XIII. - Party

Party

Buli

Don't stop the music

Még egy rész, ami úgy kezdődik, hogy megfogadtam elkerülöm James McVey-t örökre. Most tényleg be akarom tartani, annyiszor törte össze a szívemet, nem hagyhatom, hogy egy srác ennyire elvegye az eszemet.

A barátnőmet sírva hívtam fel, aki nem kérdezett semmit, csak jött, ahogy az egy barátnőtől el várja az ember. Hozott nekem rengeteg jégkrémet és csokoládét, a sütit pedig intravénásan kapom mondta. Muszáj volt elmesélnem neki az egészet, ami onnan kezdődött, hogy James megfürdetett engem, ha akkor nem ragaszkodom úgy hozzá, nem kötődnek ennyire hozzá, és most nem fájna baromira a szívem.

- A számító picsa! – csapott az ágyamra Kim, és kifejtette, hogy milyen módszerekkel végezné ki a lányt.

- Nem csak ő a hibás. James egy utolsó szemét disznó volt, elhitette velem, hogy számítok neki. Jaj aggódom érted, jaj nem akarom, hogy valami bajod essen, jaj ne haragudj rám, jaj nem teszek többet ilyet csak bocsáss meg, jaj kedves szavakat mondok azt átbaszlak a palánkon – adtam ki magamból a haragom. – Többet nem akarom látni! – kiabáltam. Nem tudom kit akartam jobban meggyőzni saját magamat, vagy a mellettem ülő lányt.

- Neked most egy jó kiadós bulizás kell! Nem-nem, nincs apelláta. Felveszed azt a vadítóan dögös, falatnyi fekete csodát, ami csak éppen takarja a melledet. Egy- kettő – és már neki is indult, hogy megkeresse az előbb említett ruhadarabot. Ellenkezni akartam, mondani, hogy inkább itthon tele eszem magam és tanulok egy kicsit, ami eltereli a figyelmemet, de nem tettem. Túlságosan csalódott és összetört voltam ahhoz, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Azt akartam, hogy fájjon neki, hogy lásson mással és ugyanúgy törjön össze a szíve – ami ezek után nem hiszem, hogy létezik. Mit is mondanak, édes a bosszú és még nem is hizlal? Pontosan ezt akartam, ezért követtem minden utasítását barátnőmnek. Hagytam, hogy barbibabaként használjon. A hajamat, sminkemet készítette el, ő öltöztetett fel és nemes egyszerűséggel belökött a taxiba, amit hívtunk.

Soha nem voltam még bulizni Greenforest bulinegyedében, ezért minden újdonságként hatott rám. Megdöbbentett a sok ember – sose hittem volna, hogy egyáltalán laknak ennyien ebben a városban -, akik jó barátként üdvözölték az embereket. Senki nem volt szomjas, akik az utcákat járták, mindegyikük kezében volt valamilyen alkoholos ital. A különböző szórakozó helyekről mindenféle színes fény töltötte be az utcát. A kocsmák és egyéb buli helyekről kiszivárgó zenék kavalkádja csapta meg a fülemet, és indította meg csípőmet a mozgásban.

- Ugye, hogy nem is rossz? – lökött meg barátnőm nevetve. A következő bár előtt karon ragadott és berántott. A pulthoz nyomakodtunk és kért nekünk italt. Elém tolta a martinit, miközben felcsusszantam a bárszékre. Az italomat hamar lehúztam és kértem még egyet, amire megkaptam a barátnőm már sehol se volt. Nyújtottam a nyakamt hátha meglátom a szőke hajzugatagát. Egy idő után meg is akadt a szememen rajta, miközben vadul táncolt a DJ-pult előtt. A másodikat, harmadik ital követte, utána még egy és még egy. A pultos látta rajtam, hogy nem igazán szoktam hozzá ehhez a mennyiséghez, már csak kólát tölt elém a gin helyett.

- Hozok még valamit – mondta és már el is tűnt az ajtón, de előtte még szólt a társának, hogy kicsit tartsa a frontot nélküle. Hamar visszajött egy kis tál sós mogyoróval. – Tessék, ez felszívja azt a töménytelen mennyiséget, amit ma bevedeltél –rakta elém.

- Kösz – mondtam és már neki is álltam falni a sós nassolni valót. Nem érdekelt, hogy kipattogok tőle, valamiért baromira jól esett. – Nagyon rendes srác vagy te – böktem felé a kis pálcával, amit még az italomhoz kaptam. Hangosan felvetett kijelentésemet. Szexi, öblös, mély nevetése volt, ami mást is arra késztetett, ezért is kuncogtam fel vele.

- Hogy hívnak szépség? – kérdezte, miközben a bárpultot törölgette le. A fehér inge alatt kirajzolódtak tökéletes izmai, átlátszott egy tetoválás, ami mellkasa felé folytatódott, és valamiféle késztetéstét éreztem, hogy letéphessem róla és megtudjam, mit ábrázol.

- Autumn – válaszoltam lelkesen. – És téged szépfiú?

- Ah, ez szívem ütött. Azt hiszem, minden vagyok csak nem egy selyemfiú – most fedeztem fel a szája sarkában lévő piercinget, ami csak még rossz fiúsabbá tette.

- Ott a pont, de még mindig nem tudom a neved – ekkor vetődött újra mellém barátnőm, aki annyira kitáncolta magát, hogy most már ideje lenne haza menni. Tiltakozni akartam, meg akartam ismerni a piszkos szőke hajú, magas, ragyogó zöld szemű srácot, aki kiszolgált.

- Hívok nektek egy taxit – ajánlotta fel. Én hevesen ráztam a fejem, amitől csak megszédültem. Próbáltam Kimnek elmagyarázni, hogy ilyen közel vagyok, hogy legalább a telefonszámát és a nevét megszerezzem, de a kezem és a nyelvem is összegabalyodott, így nem értett semmit.

- Öt perc és itt vagy.

- Köszi – mondta a barátnőm. Utolsó pillantásokat vetettem rá, amikor ajkairól egy szót tudtam leolvasni: Luke, de már is kint voltam az utcán. Barátnőmbe kapaszkodva támogatott a kocsihoz.

A Nap már kezdett feljönni, eltűntek az emberek az utcáról. Nem is tudtam, fel se fogtam, hogy ilyen sokáig voltunk bent.

Amikor már hálóruhában az ágyamban feküdtem eszembe jutott robosztus alkata, akiben el tudnék veszni aprócska termettemmel. Látszott rajta, hogy komolyabban foglalkozik izmaival. Rendszeresen edzhetett, odafigyeléssel. Barna kócos fürjei olyan selymesnek tűntek, az ember vágyat érez, hogy beletúrjon. A szeme rikító, ragyogó zöldje, akár a frissen vágott fű tavasszal. Az ember elmerülne benne, nézné óráig, festékkel próbálná kikeverni, de soha nem adná pontosan vissza. Volt benne egy apró fekete pötty, amit csak akkor vettem észre, amikor huzamosabb ideig néztem. Olyan érzés volt, mintha a tekintetével bele látna a lelkembe, meztelennek éreztem magam. Mintha az összes kis titkomra tudomást szerezne, tudná milyen nyomorultul érzem magam. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehetne, ha megcsókolna és enyhén borostás arca az én puha orcámhoz érne. Milyen érzés lehet ha ajkaimhoz ér piercingje?

Meg akartam őt ismerni.

Muszáj volt másnap este is elmennem, de sokkal visszafogottabb ruhában. Izgultam, hogy megismer e, hogy milyen érzés lesz látni őt újra, de minden idegességem elmúlt, amikor megláttam őt. és tekintetünk összefonódott. Figyelte, ahogy magabiztosan megközelítettem a pultot, és odaültem, ahova tegnap is.

- Szia szépség! – meg se kérdezte mit kérek a tegnapi gines italomat csúsztatta elém. Emlékezett rá mit ittam, ami furcsa melegséggel töltötte el fallal körülvett szívemet. – Pár óra és végzek, azt megvárod? – válaszol csak bólintottam és az italomat kortyolgattam. Sokkal jobban figyeltem a mennyiségre, mint tegnap. Tegnap felejteni akartam, ma emlékeket gyűjteni. Fejével intett, hogy hátul találkozzunk. Kint az utcán szorosan fogtam a kabátomat a hideg ellen védekezve. A hatalmas épületet megkerülve egy sikátorba jutottam, aminek az egyik falán egy barna fa ajtó volt, amin pár pillanat múlva kilépett a srác, az én lábam pedig megremegett. – Nem vagy éhes? – kérdezte és ujjait az enyémbe fűzte, amin meglepődtem. Nem igazán jártam senkivel se az utcán kézen fogva, most még is jó érzés volt keze melege az enyémen. Ruganyos, laza járásának tempóját nem volt könnyű fel venni, de egy idő után összehangoltuk az én aprócska lépéseimet, az ő hatalmasával.

Egy lepukkant éjjel-nappal nyitva tartó gyors büfé ajtaját lökte be, ami hangos csilingeléssel jelezte érkezésünket. Az üveg ablak melletti kis asztalhoz ültünk le egymással szembe. A helyiség nem épp olyan volt amihez hozzá szoktam, sehol egy arany, vagy ezüst tányár, vagy pohár, egy kristálycsillár se volt. Inkább minden műanyag volt, és régi. A lámpák sárgák voltak a zsírtól, ami rátapadt. Az egészet ez a szag lepte el. Nem volt ismerős környezet, mégis remekül feloldottam benne.  Kértünk két kávét és csak beszélgettünk egész este. Annyit nevettem, hogy már fájt a hasam. A kantin csak a mi hangunk töltötte be ezen a késő esti éjszakán. Sokkal jobban megismertem. Megtudtam, hogy testépítéssel foglalkozik nappal az egyik közeli konditerembe személyedző, egy csak egy másodállás, amivel el tudja magát tartani, és tudjon segíteni a családjának. A kishúga betegeskedik, amiért késztetést éreztem, hogy felajánlom, hogy kitöltök egy csekket, de tolakodónak gondoltam. Nem akartam, hogy apa kicsi, elkényeztetett lányának tartson, még ha tudta is, hogy a szüleimnek van pénze. Elmeséltem neki, hogy a St.Louis-ba járok, de jövőre a Stanfordon szeretném folytatni a tanulmányaimat. Én inkább csak biztos témákról beszéltem, mint a barátaim, suliról. Nem akartam, hogy anyukámról kérdezzen – éreztem, hogy nem vagyok őszinte, de nem kell mindent az első randin megosztani, hogy ez egy randi. Egyáltalán ez egy randi?

Amikor leparkoltunk a házunk előtt és elkísért a kapuhoz tudtam, hogy ez egy randi volt. Szeme az ajkamat, majd a szemet és újra a számat nézte. Egy lépéssel közelebb lépet, egyel én is. Nem tudom, hogy végül melyikünk csókolta meg a másikat, de nem is számított. Finom, gyengéd, és lassú csók volt. Nem túl követelőző, nem akartuk lenyelni a másikat, csak megismerni. Ujjaim felcsusztak selymes hajába, mire ő derekamba markolt és halk morgás hagyta el száját.