmentem buliba Kimmel, egy akkor nagyon felkapott szórakozóhelyre a városon kivűl. A szüleim észre se vették, amikor távoztam. A helyet megtöltötték a velünk egykorúak, de voltak jóval idősebbek is - ők voltak többségben. Egymás után csúsztak le az alkoholos, színes italok a torkomon. A zene dübörgött az ereimbe, és rohadt jól éreztem magam. Arcomon bárgyú vigyor volt ült, amikor egy jóval idősebb srác lépett oda hozzám. Az elején semmi gond nem volt, táncoltunk és élveztük , ahogy a testünk egymás simul. Annyira elvesztem benne, hogy simán hagytam, hogy kivezessen és a sikártorba vezessen. Csókoloztunk, egymás nyakát csókolgattuk, harapdáltuk. Fantasztikus ézés volt! Itt fordult utána minden rosszra. Benyúlt a bugyimba és megsimogatott. Az egész testem megdermedt, próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta. Kiáltoztam, de a hangos zene ami bentről jött elnyomott mindent. Tehetetlen voltam. A könnyeim patakokban fojtak, miközben ő egyre erőszakosabb lett. Ha akkor nem vágodik ki mellettünk az ajtó és nem lép ki rajta egy srác, aki megmentett nem tudom mi történt volna. Innentől pedig felgyorsultak az események, a srác aki megmentett behúzott egyet az engem tapizó pedig földre esett. A megmentőm felsegített a földről, taxiba ültünk és haza vitt. Többször is megköszöntem és kértem, hadd háláljam meg, de nem engedte.
A mai napig nem tudom, hogy James honnan tudja ezt az esetet. 

A könnyeim elfogytak és már csak a sírás rázta egész testemet csendben, miközben a hideg kőpadlón ültem, térdeimet felhúztam és átkulcsoltam a karommal és hintázni kezdtem. A szag szúrta az orromat, ezért a pólóba temettem, így nyomott el az álom.

Másnap csak arra ébredtem, hogy egy széken ülők megkötözve és a vakú bántja a szemem.

James

Az az este óta kerültem Autot és baromira hiányzott, de ő kért rá és én nem tehettem mást, mint eljöttem ide a családi birtokra. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet különben minden gondolatom ő lett volna. Kellett a hangos zene, a pia és a csajok, hogy eltereljem a figyelem. Minden egyes alkalommal, amikor a csajjal az ágyik jutottunk a testét, a fehérneműjét, a csókját Autéhoz. Sajnos az alattam lévő lány soha nem tudta felül múlni azt a mosolyt, azt a vad csókot. Semelyiknek nem volt olyan jó illata, mint a lány vattacukor illatának. Gyönyörűen formás lábait mindig eszembe jutottak éjszakánként, mintha egy szobrász faragta volna ki őket. A telefonom csipogása rántott vissza a való világba.

Az üzenet Cartertől jött, ami nem állt másból: Tartozás kiegyenlítve és egy kép volt hozzá csatolva, amin Aut volt egy székhez kötözve. A haja egy nagy kóc volt, a szemei fel voltak dagadva a sírástól. A kezemben lévő mobiltelefon majdnem összeroppant az erőtől, amivel szorítottam. A mérhetetlen düh átjárta az ereimet és csak az gondoltam, hogy a saját kezemmel fogom megölni Cartert, ha bármi baja esik a lánynak.

Fel-alá járkáltam az udvaron, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, aki hamarosan ki törni készült. Körülöttem nyüzsgött a személyzet a tegnapi buli maradványait takarították el. Nem tudtam mit tehetnék, ezért felhívtam az egyetlen személyt, akire számíthattam.

A srác pár csengés után fel is vette. Elregéltem neki az egészet, a póker játszmát a tétet, és hogy most Atumn Carternél van.

- Gyere vissza Greenforestba és együtt kiötlünk valamit – ezzel le rakta. Gondoltam összehívja az egész bandát, szóval kocsiba pattantam és meg se álltam, amig nem érkeztem Brad házához.

- Akkora egy fasz vagy James McVey – Kim tenyere hatalmasat csattant arcomon, amit meg is értettem. – Ha bármi baja lesz, kiheréllek és megöllek és a golyóidat a seggedbe nyomom fel – fenyegetőzött a szőke ciklon, a pasija alig bírta vissza fogni.

- Kicsim, most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Autumn-ot. Utána majd leszámolunk Jamessel. Van valami tipped, hogy hol lehet? – nemlegesen megráztam a fejemet. Amikor Tristan felkiáltott.

- A régi farmon vannak a város szélén, az idióták elfelejtették kikapcsolni a telefont, én meg lekövettem.

- Egy hős vagy haver! – veregetem meg a vállát és kocsiba pattantam, nem is vártam meg a többieket egyenesen a farmhoz hajtottam. Ez az én ügyem volt, nekem kellett elintéznem, de a visszapillantó tükörből láttam, hogy a többiek is jönnek utánam. Kicsit messzebb parkoltunk le, hogy ne vegyenek észre minket. A tervünk nem volt nagy szám, de hatásos lehet. A meglepetés erejével rájuk törünk, amíg mi lefoglaljuk, az embereket Kim megkeresi Aut-ot.

A háznak az ajtaját egyszerűen berúgtam és elkezdtem csépelni az embereket, akik felém jöttek. Nem törődtem azzal, hogy mennyivel nagyobb, mennyivel sportosabb az ellenfél nálam, csak ütöttem. Hajtott a vágy, az adrenalin, hogy megmetsem a lányt.

- James itt van – kiáltotta Kim, én pedig a hang irányában szaladtam. A szőke lány a csomóval szenvedett, amit én eltéptem és karomba kaptam a lányt, szaladtam vele a kocsiig. Tudtam, hogy Carter nem fog megállítani, hiszen így is közel áll a börtönhöz, ha most mi köpünk a zsaruknak az emberrablás komoly vád. A lány remegett a kezembe, szorosan kapaszkodott belém.

- Ne aggódj Aut vigyázni fogok rád – csókoltam meg a homlokát és bekötöttem az övvel. Muszáj volt egy kis időt vele töltenem, ezért magamhoz vittem a birtokra, amire most már csak magunk leszünk.

- Hol vagyunk James? – kérdezte nagyon halkan, a karomba csimpaszkodva. A derekét átöleltem és úgy tereltem be a házba.

- Nálam. Itt biztonságos, ezt a helyet Carter nem ismeri – nyugtattam meg. Nagyon hallasan haladtunk, így inkább felkaptam a kezembe és úgy vittem fel a fürdőszobába. – Hadd mosdassalak meg, kérlek – válaszként bólintott. Finoman kigomboltam az ingjét, majd a farmerja gombát. Letoltam róla a nadrágot és végig simítottam tökéletes lábán. Teste minden egyes pontjára egy csókot nyomtam, ami belőle egy sóhajt váltott ki. Nem akartam tőle semmit, csak tudatni vele, hogy most is gyönyörű. Miközben megszabadítottam minden ruhadarabtól a kád meg telt meleg vízzel és habbal. Segítettem neki beülni a kádba, majd egy vizes szivaccsal ledörzsöltem róla az összes piszkot. A lány nem szólt semmit, annyira sokkos állapotban volt.

- Kérlek, gyere be hozzám – nem tudtam ellenállni neki. Idióta lettem volna nemet mondani neki, tudtam, hogy most csak a testi kontaktusra van szükséges, hogy egy meleg bőr érjen bőréhez a hideg kőpadló helyett. Nem teketóriáztam sokat a ruháimmal és máris bent voltam mellette. Hátát az én mellkasomhoz döntötte, és csukott szemmel pihent, miközben kezét simogattam. A víz lassacskán kihűlt, de mi nem mozdultunk még egy ideig, amikor már láttam, hogy Aut szája megremeg, kivettem és meleg törölközőbe csavartam. Ráadtam az egyik pólómat, amíg én öltöztem bebújt a takaró alá, szemével követte minden mozdulatomat, ahogy kihúzom a fiókót, ahogy felveszem az alsógatyámat.

- Itt maradjak?

- Kérlek – hangja nagyon halk volt, alig hallottam meg, de elhelyezkedtem mellette. Karomat átvettem derekán, és közelebb húztam magamhoz, fejemet nyaka hajlatába fúrtam és hallgattam, ahogy szuszogása egyenletessé nem válik.